Gazdaság

ÜZLETI KÁRTYÁK – Szórványosan

A két százalékot sem éri el a kifejezetten vállalkozások számára kibocsátott kártyák aránya az összesen forgalomban lévő plasztiklapok között. A cégek kártyahasználati szokásait illetően azonban ez az adat nem igazán perdöntő, hiszen kifizetéseikhez akár privát kártyákat is felhasználhatnak. Az üzleti kártyán keresztül történő költéseik java részét, úgy tűnik, továbbra is szállás és étkezés kiegyenlítése teszi ki, jelentős hányadot képvisel továbbá az üzemanyag-vásárlás, s mind nagyobb arányt követelnek maguknak az útdíjak.

Miközben a bankkártyák iránt a vállalkozások kevéssé érdeklődnek, készpénzkímélésre már jóval inkább hajlamosak. Az üzleti kártyákat Magyarországon kibocsátó, ma már közel másfél tucat bank adatai szerint vásárlásra kétszer-négyszer gyakrabban használják a céges ügyfelek a plasztikot, mint ahányszor készpénz felvételre szánják el magukat. (A bankkártyás magánszemélyek 85, illetve 90 százalékban – az előbbi érték a tranzakciók számát, az utóbbi a kártya révén elért összeget jelöli – készpénzfelvételre használják a plasztiklapokat.) Hogy mennyit költenek ily módon, azt már jó pár hitelintézet üzleti titoknak minősíti.

A legrészletesebb adatokkal a Figyelő kérdésére a BNP-Dresdner Bank szolgált, ahol – mintegy 700 EC/MC Ezüst üzleti kártyájukkal – havi 2500 tranzakciót hajtanak végre az ügyfelek. Ezen belül itt éppen kétszer annyi a vásárlás, mint a készpénzfelvét. Az így elköltött összegeket illetően viszont pontosan fordítottak az arányok: a kártyabirtokosok automatákból és bankfiókokból egy hónap leforgása alatt mintegy 65 millió forintnyi készpénzt “nyernek ki”, míg áruk vagy szolgáltatások közvetlen kiegyenlítésére feleennyi pénzt adnak ki kártyán át. Ez utóbbi egyébként havonta kártyánként mintegy 20 ezer forintot jelent. Az Inter-Európa Banknál (IEB) ezzel szemben havonta átlagosan ötször fizetnek üzleti kártyával – köztük az EC/MC Nemzetközi Arany- és Ezüstkártyával, az EC/MC belföldi kártyával, a Cirrus/EDC/Maestro Nemzetközi és az ugyanilyen Belföldi kártyával – és háromszor használják azokat készpénz felvételére. Ilyenkor átlagosan 50 ezer forinttal apasztják a számlájukat.

S hogy összesen hány üzleti kártya forog szerte Magyarországon? A bankoknak a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) elküldött adatai szerint tavaly félévkor 36 ezer ilyet regisztráltak, a fél évvel korábbi mennyiségnek közel a háromszorosát (1998. végi adatokkal az MNB még nem rendelkezik). A június végi állapot alapján az üzleti kártyák 95 százalékát forintszámlához igényelték; az összesnek több mint fele a Europay kártyatársaság valamelyik márkanevét viselte, egyharmada a Visáét, és úgy 1500 üzleti kártyán díszelgett a kibocsátó bank saját logója. Ilyen részletezésben az MNB azóta már nem is készít statisztikát, pusztán arra kíváncsi, hogy a teljes kártyaszámon belül mekkora az üzletiek aránya.

A kibocsátott üzleti kártyák számáról lapunk körkérdésére csak néhány bank adott tájékoztatást. A legtöbbet a Raiffeisen Bank vallja magáénak, ott eddig mintegy kilencszázat váltottak a vállalati ügyfelek, mégpedig cégenként átlagosan nyolc darabot. (Ezen belül azonban meglehetősen nagy a szórás, a társaságok egy része mindössze egy kártyát igényelt, de akadt olyan is, amelyik viszont 64 darabot.) A Magyar Külkereskedelmi Banknál (MKB) valamint a Kereskedelmi és Hitelbanknál (K&H) az egy cég által igényeltek számát illetően száz darabot meghaladó felső értékről számoltak be, míg az ING Banknál félezren felüli “pakli” is előfordult.

A bankok kínálatában a forintszámlához váltható konvertibilis kártya a leggyakoribb, de nem ritkán ugyanaz a konstrukció devizaszámlához is kapcsolható. Emellett mintegy tíz olyan üzleti kártya van a piacon, amelyet kifejezetten belföldi használatra dolgoztak ki. A kártyához jutás feltétele nem ritkán több százezer forintot tartalmazó számla, amely esetenként – így az MKB kártyáinál – milliókig is felszökhet. Ugyanígy az az egyes kártyák mögött folyamatosan állomásoztatandó óvadék nagysága is kitehet százezreket. Ám a kártyák mintegy felénél ilyet egyáltalán nem is kérnek a bankok. A nyitó összeget és az óvadékot többen bár külön tüntetik fel, valójában egyazon befizetést értik alatta. Így tesz például a Budapest Bank (lásd táblázatunkat), ahol ugyan a minimális 100 forint meglétét nyitóösszegként és óvadékként is előírja a bank, ám tulajdonképpen csak egyszer kéri. A kártyához, az alapszolgáltatásokon kívül utazási biztosítás, valamint – elvesztése esetén – készpénzfelvételt és kártyapótlást jelentő sürgősségi szolgáltatások is járnak. Ez utóbbiak ára külföldön elég borsos: a kártya nélküli készpénzhez jutásért általában 175 dollárt, a sürgősségi kártyapótlásért 225-250 dollárt számítanak fel. (Mindez például az MKB Visa Goldjánál viszont ingyenes.) A kapcsolódó szolgáltatások sorában a bankok gyakorta telefonos elérhetőségüket – többnyire a kártyaletiltás lehetőségét – tüntetik fel, többen pedig kedvezményes szállodai szobafoglalást és gépkocsikölcsönzést is kínálnak. Hitelkeretet biztosít üzleti kártyája mellé az Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB), amely egyébként sem hitelkeret-bírálati díjat, sem rendelkezésre tartási jutalékot nem számít fel. A devizaszámláról üzleti kártyával felvett hitel kamata 9 százalék, míg a forintszámláról felvetté a normál egy éves forinthitel kamata, plusz 3 százalék.

Újabb üzleti kártya kibocsátását firtató kérdésünkre is csak a bankok elenyésző hányada válaszolt. E piacot legközelebb az Erste Bank Hunary bővíti: még az első negyedévben Visa Business üzleti kártyával, valamint Visa Electron vállalati kártya konstrukcióval jelenik meg, később pedig EC/MC verziókat is bevezet. Az MKB most nem készül ilyen lépésre, a Raiffeisen Bank pedig a témát az üzleti titok kategóriájába sorolta. Igenlően az IEB és a K&H felelt, ám az általuk tervezett kibocsátás időpontjáról egyikük sem nyilatkozott.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik