Az Állami Bankfelügyelet július elsejei hatállyal kinevezett elnöke ésszerűnek tartja azt a kompromisszumos javaslatot, hogy csak a banki és az értékpapír-felügyeletet vonják össze. Akárhogyan is dönt végül ez ügyben a kormány, Tarafás Imre egyik legnehezebb feladata kétségtelenül az általa irányított felügyelet szakembergárdájának megerősítése lesz.
Bár Medgyessy Péter hivatalosan csak június végén jelölte Tarafás Imrét az Állami Bankfelügyelet (Baf) elnökének, személye már csaknem fél éve, a kormánynak a pénzügyi (banki, biztosítási és értékpapír) felügyeletek összevonásáról hozott januári döntését követően felmerült az új szervezet vezetőjeként. Június elején azonban a pénzügyminiszter az összevonási javaslat elvetését szorgalmazta, ezzel azonban a kormány nem értett egyet. Mindenesetre Tarafás Imrét július elsejei hatállyal – a pénzintézeti törvény értelmében – hat évre nevezték ki a Baf élére, ellentétben az Állami Biztosításfelügyelet elnökével, akinek megbízatása csupán az új pénzintézeti törvény életbe lépéséig szól.
A Figyelőnek nyilatkozva Tarafás megjegyezte: nem gondolja, hogy elnöki kinevezése a pénzügyi felügyeletek státuszáról vallott véleményének függvénye. Bár az erről folyó vitának amúgy is meglehetősen késői szakaszába kapcsolódott be, szerinte mindkét megoldás üdvözítő lehet. Ám azt hozzátette: ha nem lesz összevonás, akkor az elkülönült felügyeleteknek nagyfokú együttműködésre van szükségük, márpedig független intézmények önkéntes, de szoros együttműködésének nálunk nincsenek szilárd hagyományai. Ha viszont az illetékesek az összevonás mellett voksolnak, akkor ezt most kell “formába önteniük”, s nem évekig beszélni róla, létbizonytalanságban hagyva a felügyeleteket éppúgy, mint a felügyelteket. Azt is figyelembe kell ugyanis venni, hogy az összevonásról szóló döntés, illetve az erről szóló törvény hatályba lépése amúgy sem az egységes felügyelet kialakulásának a “megkoronázása”, hanem csak az egységesedés folyamatának kezdete lesz. Az azonnali induláshoz ugyanis ma Magyarországon sem elegendő pénz, sem a szükséges szakembergárda nincs meg.
A Baf új elnöke egyébként jó kompromisszumnak tartaná annak a javaslatnak az elfogadását, hogy csak a banki és az értékpapír- felügyeletet vonják össze. Mondván: két felügyeletet összevonni talán könnyebb, főleg ebben a szakaszban, amikor az általuk felügyelendő területre vonatkozó törvények még csak most készülnek. (Szemben a biztosítási ágazatéval, ahol már 1996. január elsejétől a hatályos jogszabálygyűjtemény alapján folyik a munka.) A pénzintézeti törvény szerint egyébként a bankfelügyeletnek két elnökhelyettese lehetne. Mégis, az elmúlt közel egy évben csak egy helyettes segítette az előd, Rusznák Tamás munkáját, Mátrai Miklós március 31-i távozása után pedig már egy se. Egyelőre az új elnök is csak félig meríti ki a törvény adta lehetőségeket, “jobb keze” ifjabb Nyers Rezső, akivel a Magyar Nemzeti Bankban már hosszú évekig együtt dolgozott.
