Megfelelőnek tartja a fogyasztóvédelem helyzetét, különös tekintettel a kínai és lengyel piacokon, esetenként az üzletekben megjelenő bóvlikra?
– E téren a márciusban életbe lépett fogyasztóvédelmi törvény a jogokat garantálja – a gyártók, a kereskedők és a piacfelügyeletként aposztrofált hatóságok számára is. Bizonyos paragrafusok végrehajtása azonban vitatott, hiszen azok vagy nem elég teljes körűek, vagy épp túlszabályozottak. A használati útmutatóról szóló rendelet is csak mostanra készült el, s talán fél éven belül lehet kiadni. Nehezen értelmezhető a termékek címkével való ellátásáról szóló szabályozás is.
Bemutatkozásakor az FVF hangsúlyváltásáról beszélt. Mire gondolt?
– Azt a feladatot kaptam – amellyel magam is egyetértek -, hogy a piac felügyeletére kerüljön a hangsúly. A törvény ugyan lehetővé teszi, hogy a létező legszélesebb kört figyeljük, ám ha a banki, biztosítói, illetve egészségügyi területekre nincsenek szakértőink, miért foglalkozzunk ezen ágazatokkal? Adjuk inkább annak, aki ért hozzá, különösen, ha léteznek is hatóságok ezen feladatokra. Azt is el kell döntenünk, vajon az élelmiszeriparban milyen területet, termékcsoportot, s azon belül milyen műszaki ellenőrzést végezzünk: csak a címkéket vizsgáljuk, vagy az összetevőket is? A munkatervünkbe olyan tevékenységeket veszünk bele, ahol eredményesek lehetünk.
Változik tehát a főfelügyelőség előírt programja?
– A már előkészített vizsgálatok folytatódnak, mi több, a kozmetikai termékekről, az ivóvíz- és szennyvízellátásról, továbbá a méz minőségéről szóló jelentéseink már el is készültek. A továbbiakban azonban figyelembe kell vennünk, hogy a megyei felügyeleteknél 16-20 ember dolgozik, vagyis igen kicsi az állomány. Fizikailag sem lehet megbirkózni túl sok feladattal, s tevékenységünk esetleges bővítése az elaprózódás veszélyével járna. A minőséget nem az államnak, vagy a kormánynak kell garantálnia, hanem a piacnak. A hatóságok feladata a termékek biztonságának előírása és ellenőrzése. Nyugaton a hetvenes évektől létezik az az elv, hogy a piac döntsön a vitás ügyekben. A vásárlók érezzék, hogy a legális kereskedelemben biztonságos és megfelelő termékek vannak. Ezt akarjuk elérni, az eddigieknél nagyobb szigorral.
Milyen szerepet játszhatnak a fogyasztóvédelemben a civil szervezetek?
– Nyugaton az állami, a civil és a szakmai szervezetek nagyjából egyenlő arányban vesznek részt a fogyasztóvédelemben. A feladatok egy részét a civil szervezetek nálunk is átvállalhatják. Tárgyalunk a kamarákkal, hogy bekapcsolódjanak-e a munkába, s ha igen, milyen formában. Az már biztos, hogy jövőre megalakulnak a fogyasztóvédelmi békéltető testületek, a szakmai érdekképviseletek belépésével.
Mi a helyzet a gyártókkal?
– Kinevezésem óta többükkel találkoztam. A termelők maguk is kiéhezettek az információkra, sok mindent még nem tudnak az uniós csatlakozás feladatairól és lehetőségeiről. Bár több cég is foglalkozik a tájékoztatással, nagyobb gyártói agilitás kellene, például annak érdekében, hogy ismerjék a biztonsági követelményeket. Nyugaton is a gyártóktól és a kereskedőktől érkezik a legtöbb jelzés a hibás termékekről. Nem véletlenül szeretném az internetes kapcsolatok fejlesztését, amelyen keresztül az információk azonnal az érintettekhez és érdekeltekhez kerülnének.
Hogyan állnak a főfelügyelőség pénzügyei?
– Költségvetési intézményként a központi büdzséből származó forrásokból finanszírozzuk működésünket, ezzel nincs probléma. Hozzánk folynak be a működésre fel nem használható bírságbevételek nekünk jutó töredékei is. Tetemes azonban a be nem hajtott és behajthatatlan bírságok aránya; persze ez nemcsak ránk igaz.
Változhat a büntetési tételek nagysága?
– Az a jó büntetés, amit annak is érez a vétkes. Nyugaton van megrendítő erejű – Ausztriában például 300-400 ezer schillinges, Németországban pedig több ezer márkás – bírság. Nem beszélve az elmarasztalás megjelenítésének negatív hatásairól. Ezért is állítom, hogy a fogyasztóvédelem legfeljebb annyira fejlett egy országban, mint a gazdaság. “Tudatos” fogyasztó tehát a mostani fiatal korosztályból válik majd. Lehet persze büntetni, ám együttműködéssel valószínűleg több eredményt érhetünk el.
Milyen fejlesztéseket tervez?
– A felügyelőségen korábban kidolgozott program azt célozza, hogy munkánkban aktívabban jelenjen meg a műszaki háttér. Ennek megvalósítása az egyik feltételem volt a kinevezésemkor. A szükséges források fele rendelkezésre áll. A Phare-segély Coop 97-’98 pályázatából a labor és a műszaki háttér bővítésére kaphatunk pénzt. Lehetővé válna, hogy a hazai hatóságok között létrejöjjön az információcsere. Hosszabb távon ez kapcsolódna az unió Rapex-rendszeréhez, amelyen keresztül – ha nem megfelelő egy termék – a hatóságok értesítik egymást. A baj csak az, hogy a kétszer 400 millió forintos fejlesztési elképzelés felét adná a Phare, felét a költségvetés. A laborokra szánt beruházás azért is fontos, mert fejleszteni kell a helyszíni ellenőrzést.
Változik-e az intézmény szervezeti felépítése?
– Biztos, hogy rövid távon is lesz változtatás. Mindenképpen kívánatos a laborok, azaz a vizsgálati tevékenység nagyobb elkülönítése az elemző munkától. Jó néhány jogszabály módosítása is várható a közeljövőben; ehhez hozzáértő szakemberek kellenek, így minőségi cserék lesznek. Elvileg persze felvetődhet: jó-e, hogy külön működik az FVF és a Kermi. Mindamellett én nem tartom célszerűnek több intézmény beolvasztását a felügyelőségbe.
Huszay Gábor 54 éves, 1968-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karán. 1970-ben került a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézethez (Kermi); 1987-től annak igazgatója, 1995-től pedig a kft.-vé átalakult cég ügyvezető igazgatója volt. Közben mérnök-közgazdászi diplomát, majd 1981-ben doktori címet szerzett, termék-összehasonlítás témában. Az idén október 22-én nevezték ki az FVF főigazgatói posztjára. Több publikációja jelent meg az autóiparról és a minőségről, s részt vett a termékfelelősségi törvény kidolgozásában is. Egyik alapítója a Magyar Minőség Társaságnak, s tagja a szervezet igazgatóságának.
