A privatizációs törvény módosítási javaslatának lényege a törvény mellékletében felsorolt, tartósan állami tulajdonban maradó vagyon körének szűkítése. Igaz, újonnan felvett, a mainál nagyobb társasági részesedések is szerepelnek a listán. A javasolt módosítások szinte megágyaznak a várhatóan novemberben a parlament elé kerülő vagyonkezelési törvénynek. A kormány elképzelései szerint ugyanis a melléklet új tartalma választ ad a “mit”, a vagyonkezelési törvény pedig majd a “hogyan” kérdésére.
A módosítást a kormány június 5-i ülésén tűzte napirendjére, s várhatóan a Tisztelt Ház is még ebben a parlamenti ülésszakban foglalkozik a törvényjavaslattal.
A tartósan állami tulajdonban maradó vagyon szűkítésének legfőbb módja a népiesen aranyrészvénynek hívott – a jogászok ettől az elnevezéstől szokták összevonni a szemöldöküket – különleges jogokat biztosító, szavazatelsőbbségi részvény eddiginél szélesebb körű alkalmazása lesz. Ennek a mainál megalapozottabb jogi keretfeltételeit a gazdasági társaságokról szóló törvény (gt) tervezett módosítása teremti meg, a hozzá kapcsolódó jogokat pedig az ágazati törvények – jelen esetben a privatizációs törvény – határozzák meg. Ám e két törvény módosítása még nagyjából sem kerül egy időben a képviselők elé. A gt módosításának jelentős késése – szakértői vélemények szerint csak a következő ciklusban várható az átalakítása – azért hátrányos, mert a jelenlegi paragrafusok éppen csak megemlítik a szavazatelsőbbségi részvény létezését, de nem adják pontos szabályozását. Létezése tehát a magyar jogba gyakorlatilag nincs bevezetve, ezért a jövőben komoly értelmezési viták alakulhatnak ki körülötte.
Mindenesetre a szavazatelsőbbségi részvény szóban forgó formája a privatizációs törvény módosítása alapján egyetértési jogot ad tulajdonosának: a tervezet szerint például a társaság közgyűlésén tett igenlő hozzájárulása szükséges egyebek mellett ahhoz, hogy a társaság megszűnjön, más társaságokkal egyesüljön, illetve ahhoz, hogy a tulajdonosok tőkét emeljenek vagy üzletrészeket ruházzanak át. Lényeges azonban, hogy az aranyrészvény nem vagyoni jogot, hanem – az egyetértési jogon keresztül – felügyeleti jogosítványokat biztosít tulajdonosának. Ekképpen semmi akadálya nincs annak, hogy az állam például a 25 százalékos vagy ennél nagyobb pakett tulajdonosi jogosítványainál szélesebb körű jogokat rendeljen aranyrészvényéhez, és ezt a társaság alapszabályában is rögzítse.
Kérdés azonban, hogy az aranyrészvények által megtestesített felügyeleti jogokat ki gyakorolja. Ha például egy, a szabályozási funkciókat is betöltő ágazati minisztérium, akkor túlzott befolyás alakulhat ki. Más szakértői vélemények szerint viszont az aranyrészvények az állami szakapparátusnál – a minisztériumoknál – lennének a legjobb kezekben. S bár ezt a vagyonkezelési törvénynek kell kimondania, a jelenlegi gyakorlatban is találunk példát arra, hogy az aranyrészvényekhez kapcsolódó jogosítványokat valamelyik minisztérium gyakorolja. Az energiaipari társaságokban lévő aranyrészvények tulajdonosa például az ipari tárca, miközben az ágazat még állami tulajdonban levő többi részvényének tulajdonosi jogai az ÁPV Rt.-t illetik.
Az energiaszektor egyik kulcsfontosságú társaságában, a Magyar Villamos Művek Rt.-ben maradó tartós állami tulajdon nagysága egyébként a tervezet szerint sem változik: 50 százalék plusz egy szavazat marad. A villamostársaság tulajdonában levő Országos Villamos Távvezeték Rt.-ben, valamint a Paksi Atomerőmű Rt.-ben viszont mindössze egy-egy szavazatelsőbbségi részvény képviselné az állami érdekeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeket a stratégiai fontosságú társaságokat privatizálnák, de vélhetően leválasztják őket arról az MVM Rt.-ről, amelynek privatizációs koncepciója az ÁPV Rt.-ben és az érintett tárcáknál lassan több mint fél éve formálódik. Az elképzelések szerint egyébként az MVM Rt. aranyrészvényét ugyancsak az ipari tárca ellenőrizné, míg maga a vagyon a jelenlegi privatizációs törvény időbeni hatályáig az ÁPV Rt.-nél maradna.
