Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Ha megjegyzed a bunkós csápot meg a faroknyúlványt, az már jó.
Mert ezekkel együttesen csak a pillangók rendelkeznek.
A rendszertani alapokat Gyuris Rita növényorvos árulta el, aki a TerraPlaza egzotikusállat-expón kísért minket végig a furcsábbnál furcsább lényeket bemutató asztalok között a Lurdy Házban. Mivel ettől még nem éreztük magunkat teljes biztonságban, a fentiek mellé a következő kiegészítést kaptuk: „Ha azt mondod, hogy lepke, azzal nem lőhetsz mellé.” Márpedig, ha valakinek lehet hinni lepkeügyben ebben az országban, az ő. Ettől még a biztonságérzetünk a madárpókok és kígyók gyűrűjében továbbra sem vált stabillá, de legalább a lepkékről való tudásban magunkra szedtünk némi önbizalmat.
Gyuris Rita nagyjából három éve kezdett bele a lepketartásba, méghozzá azért, mert növényorvosként a hivatása mellé szeretett volna egy rovaros hobbit, és ez jó ötletnek tűnt. Az albérletbe más állatot úgysem vihettek volna, a lepkék viszont nem ugatnak, nem járnak óriási felelősséggel, és minden nap lehet bennük gyönyörködni – ellentétben a pókokkal, amiktől fél, ráadásul drágábbak, és még csak nem is rovarok.
A bábokat általában a negyedévente megrendezett Terra Expókról szerzi be, kikelesztésüket pedig már az otthonában végzi. Lepkeháznak kiváló egy ikeás, nagyjából négyezer forintba kerülő baldachin, a bábok árai pedig 3500–5000 forint között mozognak. De hogy lesznek ezekből a kis, alienszerű izékből színpompás repkedő csodák?
Az első lépés, hogy van egy hím és egy nőstény lepke. Ők párosodnak, a nőstény leteszi a tojásokat. Az fajfüggő, hogy pontosan hova – az azúrlepkék például csak tápnövényre hajlandók, ha olyan nincs a közelükben, hiába történt meg a párzás, nem tesznek tojást. Nem olyan egyszerű ez. Mikor megvan a tojás, abból kibújik a hernyó. Ő eszik, vedlik, eszik, vedlik, egyre nagyobb lesz, aztán ha eléri az utolsó lárvastádiumát, bebábozódik. Ez fajokon belül is változó – időnként kikelnek néhány hét után, de én egyszer egy atlaszlepkére egy évet vártam, mert úgy gondolta, mégsem bújik még elő, és inkább áttelelt – persze megérte rá várni, mert gyönyörű volt.
Pete (tojás) → hernyó → báb → lepke
A pároztatást erőszakkal nem tudjuk elvégezni (vagyis össze lehet a lepkéket tapasztani kézzel, de ez amellett, hogy nem túl etikus, nem is valami hatékony), így a következő állomás a hernyónevelés. Ez nehezebb, több türelmet igénylő műfaj (bele se megyünk), ezért azoknak, akik most vágnának bele ebbe a hobbiba, ajánlott egyből bábokkal indulni. Kezdő lepkefajként azúrlepkét, denevérlepkét és atlaszlepkét ajánlott tartani, és első nekifutásra még csak egy-egy bábot érdemes rendelni belőlük. Amennyiben valaki már nagyobb tapasztalattal rendelkezik, és tenyészteni szeretné a lepkéket, érdemes tíz-tizenöt bábot vásárolni, hogy a hím és a nőstény egy időben kelhessen ki. A legjobb verzió, ha a hím lepke kel ki előbb – ha a nőstények kelnének ki hamarabb, az ő javukra húzó korkülönbség eldöntené az evolúciós meccset. Bizonyos éjszakai lepkék például csak két napot szentelnek a párzási időszaknak, és ha addig nem kerülnek eléjük hímek, a tojások sterilek, azaz üresek lesznek.
Párzás előtt kergetik egymást, kidugják az ivarszerveiket, illetve néhány fajnál, ha a nőstény fejjel lefelé fordul, azzal jelzi a hím felé, hogy ő már készen áll. Egy szülinapi bulira átjöttek a barátaim, és azon élcelődtek, hogy »ezek egész nap csinálják?« Épp párzási időszaka volt az atlaszaimnak, és az összes egymásba volt gabalyodva. És igen, náluk nem úgy van a szex, mint nálunk: ha ők egyszer nekiállnak, az akár napokig is eltarthat.
