Tavaly reálértéken alig harmadannyi pénzt fordítottak Magyarországon K+F-re, mint 1990-ben – támasztják alá az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) adatai azt az unalomig ismert tényt, hogy keveset költenek nálunk innovációra. Ha csak a vállalkozások ebbéli kiadásait nézzük, akkor is a fentihez hasonló arányt kapunk. Pedig a vállalatok elvben fontosnak tartják a fejlesztést. Igazolta ezt a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Versenyben a világgal című kutatási programja is. Kiss Jánostól, az egyetem adjunktusától megtudtuk: amikor a felmérésben részt vevő 326 céget arra kérték, hogy hasonlítsák össze magukat a legerősebb versenytársukkal, éppen a K+F ráfordításokban érezték a legnagyobb lemaradást. Ugyanakkor a megkérdezettek 57 százaléka vélte úgy, hogy egyértelműen többet kellene költeni fejlesztésre.
A vállalatok az innováció legfőbb gátjának a finanszírozási nehézségeket tartják. Saját forrásuk kevés, támogatáshoz nehéz hozzájutni, a bankhitel drága, s a kockázati tőke sem tölti még be a ráosztott szerepet. Az akadályok közül a második helyre került az adóztatás: a magas elvonások miatt kutatásra, fejlesztésre is kevesebb jut. Az OECD-országokban gyakori, hogy a K+F folyó költségeit már a felmerülés évében teljes egészében el lehet számolni, az ezzel kapcsolatos beruházások pedig gyorsítottan amortizálhatók. Nálunk egyetlen kedvezmény van érvényben az idei évtől kezdve: a K+F ráfordítások 20 százalékkal megnövelt összegét le lehet írni az adóalapból.
A nehézségek ellenére szaporodnak azok a vállalatok, amelyek megtalálják a módját a kutatás finanszírozásának. A már megkezdődött átalakulásoknak és a privatizációnak köszönhetően, a vállalati K+F ráfordítások reálértéke – a saját forrást és a különböző támogatásokat együttesen figyelembe véve – az 1993-as mélypont óta emelkedőben van (lásd a grafikont). Tavaly ugyan e trend megtört, ám ez minden bizonnyal nem a reálszféra állapotának, hanem a Központi Műszaki Fejlesztési Alap (KMűFA) elmúlt tíz évben mért legalacsonyabb értékű felhasználásának a következménye.
A fent említett egyetemi felmérés kiderítette: három jól elkülöníthető kör képes az innováció finanszírozására. A legbiztosabb háttérrel a külföldi tőkeerős vállalatok által privatizált cégek rendelkeznek. Az önállóságukat megőrző vállalatok egy részének tőzsdén keresztül, pénzügyi befektetők révén sikerül megszerezniük a szükséges tőkét. S végül léteznek olyan kisvállalatok is, amelyek szigorú pénzügypolitikával, a nyereség visszaforgatásával teremtenek forrást a fejlesztésekhez.
A multinacionális cégeknél nem pénzkérdés a K+F. Annál is kevésbé, mert számukra a kutatás is olcsóbb itt, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában. Kérdés persze, beleillik-e globális stratégiájukba, hogy éppen Magyarországra telepítsék fejlesztéseik egy részét.
A General Electric (GE) a Tungsramot – amelyben 1989-ben szerzett többségi részesedést – eredetileg csak termelő vállalatként kívánta fejleszteni. Az itt talált értékek azonban idővel meggyőzték arról, hogy kutatni is érdemes Budapesten.
A Tungsram alapította 1921-ben az első európai ipari kutatóintézetet, ahol számos világszabadalom született; a hagyományok a háború után is éreztették hatásukat, bár a kutatás abban az időszakban távol került a valós élettől – mondta a Figyelőnek Csapody Miklós, a GE Lighting Tungsram alelnöke. Mindenesetre 1992-ben, amikor újragondolták a GE Lighting kutatómunkáját, s elkülönítettek nyolc nagy szakterületet, ebből négyet az amerikai kutatóközpontba, négyet pedig a Tungsram Bródy Imre kutatóintézetébe telepítettek. A szükséges jól képzett szakembergárda egy része már úgyis helyben dolgozott, másik részét pedig meg lehetett találni a magyar munkaerőpiacon. A keresést megkönnyítette, hogy abban az időben sok kutató munkahelye megszűnt, vagy bizonytalanná vált. További szempont volt, hogy hazánkban ugyanaz a kutatóhely akkoriban tizedannyiba került, mint az Egyesült Államokban.
