Szomszédunkban a gazdaság meglódulásának elsődleges oka a kivitel felfutása. Ausztria exportja 1998-ban csaknem 10 százalékkal nőtt. Az összes kivitel 40 százalékát kitevő német reláció 11,3 százalékkal bővült, míg a 10 százalékot képviselő Olaszországba irányuló export is meredeken bővül. A kivitel majdnem kétharmada került az Európai Unió államaiba, és bár a vasfüggöny leomlása óta megháromszorozódott a közép- és kelet-európai forgalom, ez a régió még mindig csak 18 százalékot képvisel.
Noha Ausztriát sokszor emlegetik az orosz pénzügyi válság áldozataként, a tények nem támasztják alá ezt az állítást. Tavaly az Oroszországba irányuló export az összesnek mindössze 1,2 százalékát tette ki. Az ázsiai válságnak az osztrák exportőrökre gyakorolt hatása is jóval korlátozottabb volt a feltételezettnél, jóllehet elismerik, hogy a Japánba, Dél-Koreába és Indonéziába irányuló kivitel visszaesett. A Távol-Keleten mutatkozó lelassulást azonban bőven ellensúlyozta az észak-amerikai relációban mutatkozó 17 százalékos növekedés.
Ami a jövőt illeti, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az osztrák GDP idei növekedési ütemét 2,9 százalékról 2,4 százalékra módosította. Az Economist Intelligence Unit pedig mindössze 2,1 százalékot vetít előre. Az általános lefékeződés legfőbb okaként a prognóziskészítők az export dinamikájának lassulását, illetve a vállalkozások beruházási tevékenységének visszafogottságát említik.
Visszatérve a régióra, Ausztriának ugyan csekély az Oroszországgal szembeni közvetlen kereskedelmi kockázata, ám a helyzet romolhat, ha az orosz pénzügyi problémák a szomszédos országokra is kihatnak. Az osztrák Raiffeisen bank például lefelé módosította e régió 1999-es növekedési prognózisait: Lengyelország esetében 6,2 százalékról 4,8 százalékra, Magyarországnál pedig 5,3 százalékról 3,9 százalékra. Csehország kivételével azonban 1999-ben az osztrákok minden fontosabb régiós kereskedelmi partnere így is gyorsabban fog növekedni, mint maga Ausztria.
Helmut Kramer, az egyik osztrák gazdaságkutató intézet igazgatója úgy véli, hogy a legtöbb közép- és kelet-európai ország exportjában irányváltás következett be. A szakember abban is bízik, hogy Oroszország gondjai nemigen éreztetik majd hatásukat Ausztriában. (Érzékeltetésül: Németország az idén két és félszer olyan fontos vevője marad Ausztriának, mint az egész Közép- és Kelet-Európa; az osztrákok majdnem kétszer annyi árut szállítanak Belgiumba, mint Oroszországba.) Reményei szerint Lengyelország és Magyarország “továbbra is a helyes úton halad”.
Az ország – geopolitikai helyzete miatt is – egyre inkább vonzza a külföldi tőkét. Pedig Ausztria 1995-ig kétszer annyit (évi átlagban 14 milliárd schillinget) fektetett be külföldön, mint az általa felszívott külföldi befektetések. Ez az irányzat 1995-től kezdődően azután megfordult. Az utóbbi négy évben évi 21 milliárd schilling tőke áramlott be, melynek állománya jelenleg összesen 240 milliárd schillingre tehető. Ez kétszerese az osztrák közvetlen külföldi működőtőke-beruházások volumenének.
Az utolsó teljes évre, 1997-re rendelkezésre álló adatok szerint az Ausztriában bázissal rendelkező külföldi vállalatok eddig 5,7 milliárd dollárt fektettek be Közép- és Kelet-Európában.
Különös ellentmondás, hogy ha az 1998-ban 3,5 százalékkal növekvő osztrák ipar egészségét csak a részvénypiaccal mérnénk, akkor az ország több blue-chip vállalatának irodájában meg kellene kongatni a vészharangokat.
Az osztrák gépipar zászlóshajója, a VA Tech részvényeinek értéke például 1998-ban felére – majdnem az 1994-es kibocsátáskori szintre – esett vissza. Az OMV, a legnagyobb iparvállalat értéke egyharmaddal csökkent, csakúgy mint a VA Stahl acélgyáré. A Böhler-Uddeholm, a világ vezető szerszámacél-gyártója ma körülbelül 25 százalékkal ér kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt.
Az orosz válságnak az osztrák vállalatokra gyakorolt hatásával kapcsolatos aggodalmak, valamint a ciklikus ágazatokban, például az acéliparban működő cégek kockázatos helyzete miatt jelentősen gyengült a beruházási kedv. Ám az osztrák cégek többsége a piacokon tapasztalható hanyatlás dacára továbbra is optimista.
Az iparvállalatok egészségének legjobb jele a vállalati aktivitás erősödése. A múlt év őszén a VA Tech 2,7 milliárd schillinget fizetett a Rolls-Royce angliai energetikai üzletágáért, s így az ágazat egyik legfontosabb szereplőjévé vált. Azóta a Wienerberger, Európa vezető tégla- és cserépgyára is megjelent a brit piacon: 1,8 milliárd dollárt fizetett a két legnagyobb angol béléstéglagyár egyike, az Ibstock 29,8 százalékos pakettjéért.
A VA Stahl – amely 1998-ban vásárolta fel a szerkezeti acélokat előállító brit Metsec céget – a holland Hoogevensszel összefogva tárgyalásokat kezdett az egyik legnagyobb lengyel acélgyár megvásárlásáról. A Mayr-Melnhof növelte részesedését olasz konkurensében, a Reno de Mediciben, míg az OMV bővíti magyarországi, csehországi és szlovákiai benzinkúthálózatát.
Eközben arra utaló jelek is mutatkoznak, hogy Ausztriában létrejön a lassabban növekvő vállalatoknak egy olyan új generációja, amely már megelőzött olyan cégeket, mint a Wolford divatruházati csoport és az Austria Mikro Systems, amelyek viszont elmaradtak a korábbi fejlődési elképzeléseiktől.
Az új jövevények közül a legismertebb a Topcall információ-technológiai csoport. Részvényeinek teljesítménye európai összehasonlításban a legjobbak közé tartozik: az elmúlt év első kilenc hónapjában a cég adózás előtti nyeresége 78 százalékkal nőtt, s elérte a 83,4 milliárd schillinget. A “régiek” közül 1998-ban a Semperit részvényeinek értéke több mint kétszeresére, a BWT vízkezelési cégé pedig 75 százalékkal emelkedett.
Ausztriában nincsenek olyan óriások, mint – a hasonlóan kicsiny Svájcban – a Roche, a Nestlé vagy a Novartis, ám a mini-multinacionális magáncégek új generációja már elfoglalja helyét az egykor kizárólagosan állami tulajdonban lévő nehézipar immár privatizált oszlopai mellett.
