Eltérően a szórványos brit-kínai civakodásoktól kísért politikai “visszaszámolástól”, a monetáris fronton eddig figyelemre méltó nyugalom uralkodott. E súrlódásmentesség láttán könynyű megfeledkezni arról, hogy ezen a kényes területen a dolgok egészen más, viharos lefutásúak is lehettek volna. A koronagyarmat jövőjéről folytatott brit-kínai tárgyalások kellős közepén, 1983. szeptember 24-én – a “fekete szombaton” – például megrohanták a város bankjait, s összeomlás fenyegette a teljes financiális struktúrát. A hatóságok már szükségtervet dolgoztak ki, amely az amerikai dollár törvényes fizetőeszközkénti bevezetését irányozta elő. A kedélyek csak akkor nyugodtak meg, amikor a hongkongi kormányzat közölte azt a szándékát, hogy a pénzt az amerikai valuta rögzített átváltási árfolyamához köti. A drámai napok óta nem csak a pénzügyi betétek lettek összehasonlíthatatlanul nagyobbak, de a monetáris alapok is szilárdabbá váltak. A rögzített árfolyam mellett a hongkongi valutahatóság, a Hongkong Monetary Authority (HKMA) 1993-as megalapítása szintén hozzájárult a konszolidációhoz.
A pekingi vezetés – gazdasági és belpolitikai okból – jelenleg mindent megtesz, hogy meggyőzze a világot: a “kínai Hongkong” még sikeresebb lesz, mint a brit. A kínai jegybank csúcsvezetői fáradságot nem kímélve ismétlik: a hongkongi dollár marad Hongkong egyetlen törvényes fizetőeszköze, amely továbbra is szabadon konvertálható lesz, s árfolyamát változatlanul az amerikai dollárhoz kötik. Emellett nem sérül a HKMA autonómiája sem.
A kínai Nemzeti Bank nem fog semmilyen képviseletet nyitni Hongkongban – noha szkeptikusok megjegyzik: már ma is rendelkezik ilyennel, a hongkongi Bank of China formájában, amely Hongkong bankjegykibocsátásra jogosult három intézményének egyike. A hongkongi hatóságok a jövőben is teljes felügyeletet fognak gyakorolni az ott letelepedett pénzintézetek – a Kínából jöttek – felett is. A kínai jegybank alkormányzója kijelentette: szükség esetén alá fogja támasztani a hongkongi valuta stabilitását és erre a célra már pénzügytechnikai megállapodást is kötött a HKMA-val. A Hongkong és a szárazföld közötti minden pénzügyi követelést és kötelezettséget a szokásos nemzetközi szabályoknak kell alávetni. Végül Hongkongnak továbbra is önállóan kell képviseltetnie magát a nemzetközi és regionális pénzügyi szervezetekben, köztük a Nemzetközi Fizetések Bankjában is.
A váltási árfolyam rögzítését végző hongkongi Currency Board System szerint a hongkongi dollár kibocsátását teljes egészében amerikai dollárral kell fedezni. Jelenleg Hongkong, 70 milliárd amerikai dollárral, a világ hetedik legnagyobb devizatartalékával rendelkezik. Ez több mint ötszöröse a forgalomban lévő hongkongi dollár mennyiségének. A HKMA által eddig folytatott bankfelügyeleti politika valószínűleg a szuverenitás-váltás után sem fog megváltozni. A valutahatóság szerint a szárazföldi kínai pénzintézetek előnyben részesítése összeegyeztethetetlen lenne Hongkong nemzetközi pénzügyi pozíciójával.
A szkeptikusok és pesszimisták egyelőre a puszta “elméleti” spekuláció talaján mozognak, amit az eddig mutatók nem támasztanak alá. A spekulatív kérdés: hosszú távon fenntarthat-e egy ország két különböző valutarendszert? Annál is inkább, mivel a jelen esetben egy teljesen konvertibilis, az amerikai dollárral ötszörösen fedezett hongkongi valutával a teljes konvertibilitásra még váró, potenciálisan sokkal ingatagabb kínai jüan áll szemben.
