Tavaly ősszel az Orbán-kormány csak néhány, a hatályos adótörvényekben általa legfontosabbnak, legsürgetőbbnek vélt módosítást terjesztett a parlament elé, mondván: úgyis az ezredfordulón hatályba lépő adó- és járulékreform keretében hajtják majd végre a kormányprogramban e területen ígért változtatásokat. Így alighogy befejezte a pénz-ügyi tárca az ez évtől érvényes adótörvényekkel kapcsolatos teendőit, máris megkezdte a reform-koncepció kidolgozását. S bár még az adóalanyok a tavalyi adóbevallásokkal kapcsolatos teendőiket intézik, illetve éppenhogy ismerkednek az alig másfél hónapja hatályos újdonságokkal, az államigazgatási apparátus már a jövő évi adó- és járuléktörvény-tervezetek kidolgozásán fáradozik. Már el is készült egy reformkoncepció, amelyben persze még számos kérdés vár megvizsgálásra, kidolgozásra és eldöntésre.
A még igencsak “csírájában” lévő elképzelésekből annyi már most is látszik, hogy a jelenlegi adórendszerhez képest valóban érzékelhető változtatásokra számíthatunk. Ugyanakkor az is eléggé nyilvánvaló, hogy ha a kiadások nem mérséklődnek, az államháztartás bevételi igénye miatt a jövedelemcentralizáció mértéke az ezredfordulón sem csökkenthető. Vagyis a költségvetés kiadásainak mérséklése nélkül lényegében csupán az adóterhek adóalanyok közötti átrendezéséről dönthet a kormány, s persze hozhat az adóbeszedés hatékonyságának növelése érdekében is egy-két intézkedést. A kormányprogramban ígért, több adónemre és járulékra is kiterjedő tehermérséklés azonban csak akkor valósítható meg, ha – a tételes felülvizsgálat nyomán – az államháztartási kiadások is csökkennek.
A most kidolgozandó adó- és járulékreform során – a kormányprogrammal összhangban – az adórendszer egyszerűsítése, az adminisztrációs terhek mérséklése, a családi elemek erősítése a kiemelt cél. Fontos továbbá a feketegazdaság elleni eredményesebb fellépés, az adóbeszedés hatékonyságának növelése is, hasonlóan az élőmunkaterhek csökkentéséhez és a külső – jelesül az uniós – jogharmonizációhoz.
Noha a reform szinte valamennyi adónemre kiterjed, minden bizonnyal a legkevésbé a társasági adótörvényt érinti, amellyel alapvetően a tavaly nyáron hivatalba lépett kormány (is) elégedett. E téren legfeljebb a külföldi befektetőkkel kapcsolatos szabályokban várható változás, méghozzá az adókedvezményeket érintően.
A legnagyobb mértékű módosítások az szja- és az áfa-rendszerben valószínűsíthetők, ám az önkormányzati adórendszer sem marad érintetlen. Új adók – földadó, biztosítási adó, ökoadók, kamatadó és hasonlók – bevezetésének a lehetőségét is vizsgálják. Az élőmunka költségeinek csökkentése jegyében tovább kívánják mérsékelni a munkáltatók járulékbefizetéseit. Az viszont még eldöntésre vár, hogy ennek fedezetét milyen formában teremtik elő: a munkavállalói járulékok növelésével vagy inkább az adórendszerben keresnek erre valamilyen lehetőséget. Az sem kizárt, hogy a munkáltatói és a munkavállalói járulék mértéke a jövő évtől közelít majd egymáshoz.
A magyar áfa-rendszer ugyan szabályaiban nagyon közel áll az Európai Unió (EU) tagállamaiban hatályos törvényekhez, az adókulcsok mértékében, a különböző termékek és szolgáltatások besorolásában azonban még vannak lényeges eltérések. Éppen ezért nem véletlen, hogy a 25 százalékos normál kulcs csökkentése, annak a 12 százalékos kedvezményes kulcshoz való közelítése a cél, hosszabb távon pedig a 0 kulcs megszüntetését is tervbe vették.
A pénzügyi tárca szakértői elképzelhetőnek tartják, hogy a 25 százalékos adókulcsot már jövőre 20 százalékra mérsékeljék oly módon, hogy a kieső adóbevételeket magán az áfa-rendszeren belül pótolnák. Mégpedig úgy, hogy a mai 12 százalékos adókulcsot 14 százalékra növelnék, s az energiahordozók átkerülnének a kedvezményes kulcsú körből a normál, immár 20 százalékkal adóztatott termékek közé. A jövedéki adó alá tartozó termékeknél a normál áfa-kulcs miatt kieső bevételeket a jövedéki adó emeléséből kompenzálnák. A kedvezményes kulcs 2 százalékpontos emelése egyébként több mint 50 milliárd forint bevételnövekedéssel járna, az energiahordozók adókulcsának 8 százalékpontos emelése pedig 40 milliárd forint többletet eredményezne. Ha viszont a politikusok túlságosan magasnak tartják az energiahordozók esetén az adóemelés miatti árnövekedést, akkor még az is elképzelhető, hogy mégsem kerül sor az átsorolásra. Ez esetben fokozatosan csökkentenék 20 százalékra a legmagasabb kulcsot. Azaz jövőre még csak 22-23 százalékra mérsékelnék ezt az adót, s előre meghirdetett módon 2001-ben, illetve 2002-ben további 1-1 százalékpontos csökkentést valósítanának meg, miközben a kedvezményes kulcsot már az ezredfordulótól 14 százalékra emelnék.
