A statisztikák tanúsága szerint az Európai Unió országaiban a textil- és ruházati ipar termelése – kisebb ingadozásokkal – alig haladja meg az 1988-as szintet. Ugyanehhez az időponthoz képest a magyarországi textiltermelés 45, míg a ruházati ipar 30 százalékos csökkenést mutat. A rendszerváltásból és a túlzott mértékű, hirtelen liberalizációból fakadó megrázkódtatások közepette a túlélési technikát a bérmunka kínálta: aránya a textiliparban ma 70, a ruházati iparban 90 százalék körüli.
A kényszer szülte megoldás következtében – a piacváltás és a szűkülő belföldi kereslet mellett – 1993-tól növekedni kezdett az ágazat kivitele. Ez nem utolsósorban a teljesen vagy többségében külföldi tulajdonú vállalkozások fokozatos aktivitásának köszönhető. Jelenleg a textilipar termelésének 53, a ruházati iparénak pedig 70 százaléka külhonba, főként a fejlett nyugat-európai országokba kerül. A szakemberek ezért bíznak abban, hogy az ágazat képes lesz megfelelni az Európai Unió követelményeinek a csatlakozás időpontjáig.
Ez persze csak akkor sikerülhet, ha növekszik a megbízhatóság a minőségben, a szállítási fegyelemben, emelkedik a termelési tényezők, a termelési kultúra és a technikai felszereltség színvonala – állapították meg az Európai Unió (EU) és a Magyar Könnyűipari Szövetség szakemberei a közelmúltban tartott budapesti tanácskozásukon.
A magyar exporttermékek európai uniós vámjai 1998. január 1-jétől teljesen megszűnnek. Ezzel párhuzamosan fokozatosan, 2001. január 1-jéig leépítik a Magyarországra az EU területéről behozott textiltermékekkel szembeni vámokat is. Tizennyolc textiltermék esetében viszont az Unió egyelőre szigorúan fenntartja a beviteli korlátozást, az úgynevezett globálkvótát. A közvetlen bejutás esélye tehát a legkorszerűbb áruk számára sem könnyű. A magyar gyártók azonban nem elsősorban minőségi hendikeppel indulnak ebben a versenyfutásban, hanem úgy, hogy például termelékenységük mutatói alig haladják meg az uniós vetélytársak átlagának egytizedét. Jóllehet, az alacsony színvonalat jelző statisztikák torzítanak – nem veszik figyelembe például azt, hogy a magyar bérmunka árbevétele nem tartalmazza az anyagértéket, így a termelési érték azonos élőmunka-ráfordítás esetén is csökkenhet -, ám a “feljavított” számok is magyar hátrányt jeleznek.
A nehéz időket, különösen a kilencvenes évek elejét a ruházati ipar viszonylag könnyen átvészelte. Mivel forgóeszközigénye jóval kisebb a textiliparénál, az eladósodás mértéke elviselhető volt, a piacvesztést pedig a bérmunka-lehetőségek szerencsés kihasználása pótolta. Sokkal nehezebb helyzetben volt a beruházásigényes, drasztikusan növekvő kamatterhek alatt roskadozó textilipar. Emiatt és a külpiaci kereslet átalakulása következtében mégis elindult az alágazat szerkezeti átalakulása: 1990-től erőteljesen csökkent a gyapjú- és a selyemipar termelése, kiugróan megnőtt viszont a rövidáruké; ez időközben a második legnagyobb szakágazattá nőtte ki magát a textiliparban. Az alacsony létszám mellett ez jelentős termelékenységi javulást jelez.
A pamut-, len-, kender- és selyemfonás, -szövés és -kikészítés súlya ugyanakkor alig érezhetően csökkent.
Ma a textil- és ruházati iparban összesen 45,8 ezren dolgoznak – a kilencvenes évek első felében több mint 16 ezren voltak kénytelenek elhagyni munkahelyüket. A szakma életképességét mutatja, hogy a KGST-piac összeomlása, a belföldi értékesítés visszaesése ellenére a textilipar árbevételének ma mintegy 48 százaléka az export, szemben az 1990. évi 28,7 százalékos aránnyal. Ez főként annak köszönhető, hogy a külföldi tőke beáramlásával csaknem 500 vegyes vállalat alakult az ágazatban, ahol a nagyvállalatok korábbi túlsúlya teljesen megszűnt.
Az európai uniós statisztikák szerint Magyarország 1995-ben 848 millió ecu értékben exportált és 629 millió ecu értékben importált textíliákat és textilruházati termékeket.
A magyar textiltermékek exportjának 85 százaléka az EU országaiba irányul – kétharmad részben konfekcionált termékek. Ebben jelentős szerepe van a bérmunkának. Fabricio Barbaso, az EU DG III. – ipari – főosztályának vezetője azonban a konferencián hangsúlyozta: a magyarországi textil- és ruházati ipari vállalatokat az Unió integrációs partnernek, és nem bedolgozónak tekinti.
