FÁK. Az országcsoport sertésállománya Oroszországban
és Ukrajnában összpontosul – 84 százalék jut ide. A nemzeti hagyományoknak, klimatikus és gazdasági feltételeknek köszönhetően jelentősnek nevezhető még Belarusz, Kazahsztán és Moldova sertésállománya. Grúzia, Örményország
és a túlnyomó részben muszlimok lakta államok – a közép-ázsiai köztársaságok és Azerbajdzsán – sertéstenyésztése elhanyagolható. Egyébiránt 1990 óta a térség minden államában csökken a hústermelés. A legnagyobb esés 1990 és 1995 között történt, a gazdasági átalakulás, a vásárlóerő csökkenése és az ellenőrizetlen import miatt. 1996-ban és 1997-ben a termelés zsugorodása folytatódott, de ennek üteme számottevően lassult; ezt az agrárgazdasági szerkezetváltás kezdetének tulajdonítják. Az orosz lakosság húsfogyasztásának fele importból származik. Ez az óriási piac még a tíz éve tartó fogyasztás csökkenés ellenére is rendkívül vonzó az exportőrök számára. A húsfogyasztás szerkezetében a marhahús aránya nagyobb a sertéshúsénál, a baromfihúsé pedig egészen alacsony. A jövőt illetően a baromfi és a sertéshús súlyának emelkedésére lehet számítani.
LENGYELORSZÁG. A sertésárak 1997 óta csökkennek. Tavaly novemberben már csak 2,70 zlotyt (1 euró jelenleg 4,23 zloty) fizettek a felvásárlók kilónként, ami 35 százalékkal van alatta
az egy évvel azelőtti árnak. Ennek ellenére 1998-ban
10 százalékkal nőtt a sertéshústermelés. A jelenség magyarázata
a felvásárlási áraknál is erősebben csökkenő takarmányár, ami 1997 harmadik negyedévétől kezdve javított a sertéstartás jövedelmezőségén.
ROMÁNIA. Az egykori “szocialista tábor” többi tagjához hasonlóan itt is az állatállomány drasztikus csökkenésével járt
a mezőgazdasági nagyüzemek szétverése. Ez oda vezetett, hogy 1997 negyedik negyedévében nettó sertéshús importőrré vált
az ország. A behozatal elsősorban Magyarországról
és Csehországból származik. A húsárak jelentősen meghaladják
a világpiaci szintet. Ennek legfontosabb oka az, hogy noha
az állatállomány egyre nagyobb része van a magánszektorban,
a piaci árakat az állami gazdaságok határozzák meg. Jelenleg – a vámtarifák újraemelése és a forgalmi adó növekedése ellenére – stabilak a sertésárak, mivel a szűkös fizetőképes kereslet erősen korlátozza azok emelkedését. Emiatt a román húsipar termelése folyamatosan csökken. Az állami elvonások igen jelentős mértékűek a húsárakon. A profitot terhelő 38 százalékos adó nem ösztönöz a tőke vállalkozásba való visszaforgatására. A 11 százalékos forgalmi adó ugyan fele a szokásosnak, de az agrár-nyugdíjalaphoz való 15 százalékos kötelező hozzájárulás semlegesíti ezt az előnyt. Támogatások és elérhető hitellehetőségek nélkül tehát továbbra is csökkenő állományból, egyre kevesebb terméket állítanak elő. Mindez az ottani állattartók és feldolgozók számára még évekig komoly visszatartó erőt, a magyarországi húsipar és tőke számára pedig piacot és akvizíciós lehetőséget jelent.