A GE filozófiájának megfelelően lebontották a falakat az egyes vállalati szervezetek között: kutatók, fejlesztők, gyári mérnökök, pénzügyesek, termékmenedzserek és kereskedők dolgoznak együtt a sikerért. A hatékonyságot szolgálja az is, hogy a kutatóktól viszonylag hosszabb, egy-két éves távon megkövetelik az eredményeket, s egy centtel sem adnak számukra több pénzt, mint amennyi feltétlenül szükséges. Ami kell, azt viszont megadják: az átalakítás idején például csak a technikai fejlesztésre évi egymillió dollárt költöttek. A budapestiek 1994-ben – amikor a GE 100 százalékos tulajdont szerzett a Tungsramban – újabb sikert könyvelhettek el. A GE Lighting megszüntette az amerikai kutatóbázist, s az ottani tevékenység egy részét a GE központi laboratóriumába, másik részét pedig ide csoportosította át. A GE Lighting Europe évi 40-45 millió dolláros fejlesztési költségvetéséből (a K+F tevékenység az ipari bevezetéssel együtt) 30 millió dollárnyi jut a Tungsramnak, amely a cég árbevételének mintegy egytizedét teszi ki. Azt azonban már nem mondta meg Csapody Miklós, vajon hány kutató dolgozik a Bródy-intézetben. Ez ugyanis olyan sokat elárulna a GE Lighting innovációs képességéről, hogy üzleti titokként kezelik.
A GE Lighting Tungsram együttműködik a magyar egyetemekkel, kutatóintézetekkel, s magánvállalkozásokkal is – piacot teremtve ezzel számukra. Így például különböző gyártósoraihoz a Falcon-Vision Kft.-től rendeli meg a minőségellenőrző berendezéseket. A kft. – amint arról Tóth Erika marketingigazgató beszámolt – nyolc évvel ezelőtt, hirdetés útján került kapcsolatba a GE-vel. Ma már közel 60 rendszerük működik a multi itteni gyáregységeiben. Nagykanizsán például 1200-1300 Celsius fokos hőmérsékletű üvegszalag szélességét ellenőrzi a berendezésük – olyan forróságban, amelyben ember nem lenne képes dolgozni. Másutt 27 kamera képét dolgozzák fel egyszerre, s nem csak ellenőriznek, de be is avatkoznak a gyártási folyamatba. Munkájuk alapja a szoftverfejlesztés; a hardver bizonyos darabjait – például a kamerát – vásárolják, míg más részeit szintén maguk fejlesztik. A Falcon tavaly 100 millió forintra növelte árbevételét, s ennek 95 százaléka a GE Lighting Tungsramtól származott. Mivel ezt egészségtelen aránynak tartják, igyekeznek más megrendelőkkel is állandó kapcsolatba kerülni. (Ez ad magyarázatot arra, hogy miért is van szüksége egy 15 fős magánvállalkozásnak önálló marketingigazgatóra.) Megkeresik az idetelepült multikat, s felajánlják a berendezéseiket – nem közvetlenül nekik, hanem a magyar és a külföldi beszállítóiknak, hisz azoknak van szükségük magas színvonalú minőségellenőrzésre. A cég a megbízások szaporodásával együtt növekedni kíván, de csak lassan, legfeljebb 20-25 fős létszámig, mert ezt a fejlődést saját forrásból tudják finanszírozni.
A Graboplast Holding tőzsdei bevezetéssel teremtette meg a kutatáshoz szükséges forrásokat. A belsőépítészeti anyagokat gyártó cég önálló kutató-fejlesztő bázist tart fenn, 65 fős gárdával, amely fele részben felsőfokú végzettségű szakemberekből (vegyész-, gépész- és villamosmérnökökből, iparművészekből) áll. Ők szolgálják ki valamennyi tagvállalatot; a csoport külső intézetekkel nem dolgoztat. A holding árbevételének (amely tavaly 15,1 milliárd forint volt, s az idén 20 milliárd forint körül várható) 2 százalékát fordítják fejlesztésre.
Mivel a Graboplast jól szerepel a tőzsdén, nem gond az értelmes kutatási célokhoz pénzt szerezni – tájékoztatta lapunkat Stelczer Tibor kutatási és fejlesztési igazgató. A K+F-nek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak, hiszen ez alapozza meg versenyképességüket. A cég növekedése és beruházásai is folyamatos igényt teremtenek a technológia korszerűsítésére. A siker zálogának pedig azt tartják, hogy – a kereskedelmi és a marketing terület információi alapján – piacorientált fejlesztéseket végeznek. Ezt egészíti ki a stratégiai fejlesztés, amelynek irányáról a holding menedzsmentje dönt.
A saját erőből feltörekvő fejlesztő vállalkozások közé tartozik a 77Elektronika Kft. Tizenegy évvel ezelőtt a semmiből, családi vállalkozásként indultak, s mára 200 fős céggé nőtték ki magukat. A kft. 35 fejlesztővel dolgozik, árbevétele tavaly 1,5 milliárd forintot tett ki, amelyet az idén várhatóan 1,8-1,9 milliárdra sikerül növelni. Termékeik 60 százalékát exportálják: Japánba, az Egyesült Államokba, Ausztráliába, s más fejlett ipari államokba szállítanak. Kezdetben egyetlen termékcsoportra, egy saját fejlesztésű egyéni vércukormérőre alapozták sikerüket. Ezzel a beteg otthon, magának is megmérheti a vércukorszintjét. Ma már a termék tizenhatodik generációjánál tartanak. Más hasonló orvosi műszereket is kifejlesztettek, például a vidéki háziorvosok számára egy vizeletvizsgálót, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen laboratóriumi vizsgálatra utaztatni a betegeket. Hat éve beléptek a telefónia területére is. Egy tavalyi pályázaton 7,5 millió márkás megrendelést nyertek el a Deutsche Telekomtól (DT) vonalsokszorozójukkal, amely egyetlen kábelen 11 beszélgetés továbbítását teszi lehetővé. Mindvégig igyekeztek saját erejükre támaszkodni. Hitelt eddig csak egyszer vettek fel (Start-hitelt, egy öt évvel ezelőtti épületvásárláshoz), s most jött el a második alkalom: a DT-megrendelés okán az Eximbanktól kértek kölcsönt. Zettwitz Sándor ügyvezető igazgató szerint azáltal tudtak növekedni, hogy olyan termékeket fejlesztettek ki, amelyeket el is lehetett adni.
