A kormány 2010-ig tartó erőműfejlesztési koncepciója szerint a növekvő igények kielégítése és a szolgáltatás minőségének megőrzése céljából már az ezredfordulóig 900 megawattnyi kapacitás épülne, 300-350 megawattnyinak pedig elérkeztek a végórái. Az erőműfejlesztési ígérvények alapján rajzolható görbe azonban éppen 2000 után kunkorodik föl.
Tavaly év végén parázs vita alakult ki az árelőkészítésért felelős Magyar Energia Hivatal (MEH), a társaságok és a “szuperfelülvizsgálatot” végző kormánybiztos között: az érintettek ugyan nem vitatták a 8 százalékos nyereség ígéretét, ám azokon az indokolt költségeken mindenki mást értett, amelyeken felül ezt a bizonyos nyereséget számítani kell. A társaságok szerint átlagosan 40, a MEH augusztusi költségfelülvizsgálata szerint pedig 30 százalék körüli lett volna az indokolt átlagos áremelés. A kormány végül “kivette” a költségtényezők közül a biztosítások, a készletezés, az atomerőmű lebontására képzendő alap és a jövőbeni környezeti helyreállítás költségeit, s lemondott a Paksi Atomerőmű és az MVM Rt. nyereségéről. Emiatt sikerült beállítani az átlagos 24,9 százalékos villamosenergia-, illetve 17,8 százalékos gázáremelést.
A külföldi szakmai befektetők emiatt egyöntetűen úgy vélik, hogy a kormány nem tartotta be ígéretét. A kormány nagyívű energiafejlesztési elképzeléseit azonban más is beárnyékolja. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-vel 1995-ben kötött szerződésekben ugyan a cégek elkötelezték magukat bizonyos fejlesztések, illetve tőkeemelés mellett, ám az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának elnöke tavaly a miniszterelnökhöz írt levelében felhívta a figyelmet: “A tőkeemelés csak vevői szándékként került rögzítésre, nem szankcionálható”.
A befektetők pedig – mivel láthatóan megtehetik – kivárnak. A kormány erőműfejlesztési koncepciójának tavaly júliusi munkaanyagában többször is optimistán említik a Powerfin-Tractebel ígéretét az 550 megawattos nehézolaj-tüzelésű blokk felépítésére. Ez azonban az országgyűlés előtt fekvő kormányanyagban már nem szerepel, hanem, amint írják: hivatalos helyen “a kölcsönösen elfogadható feltételek tisztázását” tartják kívánatosnak.
A MEH mint árelőkészítő sem kecsegtet több reménnyel. Az 1997-es induló-energiaár megállapításánál a döntéshozók úgynevezett “tényeken alapuló” filozófia alapján ismertek el a már jelenleg folyó, illetve már végrehajtott beruházásokhoz kapcsolódó kamatköltségeket: kizárólag az ármeghatározás előtt megkötött beruházási hitelszerződéseket vették alapul. Így a már felvett és 2000-ig illetve 2001-ig kifizetendő kamatok egy évre eső részét vették figyelembe a január elsejei energiaár meghatározásánál, ami a villamosenergia-árban 3-3,5, a gázár esetében pedig 1,5 százalékpontos áremelés-többletet jelentett.
Békés György, a MEH árképzésért felelős igazgatóhelyettese kijelentette: az 1997. január elseje után felvett beruházási hitelek kamatait 2000-ig illetve 2001-ig nem számítják be közvetlenül – külön költségként – az energiaárba, mivel ezek egy része elvileg a negyedéves árkorrekció többletbevételeiből fedezhető. Nánási András, a Titász Rt. vezérigazgató-helyettese lapunknak elmondta: 1,5 milliárdos évi kamatköltségeikből az ár csupán 500 millióra ad fedezetet, maguknak a hiteleknek az elismeréséről pedig “szó sincs” – mindez a haszonból finanszírozandó. Az inflációt követő áremelések pedig a termelői infláció el nem ismert részét fedezik.
– Részleteiben még nem tisztázott, hogy amennyiben valamely cég egy – a hivatal által szükségesnek ítélt fejlesztésre – beruházási hitelszerződés vagy már egy működő beruházás terheire hivatkozva nyújt be árfelülvizsgálati kérelmet, az milyen elbírálás alá essen – mondta Békés György.
Az MVM Rt. stratégiai osztályvezetője, Stróbl Alajos lapunknak nyilatkozva elmondta: a litéri és sajószögedi tartalékerőművek üzemzavar esetére, nagyobb termeléskiesés pótlására készülnek, a lőrinci pedig a tartalék tartalékának. Ez az utolsó nagyobb kaliberű feltétele az Egyesült Nyugat-Európai Villamosenergia-rendszerhez (UCPTE) történő csatlakozásunknak (ez a rendszer engedékenyebb az EU-csatlakozáskor várható rendszerszabálynál.) Ennek összköltsége 15-16 milliárd forint lesz, melynek a felére köttetett már beruházási hitelszerződés a Világbankkal. (E hitelező lett egyébként az összes többi erőműfejlesztési projekt fő hitelezője is.) Az MVM számításai szerint ez 1997-ben 0,2 fillérrel, 1998-ban pedig 6,8 fillérrel drágítja majd az áram kilowattóránkénti árát, az MVM árrését.
Mindezek mellett az 1994-ben elfogadott villamosenergia-törvény értelmében a jövőbeni fejlesztési ajánlatokat versenyeztetni kell, és a legolcsóbb energiát kínálónak kell biztosítani a termelés megkezdéséhez szükséges feltételeket; a vetélytársak eszerint háttérbe szorulnának, és költségcsökkentésre kényszerülnének. A MEH egyik munkatársa viszont lapunknak megjegyezte: olyan kevés a fejlesztési ajánlat 2010-ig, hogy nemcsak versenyről nem lehet beszélni, de a hivatal szinte bármilyen konstrukciót kénytelen lesz elfogadni. Az engedélyezésért felelős igazgatóhelyettes, Szörényi Gábor november 25-én memorandumban hívta fel a figyelmet a verseny lehetőségére és ennek jótékony hatásaira.
