Június 10-én öngyilkosságot követett el az észak-karolinai FMC Butner börtönkórházban az Egyesült Államok történetének legrettegettebb belföldi terroristája, az 1996 óta rácsok mögött lévő, életfogytiglani börtönbüntetését töltő, 81 éves Theodore John Kaczynski. A célpontjai után Unabombernek elnevezett levélbombagyáros
Az 1942-es születésű, Chicago környékéről származó Kaczynski 16 évesen nyert felvételt a világ egyik legrangosabb egyetemére, a Harvardra. A matematika doktorává avatták és egyetemi adjunktusként is dolgozott, de a robbantások idején már több éve a világtól elvonultan élt a montanai hegyvidéken, egy Lincoln nevű kistelepülés mellett.
A remeteként élő terrorista a technológiai fejlődést a természet és az emberiség jövőbeli elpusztítójának látta – ezért is vonult el egy víz és áram nélküli erdei kunyhóba. Célpontjai többségét a foglalkozásuk alapján szemelte ki a kisváros könyvtárában kutakodva – ahova autó vagy kerékpár híján stoppal vagy gyalogszerrel járt be a kunyhójából.
Merényleteinek halálos áldozatai:
- az 1985-ben meggyilkolt Hugh Scrutton – akinek a kaliforniai Sacramentóban volt számítástechnikai üzlete,
- a North Caldwell városában (New Jersey állam) található otthonában 1994-ben megölt Thomas J. Mosser – aki az ExxonMobil olajvállalat kommunikációját végző PR-ügynökség vezetője volt,
- valamint Gilbert Brent Murray, aki befolyásos sacramentói faipari lobbista volt (őt 1995-ben gyilkolta meg Kaczynski).
Emellett 1980-ban a United Airlines akkori igazgatójának, Percy Woodnak az otthonába is küldött egy – főként faanyagokból és a szomszédok hulladékaiból gyártott – levélbombát, majd az ezt követő években több egyetemi informatikaprofesszornak, egy pszichológiaprofesszornak, valamint a Down-szindróma elleni küzdelem egyik úttörőjének, Charles Epstein genetikusnak is küldött egy-egy csomagot.
A fentieken túl voltak olyan támadásai, amelyeket nehezen lehet a radikális technológiaellenes és természetvédő nézeteivel magyarázni: idővel olyan embereknek is küldött bombákat, akik az észak-kaliforniai Berkeley Egyetemre jártak 1971-es remetévé válása előtt, amikor még fiatal adjunktusként matematikát tanított az intézményben.
A szövetségiek már 1979-ben szagot fogtak
Harmadik bombáját úgy tervezte meg, hogy felrobbantson a levegőben egy repülőt, amikor az egy bizonyos magasságot elér. Azonban a kémiai ismereteket autodidakta módon elsajátító terrorista 1979-ben még szerencsére nem rendelkezett a szükséges robbanószergyártási tudással – így az American Airlines 444-es számú, Chicagóból Washington DC-be tartó járatán élesedő bomba nem okozott akkora pusztítást, mint amekkorát Kaczynski elképzelt. Összesen tizenkét utas kapott enyhébb füstmérgezést tőle, pedig a repülőgépen sokan utaztak.
Azt, hogy ő mire számított, onnan lehet tudni, hogy a 22 ezer oldalas, kézzel írt hagyományos naplója mellett egy merényleteket listázó, kódnyelven írt naplót is találtak a kunyhójában, amit a nyomozók meg is fejtettek.
A Netflix Unabomber: In His Own Words – magyarul Unabomber – A saját szavaival – című, 2020-ban bemutatott, négyrészes dokumentumfilm-sorozatában ezen jegyzetek mellett a bombagyáros börtönben adott interjúinak hangfelvételei, az ügyön dolgozó FBI-ügynökök, a máig Lincolnban élő szomszédok, Kaczynski egyetemi legjobb barátja, valamint a terroristát végül lebuktató fiatalabb testvér, David és az ő felesége, a képletet elsőként kirakó Linda Patrik visszaemlékezéseinek segítségével mutatják be Theodore John Kaczynski hírhedt munkásságát.
