Mennyi támogatás jut ténylegesen a mezőgazdaságra és azon belül az egyes tulajdoni formákra, mennyi a mezőgazdasághoz kapcsolódó élelmiszeriparra, valamint a kereskedelemre és az ahhoz kötött tevékenységekre? Erre a kérdésre csak úgy adható viszonylag pontos válasz, ha a nagy összesítő számok mögé nézünk. Másrészt – a szektorális megközelítésen túl – az is érdekes lehet, hogy az egyes vertikumok között miként oszlanak meg ezek a pénzek.
Az agrárcélú támogatások jellegéből adódik, hogy azok egy része nem utalható egyértelműen valamelyik termékkörhöz, tehát a szétosztásuk csak valamilyen kalkulációs eljárással történhet.
Ezen tételekről a legátfogóbb kimutatás – adóhivatali jelentések alapján – a Pénzügyminisztériumban (PM) készül; ez alapvetően pénzforgalmi szemléletű, s ebből eredően az egyes támogatási tételek összege eltér a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban (FVM) összeállítottaktól. Másrészt a PM-nél meglévő kimutatások sem kellő részletezettségűek, több esetben csak összevont tételeket tartalmaznak.
Bizonyos értelemben szubjektív módon lehet csak eldönteni, hogy mit sorolunk az agrárcélú támogatások fogalomkörébe. Hagyományos értelemben a költségvetésből agrárjogcímen folyósított támogatások tartoznak ide, ugyanakkor ekként értelmezhetünk olyan szabályozási elemeket is, mint például bizonyos forgalmiadó-visszatérítést (jelesül a gázolajnál), de önmagában az adókedvezményeket is. Az utóbbiak 1997-ben az élelmiszeripar esetében 5,4 milliárd forintot tettek ki, míg a mezőgazdasági, vadgazdálkodási és halászati ágazatokban csak 760 milliót. Az agrárium tekintetében azonban az adókedvezmények egy része rejtve marad. Az adózás szempontjából az árbevétel-küszöböt el nem érők valamennyien kedvezményezettek, ám ezen termelők “adóelengedésének” mértékét nem lehet kimutatni.
Az 1997. évi költségvetési tervben szereplő összeg 95,7 milliárd forint volt (a támogatási tételek nem tartalmazzák a saját bevételeket), az abban az évben ténylegesen kifizetett (költségvetési eredetű) támogatások pedig 87,4 milliárdot tettek ki. Az 1998. évi támogatási terv 110,8 milliárd, az 1999. évi pedig több mint 137 milliárd forint. Ez évtől azonban a támogatások magukban foglalják a vidékfejlesztés feladatainak segítését is.
Az agrártámogatások döntő részét az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (Apeh) és az Államkincstár folyósítja.
Az általunk készített támogatásfelosztás 85,2 milliárd forintnyi agrárjogcímen kifizetett összeget (a 85,4 milliárd forint agrárcélú támogatásból levontuk az erdőkárok elhárítására kiutalt 201 millió forintot), valamint 6,6 milliárd forintnyi, a gázolaj kapcsán járó forgalmiadó-visszatérítést vesz figyelembe. Az agrárcélú támogatásokat három csoportba soroltuk: az elsőbe a mezőgazdaság, a másodikba élelmiszeripar, a harmadikba pedig az egyéb ágazat(ok) kerültek. Ezen csoportosítás azt mutatja meg, hogy az egyes támogatási formákból e szektorok milyen arányban részesültek. Megjegyzendő, hogy a támogatások egy része, mint például az exporttámogatás – jellegéből adódóan – mindhárom csoportot érinti. Vannak azonban olyan formák is (ilyen például a földhasznosítási támogatás), amelyek kimondottan a mezőgazdasági tevékenységhez kötöttek, ám az élelmiszeripar, valamint az egyéb ágazatok is részesültek belőle. Ennek az egyes vállalkozások ágazati besorolása az oka. Ha például egy mezőgazdasági kombinát jelentős élelmiszer-ipari tevékenysége folytán ez utóbbi ágazatba sorolódik, akkor a részére a mezőgazdasági tevékenysége alapján folyósított támogatást élelmiszer-ipariként mutatják ki.
Az agrárjogcímen fizetett és a kimutatásunkban figyelembe vett 85,4 milliárd forintból 41,1 milliárddal részesedett a mezőgazdaság, ami 48,1 százalékot jelent. Figyelembe véve a gázolajhoz kötődő forgalmiadó-visszatérítést is, az arány 51,9 százalékra módosul. Az összes támogatásnak tehát csak a fele jut közvetlenül a mezőgazdasághoz.
Az élelmiszeripar a legnagyobb arányban az agrárpiaci, valamint az exporttámogatásokból részesült: a kettő együttes összege 23,8 milliárd forint. Az összes támogatásból való részesedése e szektornak 30,6 százalékos. Az egyéb ágazat(ok) 18,2 milliárd forintot (21,3 százalék) kaptak. Itt a két legjelentősebb forma a piacra jutást, valamint a kivitelt segítő támogatás, amelyek együttes összegéből 37 százalékot szakítottak ki az egyéb ágazatokhoz besorolt szervezetek.