Az aranyrészvény bevezetése talán az OTP Rt. és a Matáv Rt. esetében hozná a legnagyobb horderejű változásokat. A törvényjavaslat szerint az OTP Rt. jelenleg állami kézben levő 25 százaléknyi, névértéken számolva közel 7 milliárd forintos csomagja helyett egy szavazatelsőbbségi részvény lesz hivatott az állam érdekeinek közvetítésére. A szakembereket megosztotta az aranyrészvény bevezetésének szándéka. Sárközy Tamás jogászprofesszor például egy nemrégiben lezajlott vagyonkezelési konferencián a 25 százalék plusz egy szavazatnyi részvénytulajdon megtartása mellett foglalt állást, míg Csiha Judit, a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter nem látja indokoltnak ekkora pakett tartós állami tulajdonban tartását.
A törvényjavaslat indoklása szerint az aranyrészvényes konstrukció bevezetésével elhárulhat az akadály a bank többi tulajdonosának esetleges tőkeemelése elől, míg ha a törvényben meghatározott állami tulajdoni hányadot tartani kell, azzal a mindenkori vagyonkezelő kényszerítve lesz a tulajdoni arányának megfelelő befektetésekre. Nem elhanyagolható szempont azonban az sem, hogy ezzel a lépéssel eladhatóvá válik a jelenlegi tőzsdei árfolyamon számolva több mint 30 milliárd forint értékű állami OTP-pakett. A privatizációs miniszter kérdésünkre nem kívánt találgatásokba bocsátkozni a részvénycsomag piacra dobásának időpontját illetően; véleménye szerint az ő feladata az erre irányuló lehetőség megnyitása.
A Matáv Rt. esetében, úgy tűnik, még ennél is nagyobb a tét. E cégnél az ugyancsak 25 százalék plusz egy százalékos pakett kiváltása egy aranyrészvénnyel, mai árakon számolva, több mint 150 milliárd forint körüli készpénzbevétellel kecsegtet. Emellett sovány érvnek tűnik az indoklás azon megállapítása, hogy a Matáv Rt. 2002-ben megszűnő távközlési monopóliuma és a piacon várhatóan kialakuló versenyhelyzet szükségtelenné teszi az állam befolyásgyakorlásának eddigi módját. Amennyiben az érvet a privatizációs szervezet komolyan gondolta, kérdés, hogy a törvény elfogadása és a versenyhelyzet kialakulása közti minimum 4-5 évben mi lesz a helyzet. Az ellentmondás feloldására lényegében egyetlen lehetőség kínálkozik: a részvényeket el kell adni. A nagy bevétel megszerzésének célját egyébként nyilvánvalóvá teszi a törvénytervezet indoklása, hiszen összekapcsolja az említett módon a béklyóitól megfosztott csomag piacra dobását a Matáv Rt. többségi – több mint 67 százalékos – tulajdonosának, az amerikai-német MagyarComnak az állammal kötött privatizációs szerződéséből adódó nyilvános részvényértékesítési kötelezettségével. A privatizációs szervezet tehát még az idén – már ha a Matáv Rt. tőzsdére vitele tényleg megvalósul ez év második felében – számít az ebből származó bevételre. Az azonban egyelőre nem tisztázott, hogy az állami kézben levő pakett mekkora hányadát dobnák piacra, valamint az sem, hogy a feltételezhető kormányzati szándékoknak megfelelő kedvezményes jegyzéseket a MagyarCom vagy az ÁPV Rt. pakettjéből vennék-e ki.
Az aranyrészvényesek táborához tartozik majd a gyógyszer-nagykereskedelemben érdekelt Hungaropharma Rt. is. A korábban monopolhelyzetben levő, ma becslések szerint a piac 35 százalékát ellenőrző társaság feladatai közé tartozik egy esetleges járvány idejére tartalékolt gyógyszerkészlet kezelése és biztosítása. A törvénymódosítási javaslat szerint e kötelezettség ellátását egy szavazatelsőbbségi részvény is szavatolhatja, ehhez szükségtelen a társaság 50 százalék plusz egy szavazatnyi részének megtartása. Nem beszélve arról, hogy e cég eladásából is komoly állami bevétel várható.
