Eltérő filozófiával, ám mindenhol a növények jégkárbiztosítására helyezett hangsúllyal műveli agrárbiztosítási üzletágát öt magyarországi társaság. A hagyomány az ÁB-Aegon elődjétől indult, s azt főleg a társaság volt alkalmazottai honosították meg más biztosítóknál is. E piaci szegmensben – egyébként ugyancsak ilyen múlttal – a Hungária, a Generali és az Argosz, valamint az akkori AXA Colonia rövid agrár kitérője után a Garancia vetette meg a lábát 1997-ben. Az elmúlt évben – erőteljes piacszerzés következtében – a Garancia már egymilliárd forintos díjbevételre tett szert – ez az összes díjbevétel kevesebb mint egyhatoda -, amit egyébként főleg a többi biztosító bánhatott, hiszen a cég többségében nem újabb szereplőket hódított meg a mezőgazdasági konstrukciók számára, hanem a már meglévőket sikerült magához csábítania. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a piac tavaly – legalábbis a díjbevételek dolgában – úgy az egynegyedével gyarapodott. Erről tanúskodnak a társaságoknak a Magyar Biztosítók Szövetsége illetékes tagozatában összegyűjtött adatai. A kisebb termelők jellemzően az Argosz ügyfelei, míg a másik végletet elsősorban a Hungária jelöli ki, amely termék csomagjában egyébként különbséget tesz az eltérő méretű termelők között.
A mezőgazdasági biztosítások döntő része növényekre szól, ezen belül is túlnyomó részben jégkár ellen védekeznek biztsítással az ügyfelek. Állatokra mindösszesen bő két-ezer szerződés szól, ami az elmúlt éven 1,6 milliárd forintnyi díjbevételt és ennél 100 millió forinttal kevesebb kárkifizetést jelentett a biztosítóknak.
Jóllehet, a kockázatok köre – és minden valószínűség szerint az egyes földrajzi területek “besorolása”, rizikóinak alakulása, a tarifakönyvek – a társaságoknál meglehetősen hasonlóak, termékeik sok szempontból eltérő sémát követnek. Rögtön így van ez a kockázati kategóriák felmérésében: több társaság saját kárhányad adataira támaszkodik (ÁB-Aegon, Generali), amelyen belül, ha a legkapósabb jégkárbiztosításokat vesszük alapul, a jégkategóriák szerinti megoszlás is számít. Ezenkívül különös hangsúlyt fektet a megyénként kialakított veszélyközösségekre a Hungária, községi besorolásaira a Garancia, és a már említett tarifakönyvére az Argosz.
A különbözőségek sorát folytatja, hogy például az Argosznál valamennyi növénybiztosításnak a tűzkár biztosítás az alapja, e nélkül a potenciális ügyfél nem válhat biztosítottá. Ezt, az általában alacsony összegű, évi 3 ezer forintnál kezdődő szerződést az olyan termények biztosításához is meg kell kötni, amelyek elvben soha nem éghetnek el. Ezt a kört – a tűz által nagyon is veszélyeztetett gabonafélék, hüvelyesek, olajos magvak, rostnövények, szálastakarmányok és szénák, valamint az ezeknek a kockázatoknak ugyancsak kitett szőlő-, gyümölcs- és egyéb ültetvényeken túl – mint “valamennyi egyéb növényt” határozza meg a társaság. Azután e tűzbiztosítási alapra építkezhet a többi kárfajta elleni védelem.
A leginkább keresett, és egyúttal a legtöbb kárkifizetést generáló termék a jégkárbiztosítás, amelyet főként őszi vetésű terményeknél vesznek igénybe a gazdák, ám bőven akad tavaszi búza, kukorica vetésekre kötött biztosítás is. Az évi közel négymilliárd forintnyi díjbevételt generáló és alig félmilliárd forinttal kevesebb kárkifizetést eredményező jégkár biztosításnál a kárnak három fokozata lehet (lásd külön anyagunkat), amelyekre eltérő mértékben fizetnek a biztosítók. Összességében a jégkár elleni kockázatviselés az egyes növénycsoportoknál eltérően indul, gyümölcsöknél például az elvirágzástól, a szántóföldi növényeknél pedig a kikeléstől. Kizárva e védelemből csupán azok a kultúrák, illetve növények vannak, amelyeket a jégverés amúgy is kevésbé veszélyeztet: a rét, a nádas vagy éppen a zöldtrágyának vetett növények, illetve az üvegházak, fóliák.
