Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 10 milliárd ecu-s alaptőkéjének felemelése – mégpedig megduplázása – lesz a bank jövő hét elején Szófiában tartandó éves közgyűlésének fő témája. A javaslat immáron a tőkeemeléstől leginkább ódzkodó Egyesült Államok támogatását is élvezi.
Az Európa Bankként is emlegetett EBRD tavaly rekordösszegű nyereségre tett szert: adózott eredménye 7,5 millió ecu-t tett ki, ez pontosan hét és félszerese az 1994-es eredménynek, miközben a működésből származó profit megháromszorozódott. A bank tehát, amelyről néhány éve még azt jósolták, hogy ötödik születésnapját sem éri meg, az idő előtt leköszönni kényszerült Jacques Attali elnököt felváltó Jacques de Larosiére vezetése alatt egyre inkább bizonyítja, hogy biztos helye van a nemzetközi hitelintézetek sorában.
Mivel azonban a tavalyi év végéig jóváhagyott projektek értéke az alaptőke közel négyötödét tette ki, a jelenlegi kihelyezési ütemet alapul véve két év sem kellene, s az EBRD kimerítené alaptőkéjét. A bank 1995 végéig összesen 368 projekt finanszírozására mondott áment, mintegy 7,9 milliárd ecu értékben – igaz, a kérelmezők eddig csupán az összeg egyharmadát hívták le. Jelenleg további 355, összesen 8,1 milliárd ecu értékű projekt vár elbírálásra. S mint azt nemrégiben Jacques de Larosiére is jelezte: az EBRD a finanszírozási igények erősödésére számít.
Az Európa Bank által eddig jóváhagyott hitelekből és tőkeberuházásokból Magyarország 14 százalékban – 1,063 milliárd ecu értékben – részesült. A csúcsévnek számító 1993-ban az EBRD közel 400, a rákövetkező évben, a privatizációs folyamat lelassulása okán, már csupán 121 millió ecu értékben vállalt részt magyarországi projektekben. Tavaly azonban ismét mintegy 400 millió ecu-t szavaztak meg Magyarország számára.
A fenti összeggel egyébként hazánk Oroszország után a második a bank ügyfeleinek sorában – e helyet tavaly “orozta el” Lengyelországtól. Egyes szakértők szerint azonban a lengyelek a közeljövőben “revansot vesznek”. Az infrastruktúra, valamint a bankszektor fejlesztését mindinkább előtérbe helyező EBRD – más nemzetközi pénzintézetekhez hasonlóan – ugyanis nagy lehetőségeket lát a szóban forgó országban, például a távközlés privatizációjában. Ugyanakkor azt is jósolják, hogy Oroszország az idén talán az eddiginél kisebb részt hasít ki az EBRD hiteleiből.
Kérdés persze, hogy a bank hitelnyújtásai révén mennyire kíván politikailag szerepet vállalni. Ez a filozófia szintjén pompás szempont lehet, ám – mint azt a tavalyi közgyűlésen az elnök jobb keze, a pragmatizmusáról ismert Ron Freeman is hangsúlyozta – az EBRD nem segélyszervezet, a megtérülés biztonsága igencsak fontos szerepet játszik a finanszírozási hozzájárulások elbírálásában. Felmerül továbbá, hogy a nemzetközi pénzügyi közösség a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 10,1 milliárd dolláros, Oroszország számára jóváhagyott hitelét nem tartja-e egyelőre “elegendőnek”. E mellé még az az évek óta hangoztatott, a visegrádi-országokat ugyancsak érintő kifogás is társulhat, mely szerint az EBRD hiteleiben főként e húzóállamok részesülnek, azok tehát, amelyek máshol is képesek forrásokra szert tenni.
De hogyan gründöl saját magának az EBRD? A legújabb javaslat a lehetőségekhez képest igyekszik a költségvetési gondokkal küzdő részvényesek, így a 10 százalékban tulajdonos Egyesült Államok kedvére tenni: az azonnali készpénzfizetési kötelezettséget a lehető legkisebbre srófolja. A bank alapításakor az alaptőke 30 százalékát “adták össze” a tulajdonosok részvényeik arányában, készpénz és kötelezvény formájában – ezúttal ez a hányad alacsonyabb lesz. A befizetés ráadásul nem is olyan sürgető: a tervek szerint először 1998-ban kerülne rá sor, a hozzájárulást pedig hosszú távon – körülbelül egy évtized alatt – kellene teljes mértékben törleszteni.
E “könnyítésekkel”, úgy tűnik, már az Egyesült Államok is kész beadni a derekát, jóllehet tavaly még úgy vélte, a banknak esetleg privatizálnia kellene magát, illetve talán meg is szűnhetne: tíz év múlva már úgysem lesz segítésre szoruló átmeneti gazdaság Kelet- és Közép-Európában. De Larosiére hívó szavára most az az Egyesült Államok mondott igent, amely sem az OECD költségvetéséhez, sem az IMF alaptőkéjéhez nem kíván az eddiginél nagyobb mértékben hozzájárulni.