Az első fantomkép csak 1987-ben készült róla
A repülőrobbantás utáni akciói idején már nemcsak az FBI-ügynökök, hanem a különböző médiumok és az átlagemberek is Unabomberként emlegették a rejtélyes merénylőt, akinek a repülőrobbantás sikertelensége után az sem tudta elvenni a kedvét a bombagyártástól, hogy az 1981-ben a Utah Egyetemre szánt bombáját még időben hatástalanították.
A nyolcvanas években – 1987-ig bezárólag – összesen 9 bombát juttatott célba – postán vagy személyesen kiszállítva –, melyek közül csupán kettőt hatástalanítottak időben. Kaczynski akkorra már egyre jobban belejött a robbanószergyártásba. Az 1985-ös akciósorozatát lezáró bombája volt az első, amelynek halálos áldozata is lett.
A következő bombája pedig – amivel a sacramentói siker receptjét megismételve ismét egy találomra kiválasztott számítástechnikai üzletet vett célba, csak ezúttal Utah állam fővárosában, Salt Lake Cityben – azért is emlékezetes marad, mert a merénylet áldozata a tárgyaláson közölte Kaczynskival: megbocsátott neki.
Végzetes kimenetelű bombák és egy végzetes kimenetelű kiáltvány
Unabomber ettől valószínűleg beijedhetett, mivel ezután öt évre eltűnt, és csak 1993 júniusában küldött újabb bombát Charles Epstein genetikusnak a kaliforniai Tiburonba. A tudós több ujját is elvesztette, és mindkét dobhártyája beszakadt.
Két nappal később az Egyesült Államok egyik legnevesebb egyetemén, a Connecticut államban található Yale-en is robbantott. Az itt megtámadott áldozata, David Gelernter informatikaprofesszor is súlyos sérüléseket szenvedett, de ő sem halt bele a sérüléseibe.
Ezután már folyamatosan magasabbra tette a lécet, előbb egy olajvállalat PR-tanácsadójának küldött könyvnek álcázott bombát 1994-ben, majd egy kaliforniai faipari lobbistának 1995-ben – és mindkét áldozat bele is halt a robbanásba –, de saját hibájából hamarosan elkapták.
Theodore John Kaczynski annyira komolyan gondolta a merényletei mögött álló ideológiai mozgatórugókat, hogy írt egy technológia- és fejlődésellenes kiáltványt, amit több vezető amerikai médiumhoz is eljuttatott. Azzal az ígérettel egyetemben, hogyha megjelentetik a szöveget, akkor leáll. Az Industrial Society and Its Future – magyarul Az ipari társadalom és annak jövője – című, 35 ezer szavas esszét végül a Washington Post hozta le 1995 őszén.
Az esszé megjelenését azért támogatta az FBI, mert abban bíztak hogy a szöveg alapján valaki ráismer az őket addig sikerrel félrevezető bombagyárosra – aki egy alkalommal még idegenek fanszőrét is összegyűjtötte a Salt Lake City-i buszpályaudvar mosdójából, és hamis nyom gyanánt az egyik bombájába rakta.
Az FBI terve bejött: az esszé megjelenését követően annyi bejelentést kaptak, hogy összesen 2417 ember neve merült fel potenciális gyanúsítottként.
Fiatalabb testvére, az ekkor már egy texasi farmon élő David Kaczynski dobta fel, akit a felesége győzött meg arról, hogy valóban Theodore a terrorista. Mivel Theodore árulásként élte meg öccse házasságkötését, soha életében nem beszélt David feleségével, Lindával – az asszony azonban a róla hallott történetek és a levelei alapján még a bombagyáros kiáltványa előtt, a sajtóhírek alapján fogott először gyanút.
A kiáltvány megjelenésekor el is küldte a férjét, hogy vegyen egy példányt a Washington Postból, de mivel ők is vidéken éltek, ezért végül ironikus módon csak internet segítségével, a helyi egyetemi könyvtár egyik számítógépén olvasták el a szöveget. Ezen a ponton az egész annyira gyanús lett, hogy egy magánnyomozót fogadtak a kérdés tisztázásra.
