A tavalyi adóbevallások szerint az egyéni vállalkozók közel 40 százaléka veszteséges, de a nyereségesek átlagjövedelme sem éri el még a felét sem az alkalmazottakénak. Ezeket a bevallott jövedelmeket visszamenőleg, becsléssel már nem módosítja az adóhatóság. Az 1996-os adóbevallásoknál viszont nem lesznek ilyen elnézőek: az erre az évre vonatkozó jövedelemhatárokat még az idén közzéteszik, s aki ezeket nem éri el, annak minden bevételéről és kiadásáról számot kell adnia az APEH színe előtt.
Ellenőrzési jogosítványainak megerősítése jegyében január elsejétől nemcsak új eszközöket kapott az APEH, hanem a meglévőket is igyekeztek a törvényhozók használhatóbbá tenni. Ennek megfelelően január óta az adóhatóság a korábbinál szélesebb körben használhatja a becslést mint az adó megállapításának módszerét. (Elvileg ugyan 1995. december 31-ig is élhettek ezzel a lehetőséggel, ennek feltételei azonban a tisztességes adóalanyok védelmében olyannyira szigorúak voltak, hogy a gyakorlatban csak meglehetősen ritkán került rá sor.)
A januártól megerősített jogosítvány tömeges alkalmazására már az idén készült volna az adóhatóság, látván az egyéni vállalkozók 1995. évi adóbevallásának – a pénzügyi kormányzat által nevetségesnek tartott – adatait. A pénzügyi tárcától származó legfrissebb információink szerint azonban a becsléssel kapcsolatos, az idén hatályba lépett új szabályokat valószínűleg csak az 1996-os személyi jövedelemadó-bevallások ellenőrzésekor állítják majd hadrendbe.
Ezeknek az új szabályoknak a legfontosabbika: a pénzügyminiszter minden évben kötelezi az adóhatóságot, hogy szólítsa fel az adóbevallásban közölt adatok kiegészítésére azokat a vállalkozókat, akiknek bevallott jövedelme nem éri el a mindenkori minimálbérre, a tevékenység gyakorlásának körülményeire, a területi és szakmai sajátosságokra figyelemmel kialakított összeghatárokat. Tavaly – a törvény-előkészítés idején – még arról volt szó, hogy ezeket az összeghatárokat az illetékes gazdasági kamarák egyetértésével alakítják ki; később úgy döntöttek, hogy a kamaráknak csak véleményezési joguk lesz; az elfogadott törvényszövegben pedig már híre-hamva sincs a kamarák említésének…
A törvény által meghatározott feladatok pontos értelmezése, a szükséges intézkedések előkészítése jelenleg zajlik a Pénzügyminisztériumban (PM). Az egyes szakmákra vonatkozó konkrét összeghatárok meghatározása, az irányelv első szakmai tervezete várhatóan szeptember közepére készül el. Az egyéni vállalkozók minimális jövedelemhatárát olyan bontásban adja meg a pénzügyi tárca, amilyen szakmai bontásban az APEH nyilvántartja adataikat (csak a fodrászokat például három csoportba sorolják).
Szűcs György, a Magyar Kézműves Kamara (Iposz) elnöke végrehajthatatlannak tartja ezt a szabályt. Mint hangsúlyozta: 220 szakma jövedelemhatárát megadni, ráadásul annak függvényében, hogy főfoglalkozású-e a vállalkozó vagy sem, van-e alkalmazottja vagy sem – szinte lehetetlen. A PM-ben – egyelőre – nem tartják megoldhatatlannak a feladatot: ott úgy gondolják, nem kizárt, hogy valóban mintegy kétszázféle jövedelemhatárt fognak meghatározni. A pénzügyminiszter irányelve nyilvános lesz, s megjelenése legkésőbb decemberben várható.
Az adózás rendjéről szóló törvény szerint a pénzügyminiszteri irányelvet követően az adóhatóság minden, a küszöböt el nem ért – magánszemély – adóalanyt felszólít, hogy tegyen nyilatkozatot az adóévben elért valamennyi bevételéről és azok felhasználásáról. (Erre a jelenlegi elképzelések szerint egy formanyomtatványt alakítanak ki.) Majd az APEH nagyító alá veszi, hogy a bevallott jövedelem és egyéb forrás nyújthatott-e fedezetet a nyilatkozatban megjelölt minden kiadásra, ráfordításra, befektetésre. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy ez a fedezet nem lehetett elegendő, vagy a magánszemély a nyilatkozatban foglaltakat a hatóság kérésére hitelt érdemlően nem igazolja, akkor az adóalapot becsléssel állapítják meg, az adóalany tevékenységének jellegére, az eset összes körülményeire tekintettel: az ugyanakkor, hasonló körülmények között hasonló tevékenységet folytató többi adózó kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe véve. Az adózó számára annyi könnyebbséget ebben az esetben is megenged a törvény, hogy a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést, hitelt érdemlő adatokkal, bizonyíthatja. Ilyenkor tehát a bizonyítási teher megfordul: az adóalanynak kell bizonyítania igazát. (Egyébként azonban az alapszabály változatlanul az, hogy az adóhatóságnak kell igazolnia: a magánszemély nem a törvényes előírások szerint járt el.)
