A tavalyi árrobbanás, a búzaüzlet állítólag többmilliárd forintos extraprofitja után dörzsölgetik a tenyerüket a gabonapiac szereplői. A kormány szabályoz, a lobbyk egymást őrlik – és mindenki nagy üzletre készül. Pedig ez a szezon más lesz. A külpiacokon a tavalyinál nagyobb kínálat és csökkenő árak várhatók. Nálunk pedig – Péter-Pál közeledtével – az 1995-ös 4,6 tonnánál szerényebb: becslések szerint átlagosan 4,2 tonna termés várható hektáronként.
Lehet, hogy a tavalyi búzamizéria az idén megismétlődik? A gabonapiaci hisztériaveszély miatt a kormány óvatos, az exportnak eleve korlátokat szabott: fenntartja a tavaly év közben sebtében felélesztett – korábban formális – engedélyezési rendszert. Az újtermésű búzából csak egymillió, a lisztből kétszázezer tonnás exportkvótára írt ki pályázatot a tavasszal, azzal a nem titkolt céllal, hogy a termelők javára csoportosítsa át a jövedelmet.
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége Gabonatermelők Országos Választmányának állásfoglalása szerint ez sikerül is. A termelők ugyanis hétszázezer, a kereskedők pedig csak háromszázezer tonna búza kivitelére jelentkezhettek (a lisztkvóta felosztása is hasonló arányú), egy minden korábbinál kacifántosabb adminisztratív megoldással.
Ahol azonban engedély van, ott azt adják-veszik. Ki is alakult az exportígérvények másodlagos piaca, tonnánként mintegy tíz dollárnak megfelelő középárfolyamon, de gyakran háromezer forintért is gazdát cserél(t) a passzus – áruval vagy gyakran áru nélkül.
Pro és kontra
Az ígérvénynek a piacra gyakorolt hatása azonban ennél is érdekesebb – a kereskedők szerint veszélyesebb. Makay György, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének (Gabonaszövetség) titkára szerint a termelő azóta is vár. Vajon hallgasson-e a minisztériumra, és ezzel a papírral együtt adja-e el a búzáját, avagy inkább külön-külön? A szakember szerint a tárca vezetése félretájékoztatta a termelőt, amikor azt sugallta, hogy az exportígérvénnyel ő szabályozza majd a piacot – holott ez csak akkor lehetséges, ha hiány van.
Emiatt vált azután túlzottá a termelők várakozása. Úgy gondolták: annál többet ér majd a kvóta, minél tovább tartják. Június közepéig a háromszázezer tonnás kereskedői kvótából csupán százezer tonnára adtak ki ellenjegyzett minisztériumi exportengedélyt, összesen tíz kereskedelmi cégnek. (A termelők pedig a Gabonaszövetség titkára szerint június elejéig még nem szereztek jelentősebb mennyiségre ellenjegyzett kiviteli engedélyt.) A kereskedők alig többre szerződtek, mint amennyivel az elmúlt évben elmaradt kötelezettségeiket teljesíthetik, mert a tavalyi korlátozás miatt nem tudtak szállítani.
A szezon előtt jó áron lehetett volna eladni a búzát, a kvóta és az engedélyezési korlátozások miatt azonban Magyarországról nem tudtak venni a külföldi vásárlók.
A Gabonatermelők Országos Választmánya elnöke, Guba Mihály viszont megerősítette, hogy a testület – apró módosításokkal – elfogadhatónak tartja az új exportkvóta-rendszert, mert az hosszú távon jó a termelőknek. A gazdák ugyanis remélhetőleg előbb-utóbb létrehozzák azokat az integrációs szervezeteket, amelyek majd értékesítik a megtermelt gabonát. A gyakorlat azt igazolja, hogy a kvótát és a búzát zömmel együtt teszik pénzzé. Jász-Nagykun-Szolnok megyében például a búza 70-80 százalékát az export-ígérvénnyel együtt adják el a termelők. A választmány is ezt ajánlotta a tagjainak. Csak ott alakult ki a kettős árrendszer, ahol az exportígérvényt külön, a gabona nélkül értékesítették. (A búza exportengedélyezési rendszerével foglalkozik Műhely rovatunk írása is a 48-50. oldalon.)
Új csodabogár?