Amennyiben a jégkár csupán néhány százalékos, a társaságok általában nem fizetnek – az alsó határt 5 százalék körül húzzák meg. Ha a fölötti a kár, a kifizetéshez a veszteség nagyságát kalkulálják, ám abból a néhány százalékos részt már nem vonják le. A gazdák ugyanakkor önrészt is vállalhatnának 5-50 százalék erejéig, de ez egyszerűen nem szokásuk.
A díjtételek a helyszín kockázata – erről valamennyi biztosítónál az említett saját rendjük szerint statisztikai adatbázis tanúskodik – és az illető termény ára alapján alakulnak ki. Mindezt többnyire még egy kockázati szorzóval is megspékelik a társaságok, attól is függően, hogy melyiknek mennyi rizikó osztálya (akár négy-hét is lehet) van a növényeket illetően. A földrajzi terület szerint kialakuló veszélyközösségek díjai között akár bő háromszoros eltérés is fellelhető – igaz ez a szőlőre Heves, illetve Tolna megyékre vonatkozóan (a magasabb díjat az előbbinél számítják fel). Ez egyébként az Argosz kalkulusa, mely társaság több mint 200 növényre köt biztosítást, köztük a legdrágábbakat a kurrens fűmagokra, vagy a – megfertőzve – gyógyszer alapanyagként szolgáló anyarozsra.
Az eddig tárgyalt leggyakoribb növénybiztosítás mellett rendre valamennyi társaságnál fellelhetők a téli fagykárbiztosítások, amely például a Hungáriánál kertészetekre szabva is megjelenik együtt a jégkárbiztosítással. Ugyanez a társaság kínál továbbá vihar- és homokverés-kár biztosítást is.
A növények mellett az állatokra, valamint a tárgyi- és forgóeszközökre vonatkozó biztosítások teszik teljessé a mezőgazdasági termékek körét. Az állattenyésztésben az elemi károkon kívül a járványok és a balesetek jelentik a fő kihívást, bár az előbbieknél belép az állami kártalanítás. Akad biztosító – így a Garancia – , amely ilyen bontásban kínálja állatbiztosítását, s például külön van a veszettség kockázatát is magában foglaló száj- és körömfájásra szóló terméke. A Hungária viszont – ahol a száj- és körömfájás ugyancsak önálló módozatként jelenik meg – a vállalatoknak más felsorolásban nyújtja szolgáltatásait: egyfelől tenyészállatokra és lóra, másfelől növendék- és hízóállatra szólnak a konstrukciói.
Az utóbbi társaság egyébként összesen 36 módozattal rendelkezik, amelyekből Gazda néven állított össze rendszert, benne jég-, tűz-, állat és vagyonbiztosítással, oltás- és ivartalanítás biztosításával, valamint a méhészetek vagyonbiztosításával, mely utóbbi lopás és elemi kár ellen “véd”. A társaság mindezeken kívül e körbe sorolja a termeltetők, sőt, a mezőgazdasági termelőket hitelező vállalkozások, bankok biztosítását is, amilyenre azért a többi biztosításnál is akad példa. A Hungária emellett rendelkezik – belföldi és export – áruhitelre szóló, valamint a mezőgazdasági gépek birtokba vételét, vásárlását segítő lízing és részletfizetési konstrukciók biztosításával is. (Ha már az extrákat tekintjük, a Hungária az egyetlen, amely ár- és belvíz kockázatokat egyaránt vállal, jóllehet ez nyilvánvalóan a növénybiztosításokra vonatkozik. Igaz, az utóbbira mindössze néhány tucat szerződése szól, azoknál is feltétel a jó csatorna- és szivárogtató rendszer megléte. Ha mindez teljesül és a kár mégis bekövetkezik, a biztosító annak a 70 százalékáig fizet.)