Mindehhez persze az is kell, hogy az adóhatóság bírja a nem kis munkát. Valószínűleg még az átképzett pedagógusokkal megerősítve sem lesz könnyű dolga… Bár a pénzügyi tárcánál nem szeretnének olyan jogszabályt alkotni, amely elvégezhetetlen feladatot jelent majd az adóhatóságnak. Ezt úgy kívánják elérni, hogy egyrészt ésszerű jövedelemhatárokat állapítanak meg, másrészt a veszteségesek között is bizonyos szűkítő feltételeket határoznak meg. Így például elképzelhető, hogy a működés első két évében veszteséges vállalkozóknak; a nem tételes költségelszámolást választóknak bizonyos bevételi határig; avagy a tételes költségelszámolást választó, de minimális költséget elszámolóknak nem kell majd nyilatkozatot kitölteniük.
A veszteségesek között a szűkítő feltételek meghatározására már csak azért is szükség lesz, mert az egyéni vállalkozók közel 40 százaléka tavaly is veszteséges volt. Ez százezernyi adóalanyt jelent. Igaz, a jelentősebb adóhiányokat nem az egyéni vállalkozóknál tárják fel. Így nem véletlen, hogy míg a jogi személyiségű adóalanyoknál ötévente igyekszik átfogó adóellenőrzést végezni a hatóság, az egyéni vállalkozók átlagosan csak több mint 15 évente számíthatnak ilyen vizsgálatra. Most azonban – az egyéni vállalkozók tavalyi bevallásainak adatait látva – “dühbe gurult” a pénzügyi kormányzat. A vállalkozók közel 40 százaléka veszteséges, s a nyereségesek átlagjövedelme is igen alacsony: még a felét sem éri el az alkalmazottak jövedelmének. Ráadásul a tételes költségelszámolást választók átlagos vesztesége még nőtt is: 1994-ben még nem érte el fejenként a 26 ezer forintot, tavaly pedig már a 34 ezret is meghaladta. A jövedelmezőség egyedül a mezőgazdasági vállalkozók esetében alakult kedvezőbben tavaly, mint egy évvel korábban: esetükben az átlagos veszteség a korábbi felére mérséklődött. Ám ezzel együtt is a mezőgazdasági vállalkozók mutatták ki a legnagyobb veszteséget 1995-ben. A szellemiek és az iparosok által kimutatott átlagos jövedelem is mérséklődött, és tovább nőtt a kereskedők átlagos vesztesége.
Szűcs György, az Iposz elnöke szerint a statisztikát részleteiben kell nézni. Az Iposznak a KSH-tól kért adataiból például az derült ki, hogy a valódi – telephellyel, alkalmazottal rendelkező – egyéni vállalkozók már 1994-ben is közel 400 ezer forint jövedelmet mutattak ki, s a kényszervállalkozók azok, akik miatt a vállalkozók átlagjövedelme ennél jóval alacsonyabb. Egyébként pedig nem érti, miért csodálkozik a pénzügyi kormányzat azon, hogy 1995-ben csökkent a vállalkozások jövedelmezősége. Tavaly ugyanis első számú gazdaságpolitikai prioritás volt a belső fogyasztás mérséklése, a lakosság reáljövedelmének radikális csökkentése; ilyen körülmények között szinte természetes, hogy a vállalkozói jövedelmek is visszaesnek. Szerinte nem helyes a vállalkozói és a munkajövedelmeket “egy kalap alá venni”, hiszen míg például az idén az alkalmazottak béremelése szinte garantált, addig a vállalkozók jövedelme teljesen bizonytalan.
A pénzügyi kormányzat kétségeit azonban más statisztikák is erősítik. Bizonyos megyékben olyan adatsort is készítettek, amelyből kiderült: vannak vállalkozók, akik 6-7 éve működnek, azóta csak veszteséget termelnek, vállalkozói engedélyüket mégsem adják vissza… Szűcs György szerint ezek a vállalkozók talán több lábon állnak, nemcsak vállalkozói, hanem egyéb jövedelemmel is rendelkeznek, ezért nem szüntetik meg főtevékenységüket.
A helyzetet egyébként nehezíti, illetve egy esetleges derűsebb jövő eljövetelét gátolja, hogy a vállalkozók által áthozott és korlátlan ideig elszámolható, kimutatott veszteség milliárdos nagyságrendű: több mint az egyéni vállalkozók 1995. évi pozitív eredménye. De az általuk foglalkoztatott több mint 150 ezer alkalmazott sem dicsekedhet. Egy vállalkozó 1995-ben átlagosan 2,3 főt alkalmazott, akiknek átlagos jövedelme alig haladta meg a 157 ezer forintot. Ezen belül a veszteséges vállalkozók tavaly átlagosan 130 ezer forint jövedelmet fizettek alkalmazottaiknak, míg a nyereségesek közel 180 ezret. Az alkalmazottak “egyébként” nemzetgazdasági szinten átlagosan több mint 400 ezer forint jövedelemre tettek szert.
