Volt idő, még a konzumizmus térnyerése előtt, mikor az ősz egyet jelentett azzal, hogy az óvodások a gesztenyetermést gyűjtötték a parkokban, esetleg sárgás faleveleket, miközben szüleik nem a mobiltelefonból felpillanatva nyugtázták ezen tevékenységeket.
Ma, ha az őszi hónapokban végigsétálunk a zsúfolt és nyüzsgő belvárosban, netán egy bevásárlóközpontban, biztosan lesz valakinek a kezében egy elviteles kávés pohár, amiben egy végtelenül édes, koffeint nyomokban tartalmazó, habos finomságot kortyolgat.
Ahogy Mariah Carey minden év november elsején „It’s time!” felkiáltással tudtunkra adja, hogy hamarosan itt a karácsony, úgy a sütőtök ízű ital mind gyakorabbi fölbukkanása manapság az ősz kezdetét jelzi – már ha valaki ennek mentén, és nem a hulló falevelekből, csípős reggeli levegőből vagy Kiszel Tünde naptárából tájékozódna az évszakok váltakozásáról.
Ma már aligha az ízről szól ez az ital, sokkal inkább a kulturális hatásról, amit magában hordoz. Leginkább a milleniumi nemzedék és a Z generáció tagjai őrülnek meg érte, s éreznek benne valamilyen biztonságot adó nosztalgiát: annak letagadását, hogy az élet tulajdonképpen sokszor borzalmas és kiszámíthatatlan.
Egy pumpkin spice lattéval minden sokkal elfogadhatóbbnak tűnik. De honnan ered ez a végtelenül romantikus elképzelés?
Egy íz születése
Először 1798-ban, Amelia Simmons American Cookery című szakácskönyvében írtak a sütőtök fűszerről, akkor egy „pompás piterecept” hozzávalójaként nevezték meg. Az 1930-as években már a legnagyobb amerikai fűszergyártó cégek kínálatában ott volt a sütőtök-fűszerkeverék, aminek összetevői közt fahéj, szerecsendió, gyömbér és szegfűszeg található.
E két évszázados receptet melegítette fel Peter Dukes, a pumpkin spice latte atyja a 2000-es évek legelején. Dukes a Starbucks seattle-i központjában dolgozott termékfejlesztőként, amikor fölvetődött, hogy új őszi itallal kell előrukkolnia a cégnek. Nagyjából száz ötletet vettek át, és csak az egyik volt azok közül a sütőtökös tejeskávé. A cég zöld utat adott Dukes csapatának a kísérletezéshez, de volt ebben kockázat, hiszen ahogy a szakember is nyilatkozta évekkel később a Business Insidernek, „a sütőtök nem létező koncepció volt az italok között”.
Először sütőtökös pitére csorgattak erős eszpresszót a tesztek alatt, arra keresve választ, vajon milyen ízkombináció kerekedhet ki ebből.
Úgy láttuk, ez az íz nyerő lehet.
A starbucksos ital receptje végül eszpresszó, tej, tejszínhab, sütőtökpüré, fahéj, szerecsendió és szegfűszeg kombinációjából állt össze – a sütőtökpüré állítólag benne sincs, ennek ellenére az elménk nagyon jól pótolja a hiányzó részleteket, ugyanis illatokról remekül asszociálunk. A pumpkin spice latte kétségtelenül önálló életre kelt szerte a világon. Azóta minden kávézóláncnak megvan a saját bevált receptje, miként a kisebb kávézók is ráálltak az őszi ital forgalmazására.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy tényleg a Starbucks találta-e fel a spanyolviaszt a tökös latte ügyében. Gyaníthatóan nem ők voltak az elsők, de a piac leghangosabb szereplői mindenképp. Dukes a sikert nem feltétlenül az íznek tulajdonítja, mint inkább az ital és a társadalom különös összefonódásának:
Az ősz egyedülálló időszak, amikor változik minden: jönnek a hűvös napok, a gyerekek visszatérnek a suliba, a felnőttek a napi rutinjukba a nyaralás után, de már közelednek a különböző ünnepek, mint a halloween, a karácsony – na meg az azokkal járó ízek. A pumpkin spice latte ezt egyetlen csészébe sűríti.
Elsőként száz üzletben tesztelték Amerika-szerte, az instant siker után a cég minden államokbeli és kanadai kávézójába eljutott a pumpkin spice latte, amire később már csak PSL-ként hivatkoztak fogyasztói. Évente húszmillió ilyen kávét adnak el csak az Egyesült Államokban.
Miért akar bárki sütőtökpürés kávét inni?
„Ez már nem az ízről szól” – halljuk a verdiktet az Emily Párizsban új évadában a szirupos kávékról. A PSL valóban túlélte a globális kávépiac szélviharait, legyen szó újhullámos specialty eszpresszókról, csöpögtetett kávékülönlegességről vagy macskaürülékkel megbolondított amerikánókról. A konzumerizmus tökéletes jelképe lett ez a szezonális ital, amely unalmassá tette a forró csokit, a tojáslikőrt és minden olyan nedűt, amit csak bizonyos időszakban fogyasztanak az emberek.