A tartósan állami tulajdonban maradó vagyon körének szűkítésére azonban más megoldás is kínálkozik, mint az aranyrészvény. Például 22 agrárgazdaság esetében – köztük a Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Rt. – a jelenlegi 75 százalékos tartós állami tulajdon 50 százalék plusz egy szavazatnyi részvényre csökkenne. A javaslat indoklása meglehetősen szűkszavú: a társaságokban nem indokolt a minősített állami többség fenntartása. Megfigyelők szerint a kormányzat a kárpótlási jegyek felszívásában nagyobb szerepet akar adni a mezőgazdasági szektornak, s ekkor jól jöhetnek ezek az eladható csomagok.
De találkozhatunk új nevekkel is a törvénymódosítási javaslat mellékletében szereplő cégek között. Egységes csoportot látszanak alkotni a hungaricum jellegű társaságok; ezeknél aranyrészvények lennének az állami befolyás megjelenítői. E körbe tartozik például a Pick Szeged Rt., a Zsolnay Porcelángyár Rt., a Ganz-Ansaldo Rt. vagy a Herz Szalámigyár Rt. E társaságok jó részének alapszabályában ma is szerepelnek tradicionális szavazatelsőbbségi jogok, amelyek alkalmat adnak arra, hogy tartós állami tulajdonként jelenítsék meg őket.
A listára újonnan felvettek egy másik csoportja a hadiipar területén tevékenykedik. E társaságokban 50 százalék plusz egy szavazatnyi részesedése maradna az államnak: így például a Magyar Fejlesztési Bank Rt. 100 százalékos tulajdonában álló FÉG Army Fegyvergyártó Kft.-ben, az MFS Magyar Lőszergyártó Kft.-ben vagy a Mechanikai Művek Rt. Speciális Divíziójában, amely épp mostanság válik le anyavállalatáról, és hadiipari tevékenységgel is foglalkozó önálló gazdálkodó egység lesz belőle. A Dunai Repülőgépgyár Rt.-ben szintén egy aranyrészvény bevezetését tervezik.
Az unikumok közé tartozik a CD Hungary Rt., ahol a jelenlegi szabályozás szerint 50 százalék plusz egy szavazatnyi tartósan állami tulajdonban maradó részesedést egy aranyrészvény váltja fel. Megfigyelők ebből azt a következtetést vonták le, hogy a privatizáció előtt álló ingatlantársaságra csak úgy akad befektető, ha többségi tulajdonrészt kaphat. Ugyancsak a csemegék közé tartozó érdekesség, hogy a Miniszterelnöki Hivatal megrendelésére számos elemzést és tanulmányt készítő Kopint-Datorgból az állam az eddigi 25 százalék plusz egy szavazat helyett 50 százalék plusz egy szavazatnyi mértékben kíván tartósan részesedni.
A privatizációs törvény tervezett módosítása a szándékok ellenére állami tulajdonban maradt, eladhatatlan vagyonelemek sorsának az eddigi szabályozásnál gördülékenyebb rendezésére is javaslatot tesz. Itt elsősorban az összesen körülbelül 180 milliárd forint névértéket képviselő kisebbségi részvénycsomagokról vagy üzletrészekről van szó. A jelenlegi szabályozás szerint az ÁPV Rt. ezeket felkínálja a többségi tulajdonosoknak, az így el nem kelt részvényeket pedig aukciókon értékesítheti. Ám a privatizációs szervezet tavaly ősszel 90 társaságban levő kisebbségi részesedését ajánlotta fel a többségi tulajdonosoknak, és mindössze 8 esetben született adásvételi szerződés. A meglehetősen költséges, ám igencsak csekély eredménnyel kecsegtető procedúrát az a variáció váltaná fel, hogy a többségi tulajdonosoknak nem kellő kisebbségi pakettekből portfóliókat képeznek, s ezeket adják el.
A privatizációs folyamat befejezése után tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelését – bár a szakemberek a vagyonkezelés helyett szívesebben használják az állami tulajdon működtetése kifejezést – szabályozó törvény koncepcióját várhatóan szeptemberben tárgyalja a kormány, majd a parlament. Meglehetősen egyértelműnek tűnik azonban, hogy “a privatizáció befejezése” kifejezés pusztán deklaráció kérdése. Arról, hogy milyen szervezet-szervezetek végezzék a vagyonkezelést, egyáltalán az állami vagyon mely részét kezeljék – még javában tartanak a szakmai viták és egyeztetések. Egyelőre még semmi biztosat nem tudni, sőt a tervek és elképzelések szinte hetente változnak. Ez nem is csoda, hiszen jelentős üzletről lehet szó.