A tudását értékesítette a Kürt Computer Kft. is, amelyet egy mérnök testvérpár alapított 1989-ben. Egyikőjük korábban is mágneses adathordozók javításával foglalkozott. Tíz munkatársukkal együtt már az induláskor 28 szabadalmuk volt, a kft. megalakítása óta azonban nem jelentenek be újabbat. Tapasztalataik szerint ugyanis ezeket gyakorta ellopják, hasznosabb tehát titokban tartani, s szolgáltatás formájában eladni az innovációk végtermékeit. Immár 30 fős a gárda, s világcégek – köztük a Microsoft is – fordulnak hozzájuk, ha tönkrement adatbázisukat meg akarják menteni. Napjainkban ugyanis már nem a winchesterek, hanem a rajtuk tárolt adatok adják az igazi értéket: ezeket kell helyreállítani, ha megrongálódnak. Adatmentésre pedig Kürti Sándor ügyvezető igazgató szerint összesen három cég képes a világon.
A Kürt Computer úgy lépett ki a világpiacra, hogy 1994-ben a hannoveri CEBIT számítástechnikai világkiállításon bemutatta, mit tud, s a tömegével érdeklődő cégeknek felajánlotta szolgáltatásait. Ma már 16 európai országban vannak partnerei.
A cég az adatmentéssel kapcsolatos K+F tevékenységre az idei első tíz hónapban 140 millió forintot költött. Árbevétele tavaly már meghaladta az egymilliárd forintot; ennek fele az említett fő profilból, a többi más számítástechnikai tevékenységből származott. Elvállalták az AST számítástechnikai cég képviseletét, mert ez értelmes munkát biztosít a mérnökeik számára akkor is, amikor épp nincs adatmentés, ráadásul partnerük segíti őket a továbbképzésben.
Jó termék, jó pénzügyi háttér és jó marketing – Kürti Sándor szerint a sikerhez ez a három dolog szükségeltetik. Cége azért tudott a pénzügyi befektetők által 10-15 millió dollárra értékelt társasággá fejlődni, mert megvan ez a három tulajdonsága. Más kérdés, hogy egyelőre nem kívánják eladni magukat: továbbra is önerőre támaszkodnak.
A sikeres fejlesztési vállalkozások nem nagyon panaszkodnak a gazdasági környezetre. Igaz, közvetve az is kritikának fogható fel, hogy valamennyien igyekeznek elkerülni a hitelfelvételt. Kürti Sándor bizonyos szempontból még hasznosnak is tartja, hogy hazánkban semmi sem megy egyszerűen: ilyen környezetben ugyanis jobban fejlődik a probléma-megoldó képesség. A gazdasági környezet is egyre fejlődik. Sokáig például gondot jelentett, hogy a javításra érkező adathordozókat három napig is vámkezelhették. Idén októberben azonban végre engedélyezték számukra a beérkezés napján történő vámkezelést. Tóth Erika olyasmit említett gondként, ami akár fejlődésként is felfogható, nevezetesen: a jó szakemberek ma már Magyarországon sem olcsók. Zettwitz Sándor pedig arról beszélt, hogy egy ideje itthon is meg tudják vásárolni azokat a szerszámokat, amelyeket korábban csak nyugaton kaptak meg.
A gazdaság más területeihez hasonlóan tehát az innovációban is megkezdődött a szerkezeti átalakulás. A rendszerváltás után a GDP csökkenésével K+F-re is kevesebb központi forrás jutott, s a szféra saját forrásai is korlátozottá váltak. Visszaesett a kutatóhelyek száma is, időközben azonban az egyetemek, intézetek, volt vállalati kutatóhelyek munkatársaiból számos fejlesztéssel foglalkozó kis- és közepes vállalat alakult. A K+F-re fordított pénz még mindig kevés, ám ez a korábbinál valószínűleg jobban hasznosul. A Figyelőnek nyilatkozó cégek legalábbis egybehangzóan állították: sikerük záloga az, hogy a piaci igényeket szolgálják ki. Az átalakulási folyamat pedig még fel is gyorsulhat, ha a gazdasági döntéshozók meghallják a vállalatok üzenetét: az innováció legfőbb gátja a finanszírozási források hiánya és az adóztatás.
