Konfliktuskerülés, közöny, a „már csak egy nap a világ” érzése jellemezte a magyar társadalmat 1944. május 15-én, amikor az első vagonok elindultak. Volt, aki segítő kezet nyújtott az üldözötteknek, volt, aki ujjongott. A többséget az apátia jellemezte akkor, amikor magyar polgárok százezreit hurcolták el hazájukból a biztos halálba.