Vécsey Károly utolsóként lépett a bitó alá, és megcsókolta a már holtan függő Damjanich János kezét. A magyar nemes kézcsókja a félparaszt szerb katonának a szabadságért. Ilyen volt a magyar szabadságharc, így élt és így halt meg az aradi tizenhárom. Bátran, „Éljen a haza!” felkiáltással.