Gazdasági szempontból a legújabb kor egyik legdrámaibb esztendejének nevezte a múlt évet Köves András, a Kopint-Datorg Rt. vezetője, bemutatván a műhely idei első konjunktúrajelentését. A kutatók szerint a tavalyi év javuló makrogazdasági eredményeit valószínűleg a belső kereslet kisebb visszaesése mellett is el lehetett volna érni – a kormány kissé túladagolta a restrikciót.
A magyar gazdaság fejlődése tavaly lelassult, nemzetközi viszonylatban is szokatlanul gyors volt viszont a külgazdasági egyensúly javulása. A folyó fizetési mérlegnek a becsült GDP-hez viszonyított hiánya az egy évvel korábbi 9,5 százalékról 5,3 százalékra csökkent. Az államháztartási deficit – a GDP százalékában – 8,1-ről 6,5 százalékra mérséklődött. A kutatók szerint a tavalyi fiskális kiigazítás lényege az elsődleges kiadások reálértékének (GDP-hez viszonyított arányának) csökkentésében, illetve az elsődleges bevételek reálértékének stabilizálásában keresendő.
Az idei kilátásokról felemás kép bontakozik ki. Az ipari termelés 1995 végi csökkenése, s a vállalatok meglehetősen borúlátó várakozásai a gazdasági tevékenység némi összehúzódását vetítik előre a következő hónapokra. A prognózis mindenesetre úgy véli: az idén nem lesz a tavalyihoz hasonló gazdaságpolitikai sokk – a kutatók szerint ilyenre nincs is semmi szükség.
A gazdaság idei folyamatait főként saját önmozgása és a külső feltételek változása fogja alakítani. A GDP belföldi felhasználása kissé emelkedik, az összes fogyasztás pedig némiképp mérséklődhet, de ezen belül a lakossági fogyasztás számottevő visszaesésére nem kell számítani. A beruházások volumene ellenben – elsősorban a magáninvesztícióknak köszönhetően – határozottan növekedni fog. A prognózis szerint a folyó fizetési mérleg hiánya 2-2,5 milliárd dollár között várható, ami a GDP 4 százalékának felel meg. Az államháztartás deficitje a bruttó hazai termékhez viszonyítva 4,5-5 százalékos lesz.
A Kopint-Datorg 22-24 százalékos inflációs prognózisa óvatosnak mondható, s arra utal: a kutatók számolnak a kormány antiinflációs erőfeszítéseinek kedvező hatásával. Ha az áremelkedés üteme mégis meghaladná a fent említettet, akkor kétféle veszéllyel kellene a magyar gazdaságnak szembenéznie. Egyfelől azzal, hogy a forint előre bejelentett csúszásának mértéke mellett újra megindul a reál-felértékelődés, ez pedig ismét a kivitel összehúzódását, az import növekedését és ezzel a kereskedelmi, illetve a fizetési mérleg romlását hozná magával. Ezt tovább erősítené, ha a bérek alkalmazkodnának a magasabb inflációhoz. A másik veszély abból eredhet, hogy amennyiben a nominális bérek csak az érdekegyeztetés során elfogadott 19 százalék körüli mértékben emelkednének, akkor újabb jelentős reálbércsökkenésre kerülne sor. Ez – miközben nem javítana a külső egyensúlyon – a belföldi fogyasztást szűkítve megakadályozhatná a gazdasági növekedést.
A jelentés világgazdasági része a fejlett ipari országokról megállapítja, hogy a gazdasági növekedés mérséklődött, s ennek üteme 1996-ban az OECD-országok átlagában a tavalyihoz hasonlóan 2-2,5 százalék körül alakulhat. Ebben az országcsoportban továbbra is alacsony az infláció, a kamatszint csökkent, a béremelkedés üteme mérsékelt, viszont igen magas a munkanélküliség. A kelet- és közép-európai régióban (lásd grafikonunkat) az egyes gazdaságok fejlődése továbbra is élesen elválik egymástól: míg a FÁK-országokban a GDP-változás rátái továbbra is rendre negatív előjelűek, addig Közép-Európa rendszerváltó államaiban immár expanzió figyelhető meg.
(A GKI Rt. előrejelzését a Figyelő 1996/13. számában ismertettük, a Budapest Bank prognózisa pedig e lapszámunk 53. oldalán jelenik meg.)