Újabb kanyart iktathat a bürokrácia szerpentinjébe, hogy a tárca be akarja vezetni a befizetési rendszert, amelyet egyesek exportlefölözésnek, mások exportadónak, hivatalosan “pályázati díjnak” neveznek. A furcsa képződmény az agrárpiaci egyenetlenségek kivasalásához lenne hivatott többletpénzt begyűjteni. A befizetés szükségességét az irányártól való plusz-mínusz 20 százalékos eltérés dönthetné el – csakhogy az idén nem hirdették meg az irányárat. (Állítólag azért nem, mert az ehhez szükséges alapba súlyos összegeket kellett volna befizetniük a piaci szereplőknek, akik ettől húzódoznak.) “Kiegyenlítő befizetésnek” tehát aligha nevezhető ez a csodabogár. Exportadónak, illetéknek sem, mert ehhez törvényeket kellene módosítani. A pénz ezen a címen amúgy sem maradna a tárcánál, a terméktanácsnál, hanem a központi kasszába vándorolna. Nem kis összegről lenne szó, hiszen néhány hete, a csúcson a külpiaci ár tonnánként több ezer forinttal is magasabb volt a belsőnél, és ez lehetett volna a befizetés alapja. Nem biztos azonban, hogy megszületik a várhatóan százalékos arányban megállapított pályázati díj, mert az érintett három tárca erősen vitázik rajta. A hírek szerint azonban a Gazdasági Kabinet a nevezetes augusztusi kvótadöntésnél alternatívaként ezt a megoldási lehetőséget is fel fogja kínálni.
A tavalyi hajó már elment – állítja Makay György, aki szerint az idén nem a magyar gabonaexportőröknek dolgozik az idő. Április elején – az exportpályázatok meghirdetésekor – még 180-190 dollár volt a búza tonnánkénti ára a chicagói tőzsdén. Április végén elérte a 228 dolláros időszakos csúcsot, majd június közepére ismét 187-180 dollárra esett az augusztusi határidős jegyzés.
Külpiaci robbanásveszély
Az ok egyszerű. A világ idei búzatermése a felmérések szerint megközelíti az 578 millió tonnát; ez alig marad el az 1990-es 588 millió tonnás rekordtól. A világ átmenőkészletei az elmúlt két év apasztása után várhatóan szerény növekedésnek indulnak, ezért csak a termés 98 százalékát fogják felhasználni. A világ piacain a búzakereslet, a tavalyi 99,5 millió tonna után, az idén elérheti a 114-115 millió tonnát, tehát növekszik, de szerényebb mértékben, mint a termelés. Mérsékeltebb kereslet és nagy áringadozások várhatók, a nemzetközi tőzsdeszakértők ideges spekulációra számítanak.
Az Európai Unióban ugyan a termelés- és készletszabályozó programok hatására évről évre kevesebb búzát termelnek, de az idei termés a tavalyinál jobbnak tűnik: elérheti a 95 millió tonnát. Ausztrália tavaly 16,6 millió tonna búzát termelt, az idén 18 milliót becsülnek; Kanada a tavalyi 25,4 millió után az idén 29 millió tonnát vár; Argentína pedig a tavalyi 8,6 millió után 13 millió tonnát. Az USA 59,48 millió tonnás tavalyi termésétől viszont elmarad a becsült idei 56,4 millió tonna.
Az importőr országok terméskilátásai is bőségről tanúskodnak. Például Marokkó a tavalyi 1,1 millió tonnás hozam után (amelyhez 2,8 millió tonnát vásárolt) az idén 5,5 millió tonna termést remél. A nemzetközi kereslet fontos alakítója a FÁK termelése és importja. Kazahsztán, a volt Szovjetunió nagy belső szállítója az elmúlt évben 16,5 millió tonnát termelt, az idén 18 millió tonnára számít. A térség éléskamrája, Ukrajna tavaly 36,5 millió tonnát takarított be, az idén pedig 39,3 millió tonnát tervez. A fő vásárló Oroszország ugyancsak bizakodva várja az aratást. Az elmúlt esztendőben 63,5 millió tonna gabonát takarított be, az idén 78 millió tonnányi termést vár.
A külpiaci robbanásveszély tehát nincs kizárva. Biztos adatot a világpiaci kínálatról és az árakról majd csak augusztus végén tudnak mondani a szakemberek. Az azonban már most látszik, hogy ha valami nem zavarja meg a jelenlegi helyzetet, a tavalyinál bőségesebb kínálat alakulhat ki a világpiacon, s ez az árakban is tükröződhet.
A termés-előrejelzések máris nyomják az árakat. A bushelenként (vékánként) 5-5,1 dolláros árak az év végére 4 dollárra eshetnek. Az összehasonlításhoz: tavaly 4,4-4,8 dollár volt az átlagár, amely felment 5,2 dollárra, a csúcs idén áprilisban 6,2 dollár volt. Ha nem lesz rendkívüli időjárás, akkor Adriai fob-paritáson tonnánként mintegy 160 dolláros “világpiaci” árakra számíthatnak a magyarok – ebből azonban 27-30 dollárt még le kell vonni a szállításra.
Magyarországon a szaktárca hivatalos adatai szerint mintegy 1,17 millió hektáron vetettek őszi búzát. Az állományt azonban betegségek – hópenész, lisztharmat – és a belvíz is kínozták. Ártott, hogy hosszú és hűvös volt a tél, azután hirtelen köszöntött be a forróság, ezért a búza nem tudott bokrosodni, kisebb a kalászszám. A pénztelenség miatt gyomosak a táblák. Orbán Imre, az Agrograin Rt. vezérigazgatója szerint legalább 70-100 ezer hektáron kipusztult a vetés, így a termő terület nem lesz több, mint 1,05-1,1 millió hektár.
