November 11-én Európa-szerte megünneplik a kereszténység egyik legrégebbi szentjét, a 4. században a mai Szombathely területén álló római Savaria városában született Tours-i Szent Mártont, akinek az emléke előtt hazánkban leginkább a karácsony előtti 40 napos böjtöt megelőző libalakomával és némi újborral szokás tisztelegni. Azért éppen libalakomával, mert a püspökké választása elől a legenda szerint egy libaólban próbált elbújni, de a gágogó libák lebuktatták, újborral pedig azért, mert az ilyenkor már rendelkezésre áll.
A római katonából katolikus püspökké váló szentet – akinek a legismertebb tette, hogy egyszer a hidegben kettévágta a köpenyét, és odaadta az egyik felét egy rongyokat viselő koldusnak – már a halála utáni időszakban is ünnepelték november 11-én, a temetése évfordulóján.
A legenda szerint Szent István királyunkat álmában segítő, ezért Magyarország patrónusának is tartott szent emléknapja pedig karneváli ünnepé vált, mivel már korábban is ezt a napot tartották a téli negyedév kezdőnapjának a rómaiak – amikor új termésből és újborból felszolgált nagy lakomát tartottak.
A Márton-napi ünnepségek már a középkor folyamán népszerű programnak számítottak a mai Ausztria, Németország, Svájc és Belgium területén is. Sőt, Márton napját még az ortodox keresztények és az anglikánok is ünneplik. A több mint másfél évezredes múltra visszanyúló ünnep történetének részletes bemutatása helyett alább felidézzük a Rajna-menti területek immár két évszázados, a Márton-nap története szempontjából mégis modernnek számító tradícióját, ami a 11-es szám bűvöletében zajlik.
Pontban 11 óra 11 perckor kezdődik az ötödik évszak
Németország nagy részén hazánkhoz hasonlóan libalakomával és fáklyás felvonulással köszöntik a Márton-napot, de a Deutsche Welle összeállítása szerint a Rajna-vidék nagyvárosaiban, Kölnben, Bonnban, Düsseldorfban, Aachenben és Mainzban – és természetesen a környékbeli kisebb településeken is – ennél jóval komolyabban veszik a Márton-napi ünneplést.
Ezekben a városokban már hajnalban elindulnak a szomszédság felébresztésére a karneváli hangulatban lévő, jelmezbe bújt emberek, majd a főtereken pontban 11 óra 11 perckor hivatalosan is kezdetét veszi a karnevál, egyúttal az ötödik évszaknak tartott karneváli szezon. Ami egy kis adventi és karácsonyi szünettel megszakítva egészen hamvazószerdáig tart. (Ez a mozgóünnep 2024-ben február 14-én lesz.)
És hogy ez mit jelent konkrétan? Azt, hogy 11 óra 11 perckor a karnevál felett hivatalosan is átveszi az irányítást a bolondok királyságának 11 fős tanácsa, az Elferrat, amiben természetesen a településenként változó nevű, karnevál királyává vagy hercegévé választott bohócfigura, és a papíron szűzlány, de rendszerint férfi tanácstagok által játszott párja is benne van. De az Elferrat állandó résztvevői, az év többi részében is a karneválok lebonyolításán ügyködő bizottság tagjai is bohócnak öltözve vetik bele magukat a karneváli forgatagba.
Az esemény akkora népszerűségnek örvend, hogyha november 11-e hétköznapra esik, akkor is szó szerint leáll az élet ezekben a városokban. Mármint akkor, ha ügyeket intézne az ember, és nem az utcán bulizna. Az Euronews cikke szerint a tavalyi, 200. kölni karneválon is akkora tömeg volt, hogy összesen 1100 rendőrnek kellett biztosítania a rendezvényt.
Az élőzenével és a bohócnak vagy más karneváli figuráknak öltözött emberekkel, fabábokkal és egyéb hagyományos kellékekkel kísért utcai parádék pedig esténként fáklyás felvonulásokba torkollnak.
De miért éppen 11?
A 11-es szám prímszám – azaz csak eggyel és önmagával osztható –, ráadásul két ugyanolyan számjegyből áll, így mindig is misztikus számnak tartották. A Deutsche Welle karneváli tradíciókat bemutató cikke szerint a középkorban a számkivetetteket jelképezte – vagyis azokat a bűnösöket, akik túlléptek a tízparancsolaton, de nem érték el az apostolok szent számát, a 12-t.
A Mainzi Egyetem honlapján azt írják, hogy 11-es szám általánosságban a bűnre és a világ végéről szóló bibliai jövendölésekre utalt. Ez az elképzelés olyannyira benne volt a keresztény gondolkodásban, hogy a világvégét vagy az utolsó ítéletet ábrázoló 16. és 17. századi rézmetszeteken és festményeken is általában 11-et mutatnak az órák.
Azonban az 1820-as években a 11-es szám új értelmet kapott. A régió sokáig a Német-római Birodalomhoz tartozott, a katolikus központnak számító Köln például évszázadokig szabad császárváros volt, a francia forradalom után viszont Bonaparte Napóleon birodalmának a része lett. Majd 1815-ben a bécsi kongresszus a mai Németország elődjéhez, a protestáns Poroszországhoz csatolta a területet.
A kurta francia uralomtól – és a karneválok ez idő alatti betiltásától – annyira forradalmi hangulatba kerültek a helyiek, hogy új jelentést adtak a 11-es számmal kapcsolatos babonáknak és a Márton-napi ünnepségeknek is. A 11-es számot innentől kezdve a bűnösök helyett elkezdték a bolondokkal, és így a tekintélyt nem ismerő, szabadszájú karneváli bohócokkal azonosítani.
