A BÉT határidős piacának egyéves fejlődése megalapozhatja az értéktőzsde jövendő szerepét a származékos termékek magyarországi kereskedelmében.
A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) 1995. március 31-én útjára indított határidős piacát az első három hónapban három-négyszázmillió forintos kereskedési érték jellemezte. Júliusban és augusztusban, az értéktőzsde nyári uborkaszezonjának idején ugyan némi visszaesést regisztráltak, ősszel viszont a piac új lendületet vett. A szeptemberi forgalom árfolyamértéke jóval meghaladta a félmilliárd forintot, az októberi pedig már az egymilliárdot súrolta. Novemberben, az új árjegyzők megjelenésével, illetve az ecu színre lépésével párhuzamosan aztán a havi kereskedési volumen ötmilliárd forint fölé ugrott.
A három hónapos diszkont kincstárjegy a kezdetek óta vezető termék a BÉT-en: piaci részesedése mindig elérte az értéktőzsde összesített határidős forgalmának egyharmadát, de volt olyan hónap is, amikor a forgalom 89 százaléka jutott rá. Novemberben már hárommilliárd forint értékben kötöttek üzletet kincstárjegyre; ebben döntő szerepet játszott az, hogy az új árjegyző, a K&H Brókerház a korábbiaknál jóval szigorúbb kötelezettségeket vállalt a termék folyamatos kereskedésének fenntartására.
Az idei évkezdet tőzsdei fellendülése a határidős piacon is élénkülést hozott: a januári 15 milliárd forintos összesített forgalom a másfélszerese volt az előző kilenc (!) hónap összforgalmának. A január sztárja az ecu volt, több mint hatmilliárd forintos kereskedéssel. A közös európai fizetőeszköz a Budapesti Árutőzsdén is ekkor vette át azt a szerepet, amelyet korábban a márka töltött be a kosárügyletekben, és vált a határidős devizakereskedelem első számú célpontjává. Az új devizapozíciók megnyitásához ugyanakkor a privatizációs bevételek nyomán kedvezőbbé váló fizetésimérleg-helyzet és a Magyarország iránti bizalom általános növekedése is hozzájárult. Persze az is igaz, hogy az állampapírok hozama akkoriban hétről hétre egy-egy százalékponttal mérséklődött, ami az elszámolóárak zuhanását okozta, így a devizakosár összetételével megegyező arányban kötött ügyletek gyakorlatilag kockázatmentes extraprofithoz juttatták a befektetőket.
A jelentős állampapír-piaci kamatcsökkenés természetesen a havi négy-ötmilliárd forint forgalmú határidős kincstárjegypiacnak is irányt szabott. A kamatkontraktus továbbra is a BÉT meghatározó határidős terméke maradt, likviditása azonban még messze nem éri el a kívánatos szintet. 100-150 kontraktusnál nagyobb üzletet egyelőre nemigen lehet tető alá hozni, ami – tekintettel az egymillió forintos kontraktusméretre – nem teszi lehetővé a bankok és a befektetési alapok állampapír-portfóliójának tőzsdei lefedezését.
Ráadásul az intézményi befektetők még járatlanok a határidős kereskedelemben, amit az is mutat, hogy a kincstárjegypiac egyik legaktívabb szereplője, a Takarék Bróker Kft. szinte kizárólag saját számlás üzleteket kötött az elmúlt egy évben.
Som Emília üzletág-igazgató szerint – figyelembe véve a hosszabb távú konstrukciók növekvő piaci részesedését – célszerűnek tűnik egy egyéves kincstárjegy-kontraktus bevezetése, ami ugyan még kifinomultabb ismereteket követelne a befektetőktől, de valószínűleg elősegítené a fedezeti ügyletek elterjedését. Ugyanakkor élénkítheti a piacot az elsődleges forgalmazói rendszer elindulása, feltéve, hogy valóban sikerül elérni: legalább néhány állampapír mérvadó árfolyama a tőzsdén alakuljon ki.
Az idei év felfedezettjei közé tartozik a határidős BUX-kontraktus is. A részvénypiaci fellendülés magával húzta az index-kontraktust, ami a magánbefektetők kedvenc határidős tőzsdei termékévé vált. A határidős BUX az azonnali piac minden rezdülésére érzékenyen reagált, ami a részvényárfolyamok látványos változása esetében gyakran az (utóbb 60-ról 120 pontra emelt) napi ármozgás-limit túllépését és az ezzel együtt járó azonnali klíringet vonta maga után. Az index-kontraktus részvényárfolyam-fedezeti szerepe egyelőre viszonylag szerény: ennek oka egyrészt a komolyabb részvényportfólióval rendelkező, kellő piaci aktivitást mutató hazai intézményi befektetők hiánya, másrészt a külföldi befektetők – a BUX esetében remélhetőleg hamarosan megszűnő – kizárása a határidős piacról.
Az értéktőzsde tagsága egyetért abban, hogy nagy lehetőségek rejlenek a határidős kereskedelem fejlesztésében. A határidős piac ugyan még gyerekcipőben jár, a növekedés üteme azonban elegendőnek tűnik a továbblépéshez. A kincstárjegy- és az index-kontraktus létjogosultsága már bebizonyosodott, de az árfolyam- és az országkockázatok kezelésének eszközeiként a BÉT devizatermékei is hasznára válhatnak a magyar és a külföldi befektetőknek.
