Ennek be kellett következnie. A katonai eszközök rendelésállománya a korábbinak töredékére esett vissza. 1985-ben Amerikában nyolc cég gyártott katonai repülőgépet; most, hogy a Boeing megvette a McDonnel Douglast, már csak három. 1985-ben 12 rakétagyártó volt; ez a szám négyre csökkent, miután a Hughes Electronics 9,5 milliárd dollárért a Raytheon kezére került.
A massachusettsi Lexingtonban székelő Raytheon erőssége a nyereséges hadiipari elektronika és a rakétagyártás. Patriot elhárítókat és Sidewinder rakétákat gyárt. Tavalyig azonban a vállalat árbevételének több mint felét a nem hadiipari érdekeltségek – háztartási gépek, szórakoztató elektronika, magánrepülőgépek és építőipar – adták. Amikor aztán a Lockheed Martin megvette a Loralt, a Raytheon vezetői új stratégiát választottak. Úgy gondolták, hogy cégük nem maradhat élvonalbeli hadiipari vállalat, ha nem elég széles a termékpalettája.
Úgy döntöttek tehát, hogy új hadiipari cégeket vásárolnak, és tárgyalásokat kezdtek a Hughes céggel. 1995-ben 2,3 milliárd dollárt fizettek az E-Systems vezető radar- és elektronikai hírszerzési vállalkozásért. 1996 elején 455 milliót adtak a Chrysler hadiipari egységeiért. 1997 január elején 2,95 milliárd dollárért megvásárolták a Texas Instruments (TI) hadiipari üzletágát, amely rakétákban, érzékelőkben és lézerirányítású bombákban jeleskedik. A Hughes megszerzésével a Raytheon termelésének már kétharmadát a hadiipar teszi ki, s ebből majdnem 12 milliárdos árbevételt ér el.
A Hughes Electronicsnak szinte ugyanazok a specialitásai, mint a Raytheonnak. Gyárt Tomahawk cirkálórakétát és közép-hatótávolságú levegő-levegő rakétát. 1996 decemberében a Raytheon és a British Aerospace előtt megnyerte a Sidewinder rakéta helyettesítésére kiírt tendert. Két nagy csatát viszont elvesztett: a Boeing fogja készíteni a ballisztikus rakéták megsemmisítésére szolgáló, levegőből irányított lézerfegyvert, és a Lockheed kapta az űrbeli rakétafigyelő rendszerre vonatkozó megrendelést. A Hughes felső vezetését annyira lefoglalta a sikeres kereskedelmiműhold-vállalkozás, hogy nem szentelt elég figyelmet a hadiipari ágazatoknak.
1996 végén egy időre megszakadtak a Raytheon és a Hughes közötti tárgyalások, s akkor a General Motors a Hughes árverésre bocsátása mellett döntött. A Raytheon és a Northrop Grumman egyaránt 9,5 milliárd körüli összeget ajánlott. De a kétszer akkora és jóval nyereségesebb Raytheon az erősebb ellenfél: 1996-os eredménye várhatóan meghaladja a 700 millió dollárt, míg a Northrop csak 300 millióra számíthat.
Miután a Raytheon legyőzte a Northrop Grummant, kérdések merültek fel a vesztes jövőjét illetően. Egy évvel ezelőtt a Northrop Grummannek még sikerült megszereznie a Westinghouse hadiipari elektronikai üzletágát. Hosszú távon azonban 5,7 milliárdos árbevételével nehezen tudja felvenni a harcot a Boeinggel és a Lockheed Martinnal a repülőgépgyártás terén.
A Northrop Grumman fúziókkal sem tudja utolérni az “óriásokat”, mivel csak kevés jelentős hadiipari cég őrizte meg önállóságát. A Pentagon már nem akar több B-2-es bombázót, és egy vesztes céggel – a McDonnel Douglas-szel – fogott össze egy új vadászbombázó elkészítéséért folytatott versenyben. A Northrop és az új Raytheon-Hughes fúziója valószínűtlennek látszik, mivel ez gyakorlatilag monopólium kialakulását jelentené a légi irányítású radarberendezések gyártásában. A Northrop alighanem inkább a Boeing vagy a Lockheed felé fog mozdulni.
Az amerikai trösztellenes hatóságok – a korábbi hadiipari fúziókhoz hasonlóan – szinte bizonyosan jóváhagyják a Raytheon-Hughes üzletet, bár lehet, hogy előírják néhány egység eladását. A Raytheon, a Hughes és a TI együttesen 5 milliárd dolláros árbevételével uralni fogja a világ rakétapiacát; ez kétszer akkora részesedés, mint legfontosabb versenytársáé, a Lockheed Martiné.
Európa legnagyobb irányítottfegyver-gyártója, a Matra BAe Dynamics évi 1,5 milliárd dolláros forgalmat bonyolít le. Az amerikaiak gyakorlatilag befejezték hadiiparuk átalakítását, az európaiak viszont még alig kezdték el.
