A hónap elején mellbevágó adatokat röpített világgá a német sajtó: minden várakozást felülmúlva növekedett a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma az NSZK-ban, s az év elejére elérte a 4,66 millió főt. A nürnbergi Szövetségi Munkaügyi Hivatal által közzétett, a foglalkoztatási helyzet súlyos romlását mutató adatok beárnyékolták a bonni kormány néhány nappal korábban nyilvánosságra hozott éves gazdasági jelentését, s még inkább azt a viszonylagos elégedettséget és mérsékelt derűlátást, amelyet a jelentés keltett.
A szövetségi kormány megerősítette az “öt bölcsként” ismert független szakértői csoport, egyszersmind a vezető gazdaságkutató intézetek előrejelzését, melyek szerint a bruttó hazai termék (GDP) mennyisége az idén az elmúlt évinél egy százalékponttal gyorsabb ütemben, 2,5 százalékkal fog emelkedni. A szokatlan összhangból csak az ipari és kereskedelmi kamarák lógnak ki: őszi konjunktúra-felmérésüknek a GDP növekedésére vonatkozó 1,5-2,0 százalékos prognózisa elmarad mind a kormány, mind a független szakértők, mind pedig a gazdaságkutató intézetek által előrejelzett növekedési dinamikától. Az irány azonban egyértelműen felfelé mutat, amit az a tény is alátámaszt, hogy a kamarai felmérés keretében megkérdezett 25 ezer ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalat többsége mind a konjunkturális keretfeltételekről, mind pedig saját üzletmenete idei várható alakulásáról bizakodóan szólt.
A németországi gazdasági növekedés legfőbb húzóereje évek óta az export, s ez az idén sem lesz másképp. A kivitel mennyisége 1996-ban az előzetes számítások szerint 4,6, az importé 2 százalékkal emelkedett; az idén a minisztériumi és kutatóintézeti előrejelzések szerint a kivitel újabb 6,5-6,75 százalékkal, az import pedig ennél 2 százalékponttal szolidabb ütemben nő majd.
Németország gazdasági-kereskedelmi partnereinek sorában egyre markánsabb szerep jut Közép- és Kelet-Európa úgynevezett reformországainak. Részesedésük az NSZK exportjából (és behozatalából) megközelíti a 9 százalékot: magasabb, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia vagy Olaszország aránya.
Németországnak a térségünk országaival lebonyolított kereskedelmi forgalma alapvetően háromirányú: Lengyel-, Cseh- és Magyarországra koncentrálódik; a térségünkbe irányuló német kivitelnek ma már több mint felét e három ország veszi fel.
Magyarország részesedése a német behozatalból először 1995-ben érte el az 1,00 százalékot, s ezzel a 24. helyet foglalta el az NSZK-ba exportáló nemzetek sorában. 1996 első félévében a Németországba irányuló magyar export növekedési dinamikája még 9 százalékponttal meghaladta a behozatalét; a harmadik negyedévben azonban az export növekedése megtorpant, az import meglendült, s szeptember végére csaknem 400 millió márkás magyar importtöbblet alakult ki a kétoldalú forgalomban. (Mivel Németországban a statisztikai rendszernek az EU belső piaci feltételei szerinti átalakítása után lelassult a külkereskedelmi adatszolgáltatás, a Szövetségi Statisztikai Hivatal még csak az év első kilenc hónapjának export-importadatait hozta nyilvánosságra; az éves számokra előreláthatóan április végéig várni kell.)
Legyen azonban szó akár kilenc, akár tizenkét havi adatokról, a magyar-német kereskedelmi forgalom töretlenül növekvő tendenciát mutat, igazolva azok véleményét, akik szerint a magyar gazdaság szereplői továbbra is elsősorban az ország exportbevételeiben csaknem 30 százalékos arányt képviselő német piacon számíthatnak a legmarkánsabb forgalombővülésre.
A Németországgal lebonyolított áruforgalomnak nem csak az értéke, hanem az összetétele is látványosan átalakult az elmúlt három-négy esztendőben. (Figyelő, 1995/39. és 1996/49. szám) A magyar kivitelben évről évre mérséklődik az agrártermékek és az ipari fogyasztási cikkek aránya; az export mintegy harmadát ma már az elektrotechnikai és elektronikai, valamint a járműipari szállítások teszik ki. Olyan cégek, mint az Audi és az Opel magyarországi vállalatalapításai nem csupán önmagukban s a befektetett tőke nagyságát tekintve jelentősek, de jelzésértékűek is az egész szakmában. Feltételezhető, hogy a járműipari szállítások tavalyi éves értéke mind a magyar export oldalán, mind pedig az importban elérte az 1,2-1,4 milliárd márkát. Azt pedig, hogy a járműipari exportban még mindig jócskán vannak növekedési lehetőségek, az is igazolni látszik, hogy az áprilisi lipcsei autóvásáron kereken húsz magyar cég jelenik meg kiállítóként a járműalkatrész-gyártók szakmai szövetségének szervezésében.
