Hans Tietmeyer “nagyon veszélyes illúziónak” nevezte azokat az elképzeléseket, amelyek szerint a közös pénz bevezetésével megoldódik minden gazdasági probléma. A német jegybank elnöke rámutatott: most kell cselekedni, mert a valutaunión belül sokkal nehezebb lesz rendezni a bajokat. Ugyanakkor erős túlzásnak és elfogadhatatlannak minősítette azokat a bonni kormány által is hangoztatott nézeteket, amelyek szerint a közös pénzrendszer bevezetésének halasztása politikai és gazdasági katasztrófát okozna. Amint azonban azt a Die Woche című hetilapnak adott nyilatkozatában kifejtette: a jelenlegi helyzetben ő nem érvel sem a valutaunió halasztása mellett, sem ellene.
Jövő tavasszal lehet pontos képet kapni az EU-tagállamok gazdaságának tényleges helyzetéről. Akkor kell majd politikai döntést hozni a tagokról vagy határozni arról, hogy új időpontot tűznek-e ki a kezdésre – mondta Tietmeyer. Megerősítette álláspontját, hogy a közös pénz nem feltétlenül szépíti meg Európa jövőjét. Figyelmeztetett: ha az alapok kellően stabilak, a hatás pozitív lesz, ám ha bizonytalanok, akkor a valutaközösség a viszálykodás uniója lesz.
Klaus Kinkel német külügyminiszter nyilatkozatban rögzítette, hogy a kormány kitart eddigi álláspontja mellett, amely szerint – a maastrichti szerződésben rögzített csatlakozási követelményeket szigorúan betartva – 1999 elején meg kell kezdeni az euró bevezetését. Az ellenzék fő erejét adó szociáldemokraták ügyvezetője, Franz Münterfering is kiállt az 1999-es kezdés mellett.
A pénzügyi unió fontos történelmi folyamat és mindenkinek segédkeznie kell sikerre juttatásában – jelentette ki Romano Prodi olasz kormányfő, aki megerősítette: Róma nem fogja kérni a halasztást, ugyanakkor nem lenne szerencsés, ha az euró gyengén kezdene, és nem volna legalább olyan erős, mint a márka.
Pierre Moscovici, a francia kormány európai ügyekkel megbízott minisztere szerint a pénzügyi unió elhalasztása “egy sor olyan problémát vetne fel, amelyet máris orvosolni kellene”. Mint mondta, Párizs a határidő megtartásának híve, széles körű részvétellel.
A brüsszeli bizottság pénzügyi főbiztosa, Yves-Thibault de Silguy újfent annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a halasztás “súlyos következménnyel járna”. Az alapszerződés 109. J cikkelye kimondja: ha 1997 végén nem tűznek ki új határidőt, akkor a pénzügyi unió harmadik szakasza 1999. január elsején elkezdődik. Az Európai Tanácsnak 1998. július elseje előtt minősített többséggel kell megállapítania, ki teljesítette az egységes pénzhez szükséges feltételeket. Az euroszkeptikusok szerint e passzus utat nyit a halasztásnak. Ám a brüsszeli bizottság megbízásából készült tanulmány jogász szerzői úgy tartják: az euró bevezetésének elnapolása logikátlanná tenné a cikkely második részében megfogalmazott rendelkezést. Ha ugyanis 1997 vége előtt bármilyen új határidőt tűzhetnének ki – például 2001-et -, akkor az 1998. július elsejei dátum értelmét veszítené.
