Magyarországon a mobiltelefon-előfizetők száma 1998 novemberében megihaladta az egymilliót, tehát ma már száz polgárból több mint tíznek a markában, zsebében ott lapul valamilyen hordozható kis telefonkészülék. Egyelőre három szolgáltató keresi az előfizetők kegyeit; hálózatuk lefedettségi és műszaki mutatói nemzetközi összehasonlításban is a legjobbak közé tartoznak. Pedig a legrégebbi, a Westel Rádiótelefon Kft. is csak a közelmúltban, tavaly decemberben ünnepelte fennállásának kilencedik évfordulóját, a GSM-társaságok pedig alig öt esztendeje jelentek meg a piacon.
Senki se hitt ebben a telefonlázban, hiszen a kezdetek kezdetén szerény számítások – és igények mellett – is legalább 200 ezer forintba került egy telefonkészülék, és akkoriban még luxusnak tűnt a bekapcsolási, a havi és a napi használati díj is. Ma már annak lehetünk tanúi, hogy egymás alá licitálnak a társaságok a készülékárban, egyre sűrűbben engedik el az akciók során a belépési díjat, és mind tetszetősebbek, a kisebb jövedelműek számára is elérhetőek a felkínált tarifacsomagok. Ha ez év karácsonyára az előfizetők valóban “ajándékba” kapnak egy negyedik szolgáltatót, s a 450 megahertzes és 900-as frekvencia-tartomány kibővül az 1800-assal, akkor nemcsak a szolgáltatás színvonala javul, hanem beindul egy kegyetlen árverseny is. Ez a befektetők és üzemeltetők számára nem feltétlenül jó hír, a fogyasztók szemével nézve azonban kellemes kimenetelűnek ígérkezik. Mindezek nyomán ugyanis nem kizárt, hogy néhány év múlva olcsóbb lesz – legyünk türelmesebbek: nem kerül többe – mobilról telefonálni, mint vezetékes készülékről.
Ennek hátterében egyértelműen a fejlesztések állnak. A két Westel-társaság és a Pannon együttesen már eddig is jóval több mint egymilliárd dollárt fordított hálózatépítésre, a DCS-technika megjelenése pedig újabb dollármilliókat csal majd ki a befektetők zsebéből. És egyáltalán nem szabad “leírni” az egyelőre analóg (a digitálisnál olcsóbb, nem rosszabb, csupán az úgynevezett roamingolásban korlátozottabb) technikát alkalmazó Westel 450-es társaságot sem. A cég vezetője a napokban bejelentette: februárban megindul az analóg technika teljesítményét – a svéd Radio Design cég ötlete alapján – megsokszorozni képes D-NMT technológia magyarországi tesztelése. Lapunk érdeklődésére Szini István vezérigazgató azt is elmondta, hogy még 1999 végén vagy 2000 elején dönt az Európai Unió illetékes bizottsága arról, hogy a svédek – ma legolcsóbbnak tűnő – megoldását pártolja-e, vagy az amerikai Qualcomm cég CDMA 450-es (időmegosztásos analóg), illetve a svéd Ericsson és a finn Nokia vegyes – ma még a legdrágábbnak ítélt – módszert, amely lényegében a 450 megahertzes frekvenciára viszi föl a GSM-technikát. Két dolog biztosra vehető. Az egyik, hogy a 2000. év negyedik negyedére szabad lesz a szabványosítási út e fejlesztési tervek valamelyike előtt. A másik, hogy idehaza bármelyik megoldást alkalmazzák is, az legalább 50-100 milliárd forintos beruházást igényel. Igaz, ez körülbelül 2003-ra 0,5-1,0 milliós előfizetői többletet jelenthet a Westel Kft.-nek, amely egyelőre örül a 100 ezres táborának is.
Voltaképpen Szini István legmeglepőbb megjegyzése az volt, hogy a hatalmas befektetés biztosíthatja a jövőben cége jelenlegi 10 százalékos piaci részesedésének megtartását. Ez a megjegyzés ugyanis azt az üzenetet hordozza, hogy 4-5 éven belül akár minden magyar polgárnak – a csecsemőket is ideértve – lesz mobiltelefonja.
Ráadásul még ma is az európai átlagnál többet beszélnek a magyarok telefonon, holott a beszélgetések időtartama évről évre csökken, illetve racionálisabbá válik. A mobiltelefonról induló hívások zöme hálózaton belüli; ezen hívások időtartama viszonylag rövid. A mobilhívások egynegyede külföldre irányul, s ezek a leghosszabbak. A Hírközlési Főfelügyelet kimutatása szerint a mobiltelefónia igazán az üzleti (fizetőképesebb) ügyfélkört tudta és tudja a jövőben is elhódítani a vezetékes szolgáltatóktól.
Ha nem is alapvetően, de befolyásolhatja az előfizető-toborzás sikerét a mobil- és a vezetékes hálózatok összekapcsolási díjának alakulása is. Szakértők szerint ez az összeg ma még mindig a tízszerese az Európában szokásosnak. Nemrégiben elkészült a Távközlési Érdekegyeztető Fórum, a Hírközlési Főfelügyelet és a szaktárca közös javaslata arra, miként lehet az összekapcsolási díjakat belátható időn belül a nemzetközi szinthez igazítani. Az érdekeltek és a szabályozó szervezetek a fokozatosság hívei, ám abban nagy az egyetértés, hogy sürgősen, még az ezredforduló előtt tenni kell e téren valamit, hiszen a jelenlegi helyzet fenntartása egy ponton túl akadálya lehet az árversenynek.