Az elmúlt tíz évben a bankfelügyelet hat elnököt “fogyasztott el”. Az állandóság hiányára utalt távozása előtt Rusznák Tamás is, amikor az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed egyik felmérésére hivatkozott. E szerint amíg ideálisan négy-öt év kellene ahhoz, hogy valaki speciális bankfelügyelővé váljon, addig a három évvel ezelőtti létszámnak mindössze egyharmada dolgozik most is a Baf-nál, az állomány közel fele pedig még egy éve sem alkalmazott. Tarafás Imre kiemelte lapunk számára: mindent meg kíván tenni “saját erején és lehetőségein belül” a Bankfelügyelet szakembergárdájának megerősítéséért, ám felhívja a figyelmet, hogy ez elsősorban pénzkérdés. Tarafás Imre középtávú programjának egyik alappillére, hogy a bankfelügyeletnél, illetve az esetleges közös felügyeletnél dolgozók a pénzügyi szektorhoz, vagyis az általuk felügyelt területekhez arányos béreket kapjanak.
Míg Rusznák Tamás és a vele egy időben távozó Orosz Sándor főosztályvezető is végzettségét tekintve jogász, addig Tarafás Imre és ifjabb Nyers Rezső eddig makroközgazdászként tevékenykedett. Mindazonáltal az új elnök a jogi vonal esetleges megerősítéséről csak alaposabb tájékozódás után hajlandó dönteni. A másfajta “szemüveggel” kapcsolatos felvetésre pedig Tarafás Imre megjegyezte: korábban nem volt módja hosszasan elbeszélgetni elődjével, így nem derült fény esetleges szemléletbeli különbözőségeikre vagy azonosságaikra. Mindenesetre “ugyanazon az irodalmon nőttek fel, jóban vannak”, s Rusznák nem azért ment, hogy Tarafás jöhessen. Utóbbi kérte is, hogy elődje a tanácsaival a későbbiekben segítse.
Rusznák egyébként kudarcként könyvelte el, hogy a szakmában nem sikerült erősebb támogatást szereznie. Tarafás Imre hangsúlyozta nyilatkozatában: mint ahogy erre többen, közöttük a pénzügyminiszter is felhívta a figyelmét, még a szakma egy része sem látja világosan, mi a bankfelügyelet feladata. Szerinte a Baf-nak nemcsak felügyelnie, hanem szabályoznia kell. Egyrészt az a dolga, hogy elősegítse a biztonságos bankműködést, annak érdekében, hogy a betétesek pénze ne vesszen el, s azt ne az államnak, illetve az Országos Betétbiztosítási Alapnak kelljen pótolnia. Másrészt tudni kell, hogy a gazdaságban a bankoknak képesnek kell lenniük a hitelezésre, s bár az általuk vállalt kockázatokat a felügyeletnek szabályoznia kell, mikroökonómiai bankári döntéseket nem hozhat. A bankfelügyeletnek nem lehet az a célja, hogy az ügyfelet tetten érje és megbuktassa, még ha ebben a mai meglehetősen “bankellenes” közegben ezt sokan el is várnák. A főfelügyelő viszont egyetért a Baf jóváhagyásra váró kétéves stratégiai tervének azon részével, amely a helyszíni ellenőrzésekre az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt helyezne. A készülő hitelintézeti törvény tervezetét pedig elég kidolgozottnak tartja, így az ősszel már a Parlament elé kerülhet, s remélhetőleg 1997 januárjától hatályba is léphet.
Az 1947-es születésű Tarafás Imre a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem elvégzését követően négy évig a Közgazdaság-tudományi Intézetben dolgozott. Innen 1973-ban a Magyar Nemzeti Bankba vezetett az útja, ahol – végigjárva a szamárlétrát – előbb osztály-, majd főosztályvezetőnek nevezték ki. Ezután kis kitérő következett: 1986 és 1988 között az Országos Tervhivatalban dolgozott, majd visszatérése után 1989-ig a jegybank elnökhelyettese, majd 1991-ig első elnökhelyettese, 1993-as távozásáig pedig alelnöke volt. Miután az akkor lejárt kinevezését nem hosszabbították meg, a Deloitte & Touche könyvvizsgáló cégnél folytatta pályafutását, a Bankfelügyelet elnöki kinevezéséig. Időközben 1994 augusztusától idén áprilisig a Nemzetközi Valutaalap megbízásából Zágrábban adott tanácsokat a Horvát Nemzeti Bankban.
