Magyarország kapitalizálódik, Amerika szocializálódik – állapították meg nemrég kaliforniai cégeknél szerzett tapasztalataikat summázva honi szakemberek. Ezt persze senki se tekintse a történelem által látványosan megcáfolt konvergencia-elmélet igazolásának, hiszen az Egyesült Államokban már a század húszas éveitől kezdődően létezik dolgozói részvényvásárlási program, míg nálunk 1992-ben – az az évi XLVI. törvény által szentesítve – indult a privatizáció keretében, segítendő a hazai tulajdonosi réteg kialakulását.
Ehhez az MRP-s szervezetek különböző, törvény által garantált kedvezményeket kaptak: E-hitelt, a privatizációs lízing lehetőségét, s az akkori Állami Vagyonügynökség által indított Kedvezményes Részvényvásárlási Program (KRP) révén további segítséget. E tulajdonszerzési lehetőséget fenntartotta az 1995. évi XXXIX., az állam vállalkozói vagyonának értékesítésére vonatkozó jogszabály is. Az ezt követő időszakban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. elsősorban az állami cégek készpénzes értékesítésére törekedett, s 1995 után főként nagyobb cégeket hirdettek meg eladásra, elsősorban külföldi befektetőkre számítva. Ám olyan jelentős vállalatok, mint a villamosipari és szolgáltató társaságok, vagy a Rába Rt. esetében is mód nyílt a dolgozói részvényvásárlásra. Időközben azon cégek száma is csökkent, amelyek alkalmasak voltak MRP-s eladásra.
A módszernek köszönhetően mintegy 280 vállalkozás került kisebbségi vagy többségi munkavállalói résztulajdonba, s így 50 milliárd forint értékű vagyon lett az alkalmazottaké. Ez a tulajdonlási forma eddig mintegy 200 cégnél működőképesnek bizonyult. E társaságok ma hozzávetőlegesen 70 ezer embert foglalkoztatnak (kiknek 60-70 százaléka résztulajdonos a vállalkozásban), s a legkülönbözőbb ágazatokban működnek – például 45 a kereskedelemben, 25 az élel-miszeriparban, 17 a gépiparban, 14 az építőanyag-iparban, 11 a nyomdaiparban és könyvkiadásban, 10 pedig a mezőgazdaságban.
Azon vállalkozások nagyobb részét, ahol az MRP-szervezet tulajdont vásárolt, a magánosítás is az átlagnál jobb állapotban találta. A privatizáció után e cégek teljesítménye általában fokozatosan javult, eredményességük egyértelműen megfelel a magyar gazdasági társaságok átlagának, sőt közülük jó néhány kiemelkedő nyereséget produkál.
Magyarországon azonban a tömeges privatizáció lezárultával is létjogosultsága van a dolgozói tulajdonláson alapuló új vezetési módszernek, akárcsak az Egyesült Államokban és a fejlett európai országokban. Ez kapcsolódik ugyanis az Európai Unió (EU) által támogatott Pepper-programhoz, és összhangban áll az ország küszöbön álló uniós csatlakozásával.
Az új tendenciák ösztönözték azt, hogy 1998-ban megalakult a Tulajdonos Munkavállalók Európai Szövetsége (European Federation of Employed Shareholders for Employers Ownership and Participation – EFES), amely az idén februárban Budapesten tartotta igazgatósági ülését. A mintegy 30 ország részvételével – az EU támogatásával – megalakult szervezet vezetőségének magyar alapító tagja Lukács János, a Rész-Vétel Alapítvány ügyvezető igazgatója, aki korábban az Állami Vagyonügynökség igazgatósági tagja is volt. Utóbbi minőségében meghatározó szerepet vállalt magára az MRP végrehajtásában a privatizáció során.
A Rész-Vétel Alapítvány – amely megalkotta a honi MRP elméletét a kormányzat számára – kezdettől segíti az érintett cégeket, s most nagy hangsúlyt fektet egy új MRP-törvény koncepciójának kidolgozására. Ennek érdekében már 1995-ben elindította Az MRP átalakítása a sikerért (MÁS) nevet viselő programját, segítendő az MRP-s cégek szervezetfejlesztését és humánpolitikai vezetőképzési munkáját. Az alapítványt az amerikai USAID nevű szervezet támogatja.
“Magyarországon most különösen fontos, hogy lendületet kapjon a munkavállalói részvénytulajdonlás; a fejlett piacgazdaságú országokban a vállalati tőke az újrafelosztás tárgya, s ennek jegyében az MRP különös szerephez jut” – állapítja meg Benczúr Zsuzsanna kommunikációs szakértő. Az angolszász nyugdíjalapok például tömegesen vásárolnak az európai vállalatok tőkéjéből, a munkavállalói tulajdonlás részvényesi formája pedig szorosan kapcsolódik ezen alapok működtetéséhez, valamint a nyílt végű befektetési alapokhoz. Idehaza augusztus végéig lehet átlépni a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerbe. A magánnyugdíjpénztáraknak széles körű lehetőséget teremtene, ha a fiatalok mind nagyobb százalékban erősítenék részvényesként e pénztárakat. A nyílt végű alapoknál is érdemes megfontolni a kisbefektetők tulajdonosként való bevonását.
Az MRP – többek között a különböző adókedvezményeknek köszönhetően – nemcsak költség-megtakarítást jelent, hanem a dolgozók tulajdonosi szemléletének köszönhetően nagyobb hatékonyságot, és jobb minőségű munkát is. Az sem elhanyagolható, hogy a résztulajdonosok intenzíven részt vesznek különböző képzéseken.
“A fejlett országokban a munkavállalói tulajdonszerzés, részvényessé válás segít abban, hogy a vezetők és a beosztott dolgozók közvetlenül érdekelté váljanak a cég eredményességében” – hangsúlyozza Benczúr Zsuzsanna. MRP-szervezetek olyan nagyvállalatoknál is léteznek, mint a Renault, a Thomson vagy a Crédit Lyonnais. Egyik feladatuk, hogy bevonják az alkalmazottakat a cég filozófiájának, működtetésének kidolgozásába.
Itthon alapvető szemléletváltás szükséges, hogy az MRP a privatizáció után is elfogadottá váljon. “Itt még gyanakvás tapasztalható az alkalmazottak tulajdonba való bevonásával szemben, mivel felületes ismeretek alapján sokan úgy gondolják, hogy az MRP a szakszervezeteket kívánja helyettesíteni” – osztja meg tapasztalatait Benczúr Zsuzsanna. Folyik a nem privatizációs MRP-hez szükséges feltételek törvényi kidolgozása. Az új szabályozás lehetővé tenné, hogy a tulajdonosok ne csak a menedzsmentnek fizethessenek részvénnyel, hanem a beosztott dolgozóknak is. Azaz, az MRP-nek hosszú távon is létjogosultsága legyen, a benne részt vevő dolgozók különböző engedményeket, például adókedvezményeket kapjanak; ennek eléréséért immár komoly lobbyzás folyik.