A magyar áfa-rendszernek van egy, az uniós irányelveknek különösen nem megfelelő része: nevezetesen, hogy néhány terméknek – gyógyszerek, pelenkák, tankönyv – 0 százalék az adója. Éppen ezért ezt a mértéket emelni kellene, amely azonban a gyógyszerek esetében igen problematikus, hiszen az nagymértékű drágulással járna. Így a szakértők nem javasolják, hogy a 2000-es reform keretében növeljék ezt a kulcsot bármilyen pozitív értékre.
A hazai jövedékiadó-törvényben is több olyan szabály van még, amelyeket az EU-hoz történő csatlakozásunkig – hacsak nem kérünk haladékot (derogációt) a harmonizációra – módosítani kell. A legnagyobb eltérés a cigaretta esetében van. Az uniós irányelv ugyanis rögzíti, hogy a jövedéki adónak az adott országban legkeresettebb cigaretta esetében el kell érni a kiskereskedelmi eladási ár 57 százalékát, míg nálunk a Sophiane esetében csak a 41 százalékot közelíti. Ahhoz, hogy az 57 százalékot teljesítsük, ezen cigaretta light típusának árát például több mint másfélszeresére kellene emelni; ennek megvalósítása nehezen képzelhető el. Ugyanakkor eldöntésre vár, hogy a fokozatos adóemelések révén hány év alatt akarja a kormány az 57 százalékos adószintet elérni. A pénzügyi tárca szakértői szerint erre 5-6 év lenne a legoptimálisabb, bár – derogáció kérése esetén – ez az átmeneti idő elhúzható 9-11 évre is.
Az szja-rendszer keretében az egyszerűsítés jegyében egyébként már ez évtől csökkentette a kormány a kulcsok számát, s ezt a tendenciát jövőre is folytatni kívánja. Éppen ezért elképzelhető egy olyan rendszer kialakítása, ahol a különböző típusú jövedelmek egyetlen lineáris kulccsal adóznak, s csak egy meghatározott küszöb – 3 millió forint – felett lépne be egy magasabb kulcs. Ez tehát azt jelentené, hogy a munkaviszonyból, az önálló tevékenységből származó jövedelmek és a tőkejövedelmek (kamat, osztalék, árfolyamnyereség) együtt, ugyanazzal az egy kulccsal adóznának, s ezt a magasabb jövedelmeknél egészítené ki egy további. Ez esetben minden adózót megilletne a személyi kedvezmény – lényegében tehát 0 kulcsos sáv is lenne -, s az eltartottak után is járna valamilyen könnyítés. Minden más kedvezményt viszont megszüntetnének. A pénzügyi tárca már készített különböző változatokat ezen két kulcs mértékére, az alkalmazásukkal várható bevételre, s az ily módon családi kedvezményekre fordítható összegre vonatkozóan. Minden valószínűség szerint az évi 3 millió forint jövedelmet érintő alsó kulcs 20-25, a felső pedig 35-40 százalék körül lesz. A ma élő adókedvezmények többségének a megszüntetése a költségvetési bevételek jelentős növekedését hozná. Az adójóváírást nem számítva, a jelenlegi kedvezmények fenntartása ugyanis 2000-ben már közel 160 milliárd forint bevételkiesést jelentene. A nyugdíjjárulék utáni, a családi, valamint az önkéntes pénztári kedvezmény sorrendben 60,3 milliárd, 39,5 milliárd, illetve 29 milliárd forinttal rövidítené meg a jövő évi büdzsét.
A kis- és középvállalkozások esetében az adminisztrációs terhek egyszerűsítése, a szabályok kiszámíthatósága, a járulékterhek mérséklése a cél. A kormánypártok bővíteni kívánják az átalányadózás és a tételes átalányadózást választható szakmák körét. Vizsgálják annak a lehetőségét is, hogy abban a jövedelemeltitkolással leginkább élő 15-25 szakmában, ahol nem tudják ellenőrizni a lakossági készpénzforgalmat, kötelezővé tennék az átalányadózást. Azokban a szakmákban pedig, amelyek a pénzügyminiszteri irányelvben meghatározott jövedelemküszöbnél alacsonyabbat vallanak be, esetleg a tételes átalányadózást tennék kötelezővé.
A helyi adók szabályozásában is elképzelhetők akár rendszerszerű változások is. Eldöntésre vár, hogy – más országokhoz hasonlóan – nálunk is bevezessenek olyan helyi adókat, amelyek kötelező jellegűek, s a helyi képviselőtestület legfeljebb az adómértékről dönthet szabadon. A helyi iparűzési adó például tipikusan olyan, amely kötelező önkormányzati adó lehetne. Meglehet, hogy ez továbbra is a helyi önkormányzat hatáskörében marad úgy, hogy azt legalább az alsó mértékkel kell működtetni. Egy másik megoldás szerint az iparűzési adó megyei szintre kerülne, vagyis megyénként azonos adómértékeket alkalmaznának, s nem kizárt, hogy az igazgatási feladatok az adóhivatalhoz kerülnének. Végül azon is gondolkodnak, hogy a helyi adók, mint központi adók, az adóhatóság kezelésében lennének, vagyis az önkormányzat ugyan nem szólhatna bele azok mértékébe, de az azokból származó bevételek megilletnék.
A fentiek alapján azt lehet tehát megállapítani, hogy egyelőre még nagyon képlékeny állapotban van a reformkoncepció; sok az eldöntésre váró kérdés, a kidolgozásra váró elképzelés. Mondhatni, (csaknem) minden elképzelhető még, ahogy annak az ellenkezője is…