A várható átlagtermést nem mindenki egyformán becsüli. A Földművelésügyi Minisztérium Agrárrendtartási Hivatalának elnökhelyettese szerint “hármassal kezdődik” majd az országos átlag (azaz jó esetben 3,99 tonna, rosszabb esetben három és fél tonna is lehet hektáronként). Ezt erősítik meg a termelői körök is, ebben azonban nem kevés paraszti óvatosság is rejlik. Orbán Imre, saját felmérése szerint, 4-4,1 tonnás átlagra számít.
A kisebb termésre azonban több az éhes száj: az abrakfogyasztó állatlétszám minden korábbi várakozással ellentétben nem csökkent, hanem nőtt. Jelenleg a tavalyi 4,6 millió sertés helyett már öt és fél milliót regisztráltak, ebben többszázezer a gazdaságtalanul sok abrakot pusztító túlsúlyos sertés. A vélt 300 ezer tonna kukoricafeleslegből bizonyos mennyiség a korlátozás ellenére daraként utazott ki a határokon, és az egymillióval több sertés miatt a szakember szerint már ma is takarmányhiány van az országban, ezért szeptemberig, a kukorica betakarításáig a szokásosnál is több búzát használnak majd takarmányozásra.
Nehéz tisztán látni
Ha nem engedik a kereskedőket exportálni, akkor néhány százezer tonnával nagyobb lesz a takarmány-felhasználás, ha engedik az exportot, akkor esetleg nem lesz elég a takarmány.
Nem csoda, ha a magyar termelők zöme nem lát tisztán. Az utóbbi időben az árutőzsdén zuhanni kezdett a búza jegyzése. A szakember sem tudja, hol áll majd meg az árváltozás – ha még alacsonyabb szinten, akkor a termelők még többet veszítenek a várakozással. Sokan most arra spekulálnak, hogy majd újra emelkedik az ár. Ma még tonnánként 20 ezer forintért adhatnák el a búzát, és ezzel tisztességes, nyolcezer forintos hasznot tehetnének zsebre. Tekintve, hogy az újratermeléshez tőkére van szükség, a gabonaszövetség illetékese szerint érdemesebb a biztonságot és az ezzel arányos jövedelmet választani a kockázat helyett. (Egyébként tavalyig a termelő dilemmája egyáltalán nem az volt, hogy a sok vagy a még több profit közül válasszon, inkább az, hogy legalább némi szerény nyereséget el tudjon érni… )
A termelők úgy látják: savanyú a szőlő; a még mindig jó exportárak miatt a kereskedők igyekeznek kiénekelni szájukból a búzát. A gazdák azonban élni akarnak a lehetőséggel, és ezúttal megfontoltan akarnak dönteni. Orbán Imre szerint ahogyan nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, úgy nem lesz még egyszer olyan piaca a búzának, mint tavaly volt. Az infláció is növeli a költségeket, a külpiaci ár pedig csökken. Az érdekképviseletek buzdították a termelőket, hogy ne adják el előre a kereskedőknek a termést, várjanak. Free of board adriai kikötőben több mint kétszáz dollárért lehetett volna exportálni, akkor azonban nem adták. Azóta 45-50 dollárt esett az ár.
Majd az élet eldönti
A kereskedőellenes szólamokat Orbán visszautasítja. A magyar búzakereskedelem többmilliárd forintos haszna szerinte nem a magyar eladóknál és nem a közvetítő svájci, német, osztrák kereskedőknél csapódott le, hanem a végső vevőnél, a fogyasztónál, ha a közvetítők nem spekuláltak. (Figyelő 1996/5. szám) A külkereskedőket viszont a termelők tavalyi szerződésszegései arra tanították, hogy fedezet nélkül, előre ne adják el az árut, mert ráfizetnek. Spekulálni ma már legfeljebb kis tételekkel szabad.
A Gabonatermelők Országos Választmánya azt szeretné, ha a jövőben a kormány több évre előre hirdetné meg a kvótát, és a pályázatról szóló jogszabály is idejében megjelenne. Fontosnak tartanák azt is, hogy osztható legyen a kvóta mennyisége, s így a termelő ne csak egyetlen, hanem több kereskedővel is szerződést tudjon kötni. Hasznos lenne továbbá, ha a búzakvótát meghatározott arányban lisztkvótára is át lehetne váltani, hogy a gabonát feldolgozottabb formában szállíthassák ki.
Guba Mihály bízik abban, hogy a tavalyihoz hasonló, közepes termés ellenére élénk marad a kereslet. Azt azonban nem tudja megmondani, hogy az járt-e jól, aki már 25 ezer forintért előre eladta a búzáját, vagy aki még vár. Ezt majd az élet dönti el…
