Fotóriporterként az ember munkája kiszámíthatatlan – tüntetések, sajtótájékoztatók, interjúk, tárgyalások, külföldi és belföldi riportok színesítik a mindennapokat. Olyan tájakra sodor a munka, ahová egyébként soha nem jutottunk volna el, olyan embereket ismerhetünk meg, akikkel talán soha nem is találkoztunk volna. Így viszont még elkészülhettek az utolsó képek a mára már beomlott parajdi sóbányáról, lencsevégre kaptuk a 72 évesen a kapuból labdáért kiugró Józsi bát, és a gyönyörű havas táj mellett még megörökíthettük Nagy Márton serpafutamát is.
Fotóriportereink válogatták össze a kedvenc riportjaikat 2025-ből.
Adrián Zoltán
Egy nagyon kedves történet, amely megmutatja, hogy a játék lényege nem a győzelem, hanem a játék maga.
Riport Apácatornáról, ahol kiderítettük, mi végett és hogyan veri magát az anyaföldhöz hétvégéről hétvégére Józsi bá, a vendégek 72 éves csodakapusa, miközben más nyugdíjasnak az ágyból való kiszállás is küzdelem.
Kálnoki Kis Attila írása.
Horváth Júlia
Az egyik legszuperebb munka az idén: túlélési tippeket, praktikákat tanulni munka közben egy csodálatos környezetben, jó társaságban megér egy kedvenc jelzőt.
Az erdőben való, viszonylag eszköztelen boldogulás a YouTube-on milliók figyelmét köti le – kipróbálni azonban nem sokan merik a buschcraftot. Mi bevállaltunk egy rövid napot, és győztünk, amiben nagy szerepe volt a téma egyik legismertebb magyar képviselőjének, Schnitzer Miklósnak. Az Erdő legyen veled YouTube-csatorna alapítójával azt is tisztába tettük, mi a különbség a túlélés és a bushcraft között, illetve az utóbbiból hogyan tudunk profitálni a mindennapokban is.
Bíró Péter írása.
Mohos Márton
Életemben először ettem Michelin-csillagos szakácsok által készített ételt, ráadásul egy hihetetlen és azóta sajnos megismételhetetlen helyszínen, a parajdi sóbányában. A kettő külön-külön is meghatározó élmény lett volna, ám így egyben nálam egyértelműen ez a cikk az idei év nyertese.
Nem sok esélyt adtam volna annak, hogy egyszer egy sóbányában erdei gyümölcsös borjúagyat fogok kanalazni, miközben a száztagú székely férfikórus énekel, és artisták járnak körül, ám Parajdon ez is megtörtént. A Taste of Transylvania Underground ugyanis épp ezt hozta tető, pontosabban inkább a föld alá: a háromnapos gasztrorendezvényen Michelin-csillagos séfek főztek egy olyan helyen, ahol ezt a legkevésbé várnánk, az extrém körülmények és a látványos miliőn túl azonban a híres erdélyi vendégszeretet volt az, ami a leginkább megfogta az embert.
Különös fénytörést ad az élménynek, hogy pár héttel később a Korond-patak elárasztotta a sóbányát, lerombolva mindazt, amit évtizedeken át a helyi turizmus felépített.
Polák Zsóka írása.
Szajki Bálint
Ez az anyag tökéletes együttállás volt, mert összekapcsolódhatott a természet és a túrázás iránti szenvedélyem a hivatásommal. Emberpróbáló volt a szélsőséges körülmények között időre teljesíteni egy hegyi túrát, mindeközben a serpák tempóját is tartani kellett. A nagy szintkülönbség mellett szakadó eső, jeges sziklák és hóvihar is nehezítette a feljutást a menedékházba. Ilyen kihívások mellett még fotóriporterként is helyt kellett állni, de úgy vitt fel az adrenalin és a képekre való koncentráció a hegyre, hogy egyáltalán nem éreztem sem testi fáradtságot, sem az idő múlását. Nekem ilyen egy tökéletes munkanap.
Aki október utolsó hétvégéjén az Alacsony-Tátrában járt, nem hallucinált, ha százával látott hordkeretes teherhordókat nyüzsögni az esőben: akkor rendezték a Szlovákiában nagy hagyománynak örvendő serpafutamot, a 41. Sherpa Rallye-t. A rossz idő ellenére a teherhordók dagadó vádlikkal és hatalmas mosollyal álltak rajthoz, hogy több mint ötezer kilónyi lecsót, sört és Kofolát vigyenek 1740 méter magasba, mi pedig egy felvidéki magyar teherhordó nyomába szegődve követhettük végig ezt a különleges futamot, ahol emberfeletti küzdelmeket, bajtársiasságot és Európa utolsó serpáit találtuk.
Polák Zsóka írása.
Varga Jennifer
Ferenc pápa 2025. április 21-én, húsvéthétfő reggelén hunyt el 88 éves korában. Április 25. és 28. között voltam a Vatikánban, ahol már az akkreditáció megszerzése is komoly kihívást jelentett, hiszen a világ minden tájáról érkező média munkatársai órákon át álltak sorba. A nyitott koporsóhoz sem jutott be mindenki az átláthatatlan adminisztráció miatt, de végül az óriási embertömeget megkerülve sikerült belépnem a Szent Péter-bazilikába, ahol Ferenc pápa felravatalozott teste feküdt. Másnap délelőtt 10 órakor kezdődött a temetési ceremónia, ahová mi, fotósok reggel 4 órára érkeztünk. Ahogy sorra bukkantak fel a világ vezetői, igazi csapatmunka alakult ki a sajtóemelvényen: mindenki segített a másiknak beazonosítani, kik foglaltak helyet velünk szemben a kijelölt székeken. A szertartás végén a koporsót a Santa Maria Maggiore-bazilikába szállították, ahol végakarata szerint Ferenc pápát örök nyugalomra helyezték.
Számomra hatalmas megtiszteltetés volt részt venni ezen a történelmi eseményen. Nemcsak tanúja voltam, hanem részesévé válhattam egy korszak lezárásának, amelyből szakmailag és emberileg is sokat tanultam.