A tulajdoni alapon történő felosztást figyelembe véve megállapítható, hogy a támogatások döntő többsége a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban egyaránt a társas vállalkozásokba került. Az egyéni vállalkozások, valamint a magánszemélyek – a mezőgazdaságban a családi vállalkozások – csak igen kis mértékben részesülnek ezekből. Bár az új építési beruházásokról csak összevont adatokkal rendelkezünk, más forrásokból ismert, hogy a családi vállalkozások alig tudnak ilyen célú támogatásokhoz jutni. Ugyanez mondható el a gázolaj forgalmi adójának visszatérítéséről is. A családi gazdaságok hátránya a támogatásokhoz jutásban a tőkeellátottságuk alacsony mértékére és a tőkefedezet hiányára, valamint az informáltságuk gyenge voltára vezethető vissza. Mindezek következtében a társas vállalkozások az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) által végzett felmérések szerint 2,2-szer több állami támogatáshoz jutottak 1997-ben, mint az egyéni gazdaságok. (Általában azonban nem arról van szó, hogy a szövetkezetek és egyéb mezőgazdasági szervezetek túl sok támogatásban részesülnek, hanem arról, hogy a családiak túl kevésben.)
A támogatások vertikumszintű meghatározását több probléma is nehezíti. Egyes formák ugyanis nem kapcsolhatók közvetlenül és kizárólagosan csak valamelyik ágazathoz (például a szaktanácsadás támogatása). Az agrárcélú támogatások felosztása céljából 11 vertikumot vettünk figyelembe, illetve alakítottunk ki, a főbb mezőgazdasági termékcsoportokat véve alapul. Ennek során részben a Központi Statisztikai Hivatal, részben az AKII Informatikai Igazgatósága adataira támaszkodva határoztuk meg az egyes vertikumok mezőgazdasági és élelmiszer-ipari fázisaihoz tartozó termelési értéket, termelési költséget, valamint értékesítési árbevételt. Ennek alapján az egyes vertikumokhoz, továbbá azok mezőgazdasági, illetve élelmiszer-ipari fázisaihoz egyértelműen nem rendelhető támogatásokat felosztottuk. Természetesen azokat a konstrukciókat, amelyek egyértelműen kapcsolatba hozhatók valamelyik ágazattal, a megfelelő helyen vettük figyelembe.
A csak kalkuláció alapján felosztható támogatásoknál – azok jellegétől függően – a termelési értéket, illetve a termelési költséget vettük alapul. A gázolajhoz kötődő adó-visszatérítésnél a támogatott tevékenységek elvileg lehetséges mértékéből, az elérhető maximális mennyiségek egymáshoz viszonyított arányaiból indultunk ki. Az építési beruházásoknál a támogatás összegét az FVM által megadott csoportosításra alapozva bontottuk szét az egyes ágazatok között. Más esetekben – így az agrártermelést elősegítő támogatások felosztásánál – a PM-től és az adóhivataltól kapott adatokból, az FVM-től szerzett információk alapján különválasztottuk azokat a tételeket, amelyek konkrétan valamelyik ágazathoz rendelhetők voltak.
A felosztott támogatásokat vertikumonként, az egyes támogatási címeknek megfelelően összegszerűen tüntettük fel, illetve meghatároztuk az egy vertikumra jutó, valamennyi támogatást figyelembe vevő fajlagos értékeket.
Ami a részleteket illeti, a számokból kiviláglik például, hogy a juhágazatnál azért olyan magas az egy tonna vágójuhra jutó támogatási érték, mert 1997-ben ezt az ágazatot kiemelten kezelte a szaktárca, agrártermelést elősegítő támogatás címén több mint 800 millió forint jutott e területre, miközben a vágóállat-termelés mennyiségi értelemben igen alacsony színvonalú volt. A darabra vetített mutató azonban már nem nevezhető nagynak.
Magyarország jó termelési adottságaihoz mérten kissé magasnak tűnik a gabona termékcsoport támogatottsága. Ebben azonban szerepet játszik, hogy az intervenciós felvásárlásoknál nem csupán a támogatás összege jelenik meg (tehát az állam általi értékesítés és a termelőktől történő átvételi ár különbözete, plusz a közraktározás költsége), hanem a teljes felvásárlásra fordított összeg. E tétel a kukorica esetében 1997-ben 5,6 milliárd forint volt.
A kapott eredmények – a számításnál figyelembe vett adatok nagyobbrészt kalkulált jellege miatt – inkább csak iránymutató számoknak nevezhetőek, s ez érvényes a fajlagos mutatókra is. Az egyes ágazatok támogatottságáról kapott kép azonban így is segítségül szolgálhat a támogatási rendszer továbbfejlesztéséhez.
(A szerző az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet tudományos főmunkatársa)
