Noha Európa közismerten hátrébb tart az elektronikus kereskedelembe való bekapcsolódást illetően, mint az Egyesült Államok, azért az öreg kontinensen is egyre gyorsabb tempóban kapnak észbe a vállalatvezetők: e nélkül hosszú távon nem fog menni. A European Information Technology Observatory (EITO) nemrégiben jelentette meg azt a tanulmányt, amely 570 uniós, illetve norvég cég megkérdezésével kutatta az elektronikus kereskedelemhez fűződő vállalati viszonyt. Az egyik legszembetűnőbb tanulság, hogy a szervezetek többsége még mindig defenzív, nem pedig stratégiai szemléletű magatartást követ e tekintetben; sokan csak azért szállnak be, mert a verseny miatt rákényszerítve érzik magukat. Párhuzamba hozható ezzel az a hozzáállás, miszerint az elektronikus kereskedelem csupán ráadásként jöhet szóba, nem pedig más piaci csatornák vagy üzleti folyamatok helyettesítőjeként.
Természetesen az egyes országok különbözőképpen reagálnak az új technológiai kihívásra. Élenjárnak a skandináv országok, és az EITO szerint előnyüket meg is fogják őrizni az elkövetkező években. Németország gyorsabb ütemben fejlődik e tekintetben, mint Anglia, de a jövő évezred küszöbére Spanyolország, Portugália és Olaszország is az élvonalba kerül. Franciaország az elektronikus kereskedelem irányában is konzervatív magatartást tanúsít, ott lassabban terjed az üzletelésnek ez a módja.
A tanulmány szerint az e-biznisz akkor fog kritikus tömeget elérni, amikor legalább a szervezetek fele ténylegesen érintetté válik benne, ez pedig – országtól és iparágtól függően – két-három éven belül várható. Az EITO szerint 2001-re 26 milliárd eurót fog kitenni az elektronikus kereskedelem értéke Nyugat-Európában, szemben a két évvel ezelőtti 900 millió eurónak megfelelő összeggel. Az elektronikus úton történő értékesítést tekintve például Olaszországban és a skandináv államokban már jövőre elérik a kritikus tömeget, míg Anglia, Németország és a Benelux államok egyéves lemaradással követik őket. Továbbra is az értékesítésnél maradva: az ipari tevékenységet, illetve a közüzemi és az üzleti szolgáltatásokat nyújtó szektorok jelentik a húzóágazatot, valószínűleg azért, mert azoknál nagyobb tere van a cég-cég típusú elektronikus kapcsolatnak. A beszállítókkal, partnerekkel történő elektronikus kommunikációról és üzletelésről pedig egyértelműen elmondható, hogy a világ minden táján könnyebben nyer teret, mint az, ha a fogyasztóval kereskednek ily módon. Ennek az az oka, hogy a bizalomnak egyelőre nagy a szerepe az e-biznisz elterjedésében, és nyilvánvaló, hogy az egymást ismerő felek, a partnereiket köny-nyebben sakkban tartó cégek kevesebb vonakodással állnak rá az egymás közti kapcsolattartásban, mint az ismeretlen, nehezebben megfogható vásárlók irányában. A szállítói lánccal az e-kereskedelembe bekapcsolódott cégek 43 százaléka tartott tavaly elektronikus úton kapcsolatot, ugyanennyien használják marketingtevékenységre az Internetet, viszont a válaszadók mindössze 18 százaléka él a kiskereskedelmi tranzakciók lehetőségével.
Az európai cégvezetők szerencsére jól érzékelik: az elektronikus kereskedelem előnye nem a működési költségek csökkenése. (Az Egyesült Államokban az a tapasztalat, hogy a költségek nem csökkennek, hanem átrendeződnek.) Nem is ezt, hanem a szolgáltatás minőségének javulását jelölték meg elsődleges szempontként, amiért érdemes az új divathoz csatlakozni. Második helyen az új piaci csatorna kiaknázását említették, a működési költségek csökkenése csak a hatodik helyen szerepelt. –
