Jelenleg a felnőtt lakosság 29 százalékának van életbiztosítása Magyarországon – ez derült ki a Figyelő megbízásából a Procensus Piac- és Közvéleménykutató Intézet által február közepén készített felmérésből. Az ilyen szerződések kötése – az átlagtól való 4-4 százalékpontos eltéréssel – inkább a férfiakra jellemző, mint a nőkre. A képzettséget vizsgálva feltűnően alacsony a legfeljebb általános iskolát végzettek érintettsége. A háztartások 18 százalékában van a válaszadónak és legalább még egy családtagnak életbiztosítása. A már szerződöttek 29 százaléka a 30. születésnapja előtt “adta be a derekát”, egynegyede viszont 40-49 évesen döntött így; az átlagos kötési életkor 34 év.
Az érintettek 19 százalékának úgynevezett elérési életbiztosítása van, amely után a lejáratkor jár egy bizonyos összeg; további egytized kockázati konstrukciót kötött, amikor a biztosító halál bekövetkeztekor fizet. A 60 százalékos többség vegyes módozatot választott, amely az előző kettő keveréke. A befektetési és az unit-linked típusok a megkérdezettek körében még viszonylag csekély – 8,5, illetve alig 1 százalékos – súlyt képviselnek.
Életbiztosítását az erre vállalkozó emberek kétharmada legfeljebb 15 éves futamidőre kötötte; a 20 évesnél hosszabbak mindössze 5 százalékot tesznek ki. Az átlagos havi díj 3243 forint; az érintettek 40 százaléka 2,5-5,0 ezer forintot fizet; 18 százalék ezer forintnál kevesebbet, míg 8 százalék 7,5 ezernél is többet szán erre.
A megkérdezett biztosítottak 40 százaléka az ÁB-Aegonnal kötött szerződést; az N-N-t és a Providenciát egyaránt 17 százalék nevezte meg. A fentieken kívül egytizedesnél magasabb arányt – 13 százalékot – a Hungária tud felmutatni.
Meglévő életbiztosításán 83 százalék mostanság nem tervez változtatni; 14 százalék emelné díjbefizetését, 3 százalék pedig a lejáraton változtatna. A korrekciót fontolgatók háromnegyedét az infláció motiválja, 8 százalékot pedig jövedelmi viszonyainak változása késztet erre.
Annak idején, a biztosítás kiválasztásakor 44 százalék az ismerősök tanácsa alapján döntött. A biztosítói brosúrák 14, a munkahelyi javaslatok 9 százaléknál billentették erre vagy arra a mérleg nyelvét. A sajtóhirdetések, tévéreklámok és az elemző újságcikkek együtt alig 3 százaléknál estek meghatározó súllyal a latba, míg egyéb tényezők – feltehetőleg főként az üzletkötők meggyőző munkája – 30 százaléknál játszottak szerepet.
A futamidő kiválasztásában a szerződők 40 százalékát elsősorban az életkora befolyásolta; számottevő súlyt emellett a biztosítótársaság javaslata (28 százalék) és az illető gyermekeinek életkora (20 százalék) képviselt. Ugyanakkor az infláció például csak 3 százaléknál játszott főszerepet. A félezer fős mintán – a Figyelő 500-on – belül az életbiztosítással rendelkezők 15 százaléka kíván a közeljövőben nyugdíjbiztosítást kötni.
Azok közül, akiknek jelenleg nincs életbiztosításuk, mindössze 6 százalék véli úgy, hogy a közeljövőben beszáll valamilyen konstrukcióba. Az így gondolkodók 58 százaléka vegyes módozatot választana; befektetésit 25 százalék, míg elérési, illetve unit-linked típusút egyaránt 4 százalék szeretne. A tervezgetők 54 százaléka legfeljebb 10 éves lejáratra kötne biztosítást, míg 29 százalék 16-20 éves futamidőt preferálna. A vállalhatónak vélt havi díj átlaga 3862 forint. A fontolgatók egyötöde a Providenciát, 17 százaléka az ÁB-Aegont, 13 százaléka pedig az N-N-t szemelte ki. Minimális súllyal a Garanciát, a Generalit, a Hungáriát és a Winterthurt említették még, ugyanakkor a szóban forgó kör egyharmada még nem döntött.
Azok egyötöde, akiknek nincs életbiztosításuk, és nem is terveznek ilyet, főként azért “áll ellent”, mert más megtakarításai vannak, míg mások például egyéb biztosításokban érdekeltek. A többséget mindazonáltal az alacsony jövedelem, illetve az idős kor “tartja távol” az életbiztosításoktól.
