Most még kényelmes
– hangzik a válasz arra a kérdésemre, hogy milyen érzés egy ötvenliteres söröshordóval és egy üveg lecsóval a háton szakadó esőben felállni, és a rajtvonalhoz sétálni. Nagy Mártonnak mindez akár egy átlagos munkanapja is lehetne, csak most éppen rajtszám is fityeg a söröshordón, és egy hegységgel odébb van a munkahelyétől, ráadásul viszonylag ritkán esik meg az is, hogy induláskor pezsgővel locsolják.
A Zázvor (magyarul gyömbér) menedékház előtti téren hordkeretes férfiak és nők nyüzsögnek, mázsálják a söröshordókat, a zsugornyi Kofolákat, a hegyekben álló lecsókat, miközben rajtszámokat osztogatnak, az eső szakad, a hangszóróból bömböl a Forever Young csehül. A Sherpa Rallye-n vagyunk az Alacsony-Tátrában, a hegyi teherhordók éves versenyén, amely nemcsak Szlovákiában egyedülálló, hanem a világon is.
Az országban, ahol a magashegyi teherhordók a kulturális szellemi örökség részét képezik, ahol óriási köztiszteletnek örvendenek, és ahol Európában egyedüliként hordják a hegyi menedékházakba a szállítmányokat pusztán emberi erővel, hatalmas hagyománya van az éves serpaversenynek. Idén negyvenegyedik alkalommal kerekedtek fel a teherhordók, hogy minél jobb időt futva vigyék fel a szállítmányt az Alacsony-Tátrában található M.R. Štefánik menedékházba – a férfiak hetven kilót, a nők húszat.
Nagy Márton, a Rysy menedékház (hivatalos magyar nevén Hunfalvy-hágó alatti menedékház) hivatásos teherhordója ugyancsak rajthoz állt, mi pedig az ő útját követve folyhattunk bele ebbe az egészen egyedülálló helyi hagyományba, amely előbb esőt, ennek köszönhetően rengeteg sarat, majd hóvihart hozott, miközben testközelből követhettük végig azt a hihetetlen kitartást, amivel ezek a különleges szakmát űző emberek feljuttatják a szállítmányt a hegyre.
Némi etimológiai magyarázat elöljáróban rögtön szükséges: bár a köznyelvben serpa szóval illetik a teherhordókat – innen ered a verseny neve is –, a serpa valójában egy népcsoportot jelöl a Himalájában. Akkor kapcsolták hozzájuk a teherhordást, amikor Edmund Hillary egy nepáli serpa segítségével mászta meg a Mount Everestet 1953-ban – azóta a serpa a köznyelvben egyet jelent a magashegyi teherhordókkal. Itt hordárként, teherhordóként, a szlovákok nosičként hivatkoztak rájuk, valójában a serpa szó csak akkor hangzott el a versenyen, ha annak hivatalos megnevezését használták.
Nagynak a sokadik versenye ez, ráadásul több mint egy évtizede űzi a szakmát, ennek megfelelően látható szakértelemmel kötözi fel a teher megfelelő tömegeloszlására szolgáló hungarocelltéglákat és a söröshordót a fakeretre enyhén vérző kezével – a csúnya sebre meredvén elárulja, nemrég elesett fent a hegyen. Nagyot rengetegen köszöntik a tömegben, láthatóan jól ismert arca a magashegyi teherhordók közösségének, de egyébként is úgy fest, mintha mindenki ismerné a másikat. Európa utolsó serpáinak gyűrűjében vagyunk.