A munkanélküliségi adatok nyilvánosságra hozatala után az NSZK budapesti nagykövete tévéinterjúban igyekezett megnyugtatni a magyar közvéleményt: a foglalkoztatási helyzet romlása nem veszi el a német vállalatok kedvét a magyarországi beruházásoktól. A diplomata szavait alátámasztja a DIHT, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetsége tapasztalata, mely szerint a külföldi beruházások nem jelentik törvényszerűen a hazai munkahelyek elvesztését. Ezek ugyanis, részint az alacsonyabb bérszínvonal miatt elérhető nyereség, részint pedig az értékesítési és szerviztevékenység céljából létrehozott leányvállalatok tevékenysége révén, a belföldi munkahelyek megtartásához is hozzájárulnak.
Az elkövetkező három évben a nyugatnémet ipari vállalatok 28 százaléka szándékszik termelési tevékenysége egy részét (esetleg egészét) külföldre helyezni – olvasható az ipari és kereskedelmi kamarák által a közelmúltban készített felmérés eredményeit összegző tanulmányban. A 7200 cégre kiterjedő felmérés tapasztalatai alapján akár a “menekülésszerű” jelzővel is jellemezhető termeléskihelyezési törekvések fő motívumaként az érintett cégek 62 százaléka a németországi bérek és járulékaik, egyötöde (ezen belül a fogyasztásicikk-gyártók egynegyede) az adóterhek és egyéb elvonások magas szintjét nevezte meg. Nem csoda hát, ha a német beruházók körében ma egyértelműen a közép- és kelet-európai országok számítanak a legkedveltebb régiónak. Közülük “Magyarország mint beruházási célország különösen vonzó, mert ott időben megteremtették a külföldi vállalatok aktivitásához szükséges jogi keretfeltételeket” – írják a tanulmány szerkesztői. A más országokkal összehasonlítva igen kedvező képet azonban némileg beárnyékolja a hazánkban, német tőkével alapított vállalatok körében tavaly tavasszal végzett felmérés, mely szerint a jogszabályok állandó és követhetetlen változása, a bürokrácia és a magas infláció sok magyarországi befektető életét megkeseríti.
Márpedig a német befektetőkért vívott verseny térségünk országai között is élesedik. Egyre több befektető fogalmazza meg, hogy olyan területeken, mint például a textilipari bérmunka-feldolgozás, érdemes a magyar-, a lengyel- vagy a csehországinál jóval alacsonyabb bérszínvonalú Ukrajnában vagy Romániában partnert keresni.
A foglalkoztatási helyzetnek a bevezetőben említett romlása igen érzékenyen érinti a szervezett formában, úgynevezett vállalkozási szerződések alapján Németországban dolgozó építő- és szerelőmunkásokat. A szeptember 30-áig tartó elszámolási évben havi 5817 fős keretszám áll a magyar vállalkozók rendelkezésére, ami még fele sincs a három-négy évvel ezelőtti kontingensnek (annak idején az úgynevezett építőipari különkontingenssel együtt 13-14 ezer fős keretszámot biztosítottak a magyar vállalkozók számára, s a munkavállalási engedélyek németországi beszerzésének rendje is jóval egyszerűbb volt a mainál.) (Figyelő, 1996/47. szám)
1996-ban ugyanakkor több olyan új kezdeményezés született a magyar-német gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében, amelyek nemcsak a kereskedelmi forgalom és a német vállalatok magyarországi beruházási tevékenysége növeléséhez járulhatnak hozzá, hanem más területeken, például a környezetvédelemben is az együttműködés szélesítését hivatottak elősegíteni, s a magyar gazdaság EU-tagságra történő felkészülését is jól szolgálják. A Bajorországgal, Baden-Württemberggel és Szászországgal évekkel korábban életre hívott és eredményes gazdasági együttműködési vegyes bizottságok mintájára hasonló fórumok jöttek létre Észak-Rajna-Vesztfáliával és Hessennel.
A gazdasági kapcsolatok fejlesztését célzó törekvésekben nagy, korábban kihasználatlan lehetőségeket kínál a regionális kapcsolatok fejlesztése, bővítése. Észak-Rajna-Vesztfália gazdasági minisztériuma a kölni kereskedelmi kirendeltség sugallatára már másfél évvel ezelőtt deklarálta, hogy tartósan együtt kíván működni Miskolccal és környékével, beleértve a térségben lévő fejlesztési-beruházási lehetőségek közös kihasználását is. A kedvezőtlen adottságú Észak- és Kelet-Magyarországra kívánja felhívni a figyelmet a napokban Magyarországra látogató Roman Herzog szövetségi elnök a térség négy megyéjének elöljáróival tervezett találkozása is, aminek folytatásaként a tavasszal Békés, Borsod, Hajdú és Szabolcs megye mint gazdasági partner s mint beruházási telephely fog bemutatkozni a délnémet térség több városában.
