Dicső László, a Baranya megyei Alsómocsolád polgármestere az Interneten keresztül tanult meg angolul. A hálón való szörfölés ehhez nem lett volna elegendő, viszont a helyi teleház és a Uniworld virtuális egyetem keretében szervezett táv-angolórák már eredményesnek bizonyultak. A kistelepülés első embere (és a többi résztvevő) megtehette, hogy beszédkészségét egy CD-ROM segítségével fejlessze, nyelvtani ismereteit pedig egy budapesti egyetemi angoltanárnak a web közvetítésével vett óráival bővítse. Mindezt anélkül, hogy egy fillért költött volna vonatjegyre vagy számítógépre.
A teleház mozgalom Svédországból indult 1985-ben, a Magyar Teleház Szövetség tíz évre rá, civil kezdeményezésre alakult. Azóta 57 ilyen intézmény és 16 úgynevezett aliroda (kevésbé felszerelt teleház) létesült, s további több mint 100 teleház kiépítése folyik. A teleházak tulajdonképpen ötvözik a posta és a művelődési ház funkcióit, kiegészítve a modern számítógépes infrastruktúrával. E létesítmények mindegyikében kell lennie legalább négy számítógépnek, amelyek közül egy a világhálóra való csatlakozást is biztosítja. A számítógépeken multimédiás alkalmazások is futnak, ezt főként az oktatásban hasznosítják. A helybeliek faxolnak, e-maileznek, vagy csak egyszerűen “lógnak” a weben; a kisvállalkozók elkészítik, illetve az esetek többségében elkészíttetik honlapjukat, reklámanyagaikat. A diákok a korszerű iroda- és oktatástechnika előnyeit élvezik (számos teleházra jellemző, hogy a helyi iskola ott tartja a számítástechnika órákat). Gyakori, hogy a fiatalok délutánonként multimédiás játékokkal játszanak. Mindez a közösségi élet fórumává teszi a teleházakat: az őriszentpéteriben például szövő- és biogazdálkodási tanfolyamot tartottak tavaly.
Az alsómocsoládi polgármester és faluja nem az egyetlen példa a teleházak sikerére. A horvát kisebbség lakta kisalföldi Bezenyén a teleház létrehozása óta a horvátajkú lakosok nem érzik magukat elszigetelve, az Interneten keresztül a korábbinál intenzívebb kapcsolatot tartanak anyaországi ismerőseikkel, vagy például az e-mail segítségével szervezik meg egy-egy oda irányuló üzleti akciójukat, s jobban ápolják az általuk beszélt horvát dialektust.
Geoffrey Nunberg, a kaliforniai Stanford egyetem kutatója szerint “az emberek szívesebben tekintik az Internetet a ház előtti kispadnak, mint világfórumnak”. Az amerikai felmérések azt bizonyítják, hogy a digitális forradalom megváltoztatta a bevándorlási, asszimilálódási szokásokat: az immigránsok egyre kevésbé kívánnak beolvadni a többségi népcsoportokba, hiszen a korábbinál könnyebben tudják megőrizni saját kultúrájukat.
Mivel az információs társadalom kiépítése állami feladat is, értelemszerűen a kormányzatnak is be kell szállnia a teleházak kiépítésébe. Két éve folynak tárgyalások a Teleház Közhasznú Társaságban való állami tulajdonlás kérdéséről, de mivel a minisztériumok folyamatosan késlekedtek a döntéshozatallal, a szövetség tavaly októberben egymaga hozta létre a kht.-t (erről bővebben lásd külön írásunkat). Ez azért nem jelenti azt, hogy a minisztériumok ne támogatták volna a teleház programot: 1997-ben a hírközlési minisztérium a Hírközlési Alapon keresztül 110 millió forinttal járult hozzá az informatika vidéki elterjesztéséhez (ez az összeg hamarosan elfogy), tavaly pedig az agrártárcától nyertek el 100 millió forintot. Ezt a pénzt ugyan még nem kapta meg a kht., hiába küldték meg a szerződéstervezetet decemberben, válasz egyelőre nem érkezett. Egy harmadik minisztérium – a szociális és családügyi – 1998-ban 33,1 millió forinttal járult hozzá a teleházak létesítéséhez.
