Logikusan azt hihetnénk, hogy a Unicbank értékes időt vesztegetett el azáltal, hogy 1997 szeptemberében lemaradt a Mezőbank privatizációjára kiírt pályázaton. Ám a tények nem egészen ezt a feltételezést támasztják alá. Az akkor minimális különbséggel győztesként kihirdetett GiroCredit ugyanis eddig több milliárd forintot fordított új szerzeménye szénájának rendbetételére. Két lépésben 9,2 milliárd forintra emelte a Mezőbank megörökölt, 3,4 milliárd forintos jegyzett tőkéjét, majd az idén 4,4 milliárd forint céltartalékot kellett képeznie. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy az osztrák tulajdonos a következő három évben 250-300 millió schillinget (mai árfolyamon úgy 4,6-5,5 milliárd forintot) fektet be a tavaly októbertől Erste Bank Hungary nevet viselő itteni érdekeltségébe, akkor már nem is olyan egyértelmű a Unicbank másfél évvel ezelőtti mezőbanki tendervesztésének megítélése.
Tény, hogy az 1999 elejétől Raiffeisen Bank néven működő hitelintézet már tavaly 800 millió forintot költött lakossági üzletága kialakítására; az idén további 2 milliárd forintot, összességében pedig – a jelenleg 2003-ig szóló fejlesztési terv szerint – 7-8 milliárd forintot szánnak erre. Ami pedig az 1998. évi céltartalékképzést illeti, az orosz és a globális tőkepiaci válság anyagi hatásait az RB várhatóan megússza 1,7 milliárd forinttal.
Csupán a számok tehát akár érzékeltethetik azt a különbséget, mit jelent, ha valaki maga kezd bele lakossági üzletága kiépítésébe, vagy egy meglévő, ám nem valami fényes portfoliójú bankot vásárol. (Ne feledjük: a Mezőbank a kiházasítása előtt alig több mint másfél évvel olvasztotta magába a vezetői, Kunos Péter és Kovács Mihály 1994. novemberi elmozdítása óta jóformán csak veszteséget termelő Agrobankot.) Nem tudjuk viszont, mekkora előnyt jelent, hogy az Erste Bank tavaly novemberben már 120 ezer magánkliensről adott számot, s ezt az állományt ez év végére meg kívánja duplázni, míg az RB 1999-re 10 ezer privát ügyfelet szeretne magáénak tudni, s 6 éven belül is “csak” 150 ezret. Igaz, nem ugyanabból a körből, amelyből egyebek mellett éppen az egykori tenderellenfél merít.
S ezzel már közelebb is kerültünk az igazsághoz, jobban mondva eredeti kérdésünk megválaszolásához. Azáltal ugyanis, hogy az RB lemaradt a Mezőbank megvételéről, valamelyest át is kellett alakítania lakossági céljait. E piacon mozgó társaihoz hasonlóan ugyan szintén teljes körű szolgáltatási palettára törekszik, ám a korábbi vállalati, önkormányzati tevékenykedése okán méltán elithitelintézetként számon tartott bank – minden jel szerint – a lakossági vonalon is a minőségi magánügyfelek kiszolgálására szakosodik. E szempontból is igen fontos – jelentette ki múlt heti tájékoztatóján Felcsuti Péter vezérigazgató -, hogy termékeik az ügyfelek számára a többi bankétól jól megkülönböztethetők legyenek. A bank vezetői azt tartják újszerűnek a hazai bankpiacon, hogy ügyfeleik több csatornán keresztül is igénybe vehetik a lakossági üzletág szolgáltatásait. Az RB fiókhálózata amúgy február végére 30 tagúra bővül (ezt követően, az év hátralévő részében további 5 ilyen egység nyílik). Ezek közül 1999 végéig 20 fiókban 24 órán át üzemelő, úgynevezett automata bankzónát alakítanak ki, ahol az ATM-en túl önkiszolgáló bankterminált is felszerelnek.
Miután az RB tavaly év végi 200 milliárd forintot megközelítő mérlegfőösszegének döntő – mintegy 133 milliárdos – része a vállalati hitelezési tevékenységéből származik, nem csoda, ha a lakossági vonalon is hosszabb távon a kihelyezésekre kívánja helyezni a fő hangsúlyt. Ilyen irányú fellépése csak jótékonyan hathat a lakossági hitelpiacon dúló kamatversenyre. Igaz, a kamatszínvonal az utóbbi időben már így is jelentősen csökkent – ismerte el Felcsuti Péter, aki a Bankszövetség alelnöke is egyben -, egy év alatt például a korábbi szint 60-70 százalékára esett, miközben a kamatrések tovább zsugorodtak. Ilyen körülmények között az RB osztrák főtulajdonosa, a Raiffeisen Zentralbank elégedetten nyugtázhatja, hogy itteni érdekeltségének 1998-as adózás előtti eredménye 30 százalékos bővülést mutat, még ha azt a már említett – 1,7 milliárd forintosra becsült – céltartalékolási kötelezettség jelentősen meg is nyirbálja.
Mindenesetre az idei év valószínűleg még a tavalyinál is nehezebb lesz – vetítette előre az RB vezérigazgatója. A főbb mutatók tekintetében körülbelül 20 százalékos növekedéssel mintegy 6 milliárd forint adózott eredményt kívánnak elérni. Ehhez természetesen a lakossági üzletág még nem járul hozzá. Az abba ölt pénzek csak 8-10 év alatt térülhetnek meg, noha önmagában e tevékenység optimális esetben már 2003-tól nyereségessé válhat.