Kérdésünkre, hogy vajon lelnek-e benne élvezetet is, nemleges választ kaptunk – ráadásul bizonyos lepkefajoknál az összegabalyodás olyannyira prioritás, hogy táplálkozni sem képesek a csökevényes szájszervük miatt. Ők abban a röpke kéthetes életükben megteszik, amit kell, leteszik a tojásokat, és ezután minden egyéb élettel járó tevékenység szükségtelenné válik.
Gyuris Rita szerint a fogságban tartás sem könnyíti meg az utódok létrehozását, bár ez sem fekete-fehér. A szobában tartott lepkék stresszesek lehetnek, így hiába az idősebb hím és a zöldellő tápnövény, nem lesz párzás, vagy ha lesz is, csak vakpeték kerülnek a levelekre. Bár szabadban könnyebben végzik el létezésük egyetlen célját, vagyis génjeik tovább örökítését, az otthonukban lepkéket tartók sok fajt éppen a kihalástól óvnak meg.
Sokszor kapok negatív kommenteket a videóim alá, hogy engedjem őket szabadon, mert ez állatkínzás. Na most, mi nem a természetből fogjuk be, és szakítjuk ki az élőhelyükről az adott egyedeket, hanem tenyésztőktől vásárlunk, ráadásul, amit csinálunk, az egyfajta fajfenntartás is. Sok veszélyeztetett faj van, amiket az otthonunkban tartva stabil és biztonságos körülmények között felszaporíthatunk, és ezután visszaengedhetjük őket a természetbe – de kizárólag ott, ahol ők honosak.
Bár a TerraPlazán található állatok tartása nincs engedélyhez kötve, felelős gazdákként fontos tisztába kerülni a fajspecifikus igényekkel (ebben a cikkünkben listába szedtük azokat az elővigyázatosságot igénylő állatfajokat is, amelyeknél már engedélyre volna szükségünk). Egy mezei kutyánál vagy macskánál is érvényes ez az állítás, de ha valaki a lepkék felé kacsintgatna, meleg szívvel ajánljuk Gyuris Rita videóit a témában. A lepkék fogságban tartása ugyanis annyira távol van az állatkínzástól, hogy éppen a szabadon engedésükkel okozhatnánk kárt:
„Sokan hazaviszik a szabadban talált hernyókat, aztán nekem írnak, hogy segítsek, hogyan kell felnevelni őket. Az szép és jó, hogy ez elkezdte érdekelni a gyereket, a szülők viszont nem szeretnének venni lepkebábot, az erdőből pedig ugye ingyen van. Próbálok arra hangsúlyt fektetni a videóimban, hogy a természetből ne hozzanak el lepkéket és hernyókat. A másik probléma, hogy rengetegen fű alatt árulják a bábokat, és követhetetlen, pontosan mihez és honnan jutottak hozzá, miközben egy valódi tenyésztőhöz bármikor lehet fordulni tanácsért. Már amiatt is írtak nekem, hogy miattam halt meg a lepkéjük, mert nem válaszoltam azonnal. Vagy jön az üzenet, hogy mit eszik a lepkéje – küldi a fotót és látom, hogy az a faj nem is táplálkozik. Ha egy kicsit odafigyelnének, amikor nézik a videóimat, vagy utánaolvasnának, már sokkal előrébb lennénk.”
Miután Gyuris Rita nem főállású tenyésztő, hanem pusztán szeretetből és hobbiként foglalkozik a lepketartással, ezért nincsenek végtelen erőforrásai kezelni a naponta beérkező üzenetek tömkelegét. Kétségtelen, hogy posztjai azok számára is érdekesek, akiknek a lepke és a pillangó közti különbségtétel is nehézséget jelent, mindemellett oktatóvideói egyetemi tanszéken is megállnák a helyüket. A lepkés videók gyártása emellett népszerűséggel is jár: a több ezer látogatót számláló expón körénk gyűltek a friss lepketulajdonosok, hogy közös szelfit kérjenek attól, aki miatt belevágtak ezeknek a különleges lényeknek a tartásába.
Miből lesz a cserebogár?
Gyuris Rita eredetileg énekesnőnek, majd közgazdásznak készült, de az egyetemi növényvédelem és növényvédelmi állattan órákon elcsábult, így növényorvos hallgatóként folytatta tanulmányait, jelenleg pedig a Kertészettudományi Doktori Iskolában, valamint a Rovar és Kémia Intézményekben írja Phd-dolgozatát. Így adta magát a már említett rovaros hobbi, amiből lettek a lepkék (amelyek egységesen a Lepki nevet viselik) és egyetlen bogár, Bana.
Bana egy afrikai virágbogár volt, ami az expón tett látogatásunkkor még élt, banánt evett, és „nagyon cuki” volt, sajnos azonban nem sokkal cikkünk megjelenése előtt Bana befejezte 2023 márciusától ugyanezen év októberéig tartó földi pályafutását.
