A tökéletes, mint olyan nem létezik a szexben. Az, aki azt gondolja, hogy minden formájában és minden alkalommal tökéletesen kell történnie a testiségnek, elég hamar szorongani fog a szextől. Szex előtt, közben, után azon fog agyalni, elég jó volt-e, tökéletes partner volt-e, és ha kevésbé volt jó, akkor romba dől a világa. Idővel a csalódások miatt próbálkozni sem fog, és innen látszik, hogy ez az a fajta gondolkodás, ami igen hamar szexmentes élethez vezethet.
A kell szót töröljük a vágyainkból
Bárki, azt gondolja, hogy a szex valójában az alábbiakból áll, feltehetően a tökéletes szexet üldözi, ami valójában nem létezik.
- A szexnek spontán kell történnie.
- Orgazmusnak muszáj lennie.
- A magömlést/ orgazmust tökéletesen kell időzíteni.
- Képesnek kell lenni a merevedése fenntartására és uralására.
- A partner számára tökéletesíteni kell a testet.
Ha átlagosan heti két szexszel számolunk egy kapcsolatban, akkor az évi 104 alkalmat jelent a szexben. Száznégy alkalommal lehetetlen, hogy a felsoroltak állandóan jelen legyenek, pláne, hogy a betegségek, gyógyszerek, a fáradtság, a határidők mind hozzátesznek ahhoz, hogy hogyan állunk a szexhez. Ezek kihatnak a merevedésre, az orgazmuskészségre, a saját testtel való állandó foglalkozásra, és olyan mértékű nyomást gyakorolhatnak egy-egy emberre (nemtől függetlenül), hogy gyakorlatilag az egész élete ekörül foroghat. A tökéletes szex értelemszerűen nem jöhet össze évi több mint száz alkalommal, biztos, hogy vannak olyan együttlétek, amik kevésbé jók. És minél több ilyen kevésbé jó, kevésbé kielégítő eset történik, annál biztosabb, hogy az illető kerülni fogja a kudarcokat, ezzel pedig lemond a szexről.
A tökéletes szex hajhászása végül odáig is elvezethet, hogy a félelemmel és szorongással megélt szex helyett valaki a maszturbálást választja és gyakorolja-
A megoldás első lépése a felismerés
Ha már felismerjük, hogy valószínűleg hajszoljuk a tökéletes szexet, és emiatt lehet mostanra merevedési zavar, korai magömlés vagy orgazmuszavar, akkor megtettük az első lépést. Azok, akik tapasztalják magukon a perfekcionista hozzáállást a szexben, feltehetően az életük más egyéb területén is jellemző rájuk a tökéletesség hajszolása. A munkában, az iskolai tanulmányokban, a barátokkal való kapcsolatokban, családdal, gyerekekkel kapcsolatosan is megjelenhet. Pedig még a saját testünkre sem tudunk állandóan befolyással lenni és gondolattal irányítani. Például a testünk sosem lesz ugyanolyan, folyton változik, mint mindenki másé is a Föld bolygón. Tehetünk azért, hogy elégedettek legyünk a testképünkkel, de amin lehet változtatni, csak azon változtassunk, amin nem lehet, azt fogadjuk el. Nem tudjuk befolyásolni vagy ellenőrizni, hogy mások hogyan tekintsenek a testünkre, csak arra van befolyásunk, hogy mi saját magunk szabadon, szorongások nélkül szeressük a testünket.
Az irreális elvárásokat tegyük félre és nézzük meg, hogyan lehet sokkal jobb az életünk. Hagyjuk abba a követeléseket, hogy ilyennek vagy olyannak kellene lennie a testünknek, a szexnek, az orgazmusnak, a pénisznek. Az elménkben tolongó gondolatok, rossz érzések helyett tanuljunk meg összpontosítani a lényegre, ehhez a meditáció, az autogén tréning jó eszközök lehetnek. Emellett pedig a kutyaharapást szőréve módszer a legjobb:
A hosszas előjáték ilyen, olvassunk erotikus novellákat lefekvés előtt, hogy a fantáziánkat erősítsük, fantáziálgassunk a partnerrel való szexről, és ha bármikor felbukkannak ismét a szorongató gondolatok a szexről, fókuszáljunk a lényegre: a saját örömünkre, arra, hogy szabadon, szorongás nélkül megéljük a szexet. Minden olyan gondolatot hagyjunk magunk mögött, ami gátolhat a szexben (nem vagyok elég jó, nem áll fel úgy, ahogy kellene, nem vagyok olyan, mint a pornószínészek, kicsi a mellem, nagy a hasam, nem szép a puncim, kicsi a farkam), helyettük összpontosítsunk a pozitív élményekre, saját magunkra.
Kiemelt kép: iStock