Az állam vagyonát, működése szempontjából, alapvetően két csoportra oszthatjuk. Az egyik a kincstári típusú – ez esetben a működtetés, fenntartás költségeit alapvetően az állam állja. A másik a vállalkozóinak tekinthető vagyon, amely eltartja magát, kitermeli működésének költségeit, sőt ideális esetben még hasznot is hajt.
A vagyon kezelése szempontjából a kép kicsit árnyaltabb. A tisztán kincstári típusú vagyonkezelés – mondta Kemenes Ernő, a Deloitte and Touche elnöke egy nemrégiben lezajlott vagyonkezelési konferencián – a piaci eredményesség szempontjából nem hatékony. A módszerek skálájának a piac felé eső végén a pénzügyi holding konstrukció áll, amelyet tisztán vállalkozói alapon működtetnének. Ez esetben viszont az állami érdekeket nem a tulajdonos jogán lehet érvényesíteni. A két véglet között, de az erős állami befolyáshoz közel helyezkedik el az a lehetőség, hogy az egyes minisztériumok végezzék a vagyon működtetését, felügyeletét. A felügyeleti funkcióra az energiaipari társaságok ipari minisztériumnál levő aranyrészvényeinek esete lehet a példa. A vagyon minisztériumi kezelésének lehetőségét tekintve azonban a pénzügyi szakember szerint összekeveredne a szabályozási és a tulajdonosi tevékenység, vagyis az ágazati szabályozórendszereket megalkotó minisztériumok a saját maguk alkotta szabályok alkalmazói lennének. Az állami befolyás-beavatkozás csökkenését vetítené előre a negyedik lehetséges forma, a részvénytársasági vagyonkezelés, amely jellegénél fogva inkább a tisztán piaci típus felé közelít.
A privatizációs törvény mellékletére tett módosító javaslatot vizsgálva néhány kérdés nagyjából tisztának tűnik. Mivel a privatizációs apparátus az egyes tulajdonosok közötti átsorolásra nem tesz javaslatot – tehát például az agráripari kutatóintézetek vélhetően az agrártárcánál maradnak -, valószínűsíthető, hogy a megszaporodott számú aranyrészvényeket is az illetékes minisztériumok kapják meg. Nagy kérdés azonban, hogy milyen új – vagy talán már megalakult – szervezet az, amely a privatizációs vezérkar által emlegetett, a privatizáció során gyakorlatilag eladhatatlannak bizonyuló körülbelül 100 milliárd forintnyi vagyont megmozdítaná. Ezzel kapcsolatos információink szerint egyébként az ÁPV Rt.-t 1997. december 31-ével megszüntetik, s a hozzá tartozó vagyonelemekkel – vagy azok bizonyos részeivel – a Magyar Fejlesztési Bank Rt. (MFB) sáfárkodik tovább. Csiha Judit a Figyelő érdeklődésére megerősítette, hogy valóban vannak olyan körök, amelyek határozottan támogatnának egy ilyen elképzelést, ám a végső szót a honatyák mondják majd ki a vagyonkezelési törvény elfogadásával. Sárközy Tamás jogászprofesszor egy múlt heti előadásában ugyancsak az ÁPV Rt. megszűnését kimondó törvény megalkotását szorgalmazza, ugyanis véleménye szerint jelenlegi állapotában a privatizációs szervezet alkalmatlan a vagyonkezelésre.
Az MFB Rt. neve máshol is felbukkant az elképzelések között. Ez bizonyos fokig természetes is, hiszen a tervek szerint továbbra is tartósan, 100 százalékban állami tulajdonban maradna, ily módon ideális partnere-bankja lehetne az állami tulajdon kezelőjének. Az előbbi ötletet Csáky György, az ÁPV Rt. igazgatóságának tagja vetette fel. A szakember egyébként az egységes, vállalkozói típusú, ám a politikától megszabadított vagyonkezelő holding híve. Ugyanakkor véleménye szerint szükség lenne a kincstári vagyonkezelő szervezetre, valamint egy, az ÁPV Rt. “hagyatékát” gondozó, annak általános jogutódjaként funkcionáló utódszervezetre is.
