Érlelődik bennem a vélemény: vigye kánya, ez a nőszemély, ez a Tocsik, még azt is megérdemelné, hogy megtarthassa a 804 millióját!
Az általa felvett sikerdíj természetesen nem azért járna neki, mert bármit is elintézett volna az önkormányzatok és az ÁPV Rt. közötti vitában. Azért érdemelné meg a pénzt, mert díjazásra méltó a blazírtsággal vegyített önfegyelem, amellyel megakadályozta, hogy pontosan felderítsék a sikerdíjbotrány részleteit. A vizsgálódó politikusok, nyomozók és ügyészek még mindig azt tekintik a história fősodrának, amelyben a jogásznő és az ÁPV Rt. azóta kirúgott vezető jogtanácsosa seftelt. Az idő múltával megismert információk, tények értelmezése helyett legfeljebb azt lehet hallani: kétséges, hogy igazolható-e a politikusok befolyása és érintettsége az ügyben. A közvélemény előtt továbbra is csak a felületes sztori ismert: a nemzet Mártája valami zavaros beszédű ÁPV-s jogásszal lenyúlt 804 milliót, ebbe belebukott Suchman, Szokai, Pető, vége. Mintha senkinek sem állna érdekében, hogy ennél azért pontosabb képet igyekezzék felrajzolni az utóbbi évek legzajosabb botrányáról.
Lényeges elemek maradtak a háttérben minden értékelés nélkül. A parlamenti vizsgálódók feltárták például, hogy az ÁPV Rt. birtokában volt az önkormányzati igények elbírálásához szükséges minden adatnak. Ebből kiindulva alappal állítható: megdőlt az állítás, hogy például a Vektor Rt. közreműködésére azért volt szükség, mert összegyűjtötte az adatokat. Szintén megdőlt ugyanez az állítás a külső szakértő jogásznővel kapcsolatban. Ha megdőlt az állítás, akkor megdőlt például az ÁPV Rt. egykori vezérigazgatójának, mai vezérigazgató-helyettesének, Kocsis Istvánnak az a többször ismételt kijelentése is, hogy az állami vagyonkezelő nem rendelkezett ilyen adatbázissal. Kocsis szavait tények cáfolják. Cáfolat ide vagy oda, Kocsis rezzenéstelen arccal ül pozíciójában, politikai háttere stabil. Minden vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza, hogy ismeri a botrány részleteit, többször döntő módon közreműködött a pénzutalgatásban, mégsem firtatja senki a felelősségét. Annak az embernek nagy érdemei lehetnek.
Talán csak Budapesten fordulhat elő, hogy az illetékes ügyészi szervezet egy jegyzőkönyvből nem tudja kihámozni egyes döntéshozók kilétét. Az ÁPV Rt. egykori igazgatósági tagjai közül négy személy ellen vádat emeltek amiatt, hogy támogatták a külső szakértő megbízását. A döntést öt igen szavazattal hozták, ötödik vádlott emiatt még sincs: az ügyészség nem tudta megállapítani az ötödik igennel szavazó személy kilétét. Az állam szuperholdingjánál olyan jegyzőkönyvet készítettek egy milliárdos horderejű döntésről, amelyből nem hámozható ki pontosan a lényeg: kik és mit döntöttek? Indokolatlan lenne megvizsgálni, hogy kik és milyen körülmények között gyárthattak iratokat az ÁPV Rt. székházában? Biztos, hogy ismerjük már az összes dokumentumát?
Minél több részletet boncolgatunk, annál több kérdés adódik. A fejlemények azt a vélekedést támasztják alá, hogy a hely, s az idő nem alkalmasak a sikerdíjbotrány tényleges feltárására. Hónapok múltával az mondható el, hogy az ügyben ludas figurák pozíciója relatíve inkább erősödik, mint gyengül. Sok energiájukat emésztette fel az újabb siker. (Az első sikernek könyveljük el, hogy bő fél évig potyán használhattak 804 millió forintot.) A teljesítmény elismerésre méltó, Magyarországon nagydíjat érdemel.