@plantprotecting Viszlát Bana 😥🤎 #banaabogár #rip ♬ See You Again (feat. Charlie Puth) - Wiz Khalifa
A videók is leginkább a színes szárnyú barátainkra koncentrálnak, de a többnyire TikTokra feltöltött anyagok közt ennél szélesebb spektrumon is kapunk némi útbaigazítást. „Például, ha neked van egy hektár almásod, akkor felhívsz engem, és én megnézem, hogy milyen állapotban van, mivel kell permetezni, és milyen kártevőknek vagy kórokozóknak lehet kitéve. Miután ilyenkor elég sok helyzettel találkozom, eszembe jutott, hogy tök jó lenne, ha ezt azok az emberek is megtanulhatnák, akik nem ilyen területen dolgoznak. Nem kell túl bonyolult dolgokra gondolni, mindössze annyi, hogy tudjunk különbséget tenni a csótány és a szarvasbogár közt.”
Minden kígyó sikló, de nem minden sikló kígyó
Az expón ritkaságszámba menő emlős állatokként egerekkel is találkoztunk, de hamar kiderült róluk, hogy csak eleségként vannak tartva. (Igaz, az asztaluk mögött álló, kígyós pólóba öltözött árusoknak teljesen mindegy, milyen célból vesszük meg az egérkéket – ha nekünk úgy tetszik, háziállatként is nevelhetjük őket). Ugyanez volt elmondható sok kukacról és csótányról, amik csupán a TerraPlaza díszvendégeinek kiegyensúlyozott étlapja miatt kaptak meghívást a Lurdy Házba. A legkülönfélébb, akár több százezer forint értékű pókok mellett teknősök, gekkók, leguánok és siklók sokasága várta egymás hegyén-hátán a látogatókat – Serényi Patrik asztalánál például a lepkék békésen elfértek a kígyók mellett.
Én eredetileg csak lepkékkel foglalkoztam, de időközben itt a TerraPlazán kialakult egy szinte családi közösség. Mindenben segítünk egymásnak, és kedvet kaptam a kígyók tartásához is. Először csak egyet vittem haza, aztán kettőt, aztán hirtelen sok lett belőlük
– mesélte mosolyogva a kígyóárus, és aztán olyan természetességgel adott a kezünkbe egy királypitont, ahogyan néhány perccel azelőtt Gyuris Rita helyezett az arcára egy lepkét, nem félve attól (vagy csak alig), hogy a fotó erejéig Serényi Patriktól kölcsönkapott sárgás-zöldes fekete színű Siproeta stelenes megszökik a tömegben.
Azzal a portékák faji sajátosságaitól függetlenül minden árus egyetértett, hogy az itt található lények egyáltalán nem veszélyesek. A pókok többnyire elő sem másznak a barlangjukból, a hernyó csak akkor harap, ha videózzák (legalábbis Gyuris Rita erről a tapasztalatáról mesélt), a kígyó pedig akkor, ha kajának nézi az ujjunkat – de állítólag az expón található egyedek esetén ez sem jár különösebb fájdalommal.
A lelki fájdalom más tészta, azzal ugyanúgy találkoznak az itteniek, mint egy kutya vagy macska gazdája. Serényi Patrik a kígyók tartásában még viszonylag kevés tapasztalattal rendelkezik, de így is megrázta, mikor tavaly egy ritka, de igen fertőző betegség miatt négy pitont elveszített. Szomorúság helyett a düh munkált benne, amiért nem léptek időben, és a hazai állatorvostudomány sem volt felkészülve az esetükre. Az egyik, gekkókat tartó résztvevő azt mondta, bár a főnöke szerint a hüllők nem képesek kötődni az emberhez, ő biztos benne, hogy az akár 15 évig is élő kedvenceivel olyan kapcsolat épült ki köztük, mint amilyen a Kisherceget fűzi a rózsájához.
Gyuris Rita a lepkék kötődésével kapcsolatban kevésbé idealista, azt mondja – kissé más szavakat használva –, hogy rá sem fütyülnek. A szeretet viszont nem olyan dolog, ami viszonzást vár:
Már hozzászoktam ahhoz, hogy ők hamar meghalnak, így ez nem olyan szomorú, de azért időnként megborulok én is. A hernyókhoz valahogy jobban tudok kötődni, mert ott az egész folyamatot végigkíséri az ember, de volt egy olyan lepkém is, ami több mint hét hónapig élt. Őt megkönnyeztem. Hét hónap elég sok idő.
