Hát mégis bekövetkezett, amiről a magyar részvénypiaci befektetők korábban csak hírből hallhattak: a pesti tőzsdén is beütött a krach.
Az ázsiai valutaválság fokozatosan gyűrűzött át az ottani részvénypiacokra, s ez a világ harmadik legnagyobb tőzsdéjének teljes összeomlásához vezetett. Az október 23-i hongkongi krach után az összes említésre méltó börzén napokon keresztül drámai áresés borzolta a befektetők kedélyeit, s ez alól a Budapesti Értéktőzsde az ünnepek ellenére sem tudta kivonni magát. A vezető magyar részvények árfolyamai a hét első két munkanapján mintegy húsz százalékot veszítettek értékükből.
Az utóbbi két év világszerte elkényeztette a részvénypiaci befektetőket. A rekordot rekordra halmozó árfolyamok és indexek láttán az elmúlt két hónapban felelős pénzügyi vezetők többször is megkongatták a vészharangokat. Néhány nappal ezelőtt az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnöke, Alan Greenspan is megtette ezt, ám nyilatkozatának nem volt különösebb hatása az amerikai részvénypiacokra. Annak ellenére sem, hogy a tekintélyes bankvezető határozottan állította: a New York-i tőzsde árai indokolatlanul magasak. A tengerentúli szárnyalás volt a legfontosabb mozgatórugója a többi tőzsdének is. Így a hongkongi események csupán a gyújtóbomba szerepet töltötték be, amivel közgazdaságilag is alátámasztható, huzamosabb korrekció vette kezdetét világszerte.
Az ünnepek nálunk is elmúltak, a dráma Budapesten is bekövetkezett, s még közel sincs vége: a friss sebek túl mélyek ahhoz, hogy gyorsan begyógyulhassanak. A külföldi befektetők – a mindenkori hazai áremelkedés főszereplői – az elkövetkező időszakban nyilván az otthoni piacokon elszenvedett veszteségeikkel lesznek elfoglalva, és jó ideig nem lesz kedvük határon túli kalandozásokra. Vevők nélkül pedig nehezen állítható meg a hazai kisbefektetők körében még csak ezután kirobbanó eladási láz, és az ezzel együtt járó tartós áresés.
A határidős indexek piacának aktív befektetői az elmúlt két esztendőben megszokhatták, hogy a vételi oldal választása tisztes profithoz juttatja őket, így a valós kockázatokat figyelmen kívül hagyva hajtották felfelé a határidős elszámolóárakat. Ennek megfelelően, a hozzávetőleg 66 ezernyi nyitott kötésállomány vételi oldalán állók többsége spekuláns. Becslések szerint ezeknek a befektetőknek veszteségeik fedezetéül csak a keddi áresés miatt öt-hét milliárd forintot kellene befizetniük a brókercégek kasszájába. Kérdéses, hogy van-e még miből, hiszen e spekulánsok a szabad tőkéjük döntő hányadát amúgy is részvényekben tartották. A nyerő oldalon álló eladók java része viszont a fedezeti ügyletkötők közül került ki, így hasznuk csupán ellentételezi az azonnali részvénypiacon bekövetkezett veszteségüket.
Ugyancsak felmérhetetlen kár érte az utóbbi időszakban hitelből részvényt vásároló befektetőket. Megfelelő fedezet híján a kölcsönöket folyósító bankok pedig likvidálják a náluk letétbe helyezett értékpapírokat. A tőkepiaci válság legnagyobb problémája tehát éppen az ezt követően kialakuló pénzszűke lesz; ez taszíthat brókercégeket a csőd szélére, ami tovább fokozhatja a piaci bizonytalanságot, és jó időre távol tarthatja a befektetőket a tőzsdétől.
A keddi sokk után – s ez valamelyest megnyugtatja majd a kedélyeket – némi áremelkedés várható. Ez az emelkedés persze, ha egyáltalán bekövetkezik, minden bizonnyal jóval kisebb lesz a korábbi zuhanásnál. Ami viszont aligha fogja meggátolni a részvények tulajdonosait abban, hogy – vérmérsékletük szerinti sorrendben – sorra megjelenjenek eladóként a piacon. Így tehát az árfolyamok csak huzamosabb áresést követően stabilizálódhatnak, és teremthetnek új alapot a következő időszak – kezdetben betegesen induló, de fokozatosan erőre kapó, újabb és újabb – áremelkedéseinek. A részvényindex 8600 pont feletti, napon belüli rekordja mindenesetre legalább egy évig elérhetetlennek bizonyulhat.
A hazai közgazdasági iskolákban pedig feltehetőleg nemzedékeken keresztül kötelező tananyag lesz majd az első újkori magyar tőzsdekrach anatómiája.