Már a következő bombája is készen állt
Az utolsó időszakban a Los Angeles-i nemzetközi repülőtér felrobbantásával is fenyegetőző Theodore John Kaczynskit végül pár földmérőnek álcázott ügynök csalta ki a kunyhójából 1996. április 3-án, míg kommandósok százai várták lesben, hogy közbe kell-e lépniük. De nem kellett: az akció simán ment, a terrorista megadta magát, a kunyhójában pedig a bombagyártáshoz használt eszközök és a korábban említett jegyzetek mellett különböző kémiakönyveket, a vadonban való életre felkészítő köteteket, illetve mások által írt anarchista szövegeket is találtak.
Bár az orvosszakértő azt állapította meg, hogy Theodore John Kaczynski skizofrén, mégis beszámíthatónak ítélte – így elkerülte azt, hogy őrültnek bélyegezzék és elmegyógyintézetbe rakják, ami szerinte súlytalanná tette volna az ökoterrorista nézeteit.
Kaczynski a tárgyalása hónapjaiban, 1998 elején is megpróbálta már megölni magát egyszer, miután a bíróság nem engedélyezte, hogy a védelem eltérjen az eredetileg bejelentett, nem beszámítható mentális állapotára alapozó stratégiától. Majd a tárgyalás későbbi szakaszában beismerő vallomást tett.
Az ellene hozott ítéletben azonban mégis volt némi szerepe a mentális állapotának: emiatt úszta meg kivégzést – ehelyett nyolcszoros életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották, amit az Egyesült Államok legszigorúbban őrzött börtönében, a coloradói Florence-ban kellett letöltenie.
Egy lelki terroron alapuló kísérlet áldozata
Ez a büntetés a testvérének, a bátyja feldobásán sokáig őrlődő Davidnek is lelki megnyugvást hozott – hiszen, ha kivégezték volna, akkor úgy érezte volna, hogy az ő lelkén szárad a testvére halála. A dokumentumfilm-sorozatban hosszan nyilatkozó David történetei betekintést engednek abba, milyen traumák kellettek ahhoz, hogy a 16 évesen már a Harvardon tanuló, 25 évesen pedig a Berkeley-n tanító matekzseni a világ leghírhedtebb bombagyáros ökoterroristájává váljon.
David többi között azt meséli hét évvel idősebb bátyjáról – egy édesanyjától kamaszkorában hallott történetet felidézve –, hogy még csecsemőként egyszer nagyon beteg lett, és kórházba kellett vinni, ahol benn is tartották. A kis Theodore több mint egy héten át volt kórházban úgy, hogy az orvosok nem tudtak rájönni, mi baja van. De ami még rosszabb, azt sem hagyták, hogy az édesanyja – aki minden nap felkereste a kórházat – bemenjen hozzá. Az addig vidám kisfiú hazatérve annyira távolságtartó lett, hogy a szemkontaktust is kerülte.
A Chicago vonzáskörzetében élő család elsőszülött fia ellenben olyan okos volt, hogy a középiskolában ugorhatott egy évet, 16 éves korára pedig felvételt nyert a massachusettsi Cambridge-ben található Harvard Egyetemre.
Itt a matematika szakos tanulmányai mellett – amint az a sorozat utolsó epizódjából kiderül – egy olyan titkos kísérletben vett részt, amit az egyetem CIA (Central Intelligence Agency –Központi Hírszerző Ügynökség) elődjével is együtt dolgozó, különböző kihallgatási technikákat kifejlesztő pszichológiaprofesszora, Henry Murray vezetett, és arról szólt, hogy a kísérletek résztvevőit addig alázták, amíg teljesen össze nem törtek. Ezekről az élményeiről soha nem mesélt senkinek, így a családja is csak a tárgyalása idején hallott először az embertelen kísérletekről.
2023. június 10-én a végstádiumos rákbeteg Theodore John Kaczynski öngyilkos lett a börtönkórházban. 81 éves volt.