Egy teleház kiépítése körülbelül 2 millió forint; általában a helyi könyvtár vagy művelődési ház egy-két termét alakítják át, s szerelik fel 4-6 korszerű számítógéppel és irodabútorokkal. A Teleház Szövetség által létrehozott 42 intézmény pályázat útján nyerte el a támogatást, a bírálóbizottságban a minisztériumok képviselői is helyet kaptak. A teleházak egyelőre veszteségesen működnek (ez várhatólag még három-négy évig így lesz), a fenntartás költségeit évről évre különböző pályázatok révén szerzik meg. A civil támogatásban főszerep jut a Hálózat a Demokráciáért Programnak. Létesülnek teleházak magánkezdeményezésként is (ez a Budapest környéki viszonylag jól szituált településekre jellemző), és a Magyar Posta is megkezdte az úgynevezett Telepostaházak kiépítését.
A szolgáltatásokért fizetni kell: a számítógép-használat tarifája általában 150-200 forint óránként, internetezni pedig napközben 500-800 forintért lehet. A fénymásolás díja olcsóbb mint a budapesti egyetemi könyvtáraké, egy oldal másolása 10-13 forint. A szövetség biztatja az önkormányzatokat a teleházak támogatására, például olyan konstrukciókon keresztül, amelyek révén a diákok az általuk finanszírozott bérletek segítségével vehetnék igénybe a szolgáltatásokat, de ez a kapcsolat nem mindenhol gyümölcsöző. Van olyan teleház, amely “fekete bárány” az önkormányzat szemében, mert a lakosság körében népszerűbb, mint a helyi művelődési ház. Egy új létesítmény beindulásakor gondot jelent a helybeliek odacsalogatása is, de jellemző, hogy a szolgáltatást igénybe vevők száma hónapról hónapra nő. A népszerűsítésre nemzetközi módszerek vannak, így például már jól bevált az, hogy a helybeliek rokonait megkeresik a weben, vagy elkészítik az érdeklődők horoszkópját. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hangony teleházának vezetője arról számolt be, hogy induláskor a lakosok eleinte idegenkedtek az intézménytől, ma viszont már inkább oda járnak faxolni és hivatalos leveleiket megírni, s ez az önkormányzatnak is jelentős segítséget jelent, hiszen csökken az apró-cseprő ügyeket intéző ügyfelek száma.
A távmunka és a távoktatás az információs társadalom kulcsszavai, a teleházak kifejezetten alkalmasak terjesztésükre, azonban ezek itthon még luxus-szolgáltatásnak számítanak. Az intézményeknek ennél égetőbb szociális feladatok ellátását is fel kell vállalniuk: hatékonyabbá tehetik például a falugondnoki hálózat működését, megkönnyíthetik a munkanélküliek kapcsolattartását a munkaügyi központokkal, vagyis segíthetik a kistelepüléseken kiváltképp nehezen “szőhető” szociális háló létrejöttét. Erre irányul a Szociális és Családügyi Minisztérium által támogatott alprogram is, amely az úgynevezett szociális teleházak létesítését és működését támogatja. (A fent említett 33,1 millió forintot erre a feladatra kapta a Teleház Szövetség.) Mint azt Szanyi Éva, a minisztérium illetékese elmondta, ez a tevékenység jelenleg kísérleti szakaszban van; most azt mérik fel, hogy a minisztérium által támogatott 15 teleház és 6 aliroda ez irányú tevékenységei milyen hatással vannak a szociális támogatások hatékonyságára, az egyes feladatok milyen működési költséggel járnak – vagyis most alakítják ki a szociális teleházak modelljét. A várhatóan még egy-két évig tartó kísérleti fázisban – amelyben főleg baranyai, szabolcsi, illetve hajdú-bihari 200-300 fős kistelepülések vesznek részt – a minisztérium vagy maga fejleszt teleházat, vagy pedig már meglévő és erre a feladatra hajlandóságot mutató intézményt támogat.
