2.rész
1964. Tokió: Az évek során a cipők egyre könnyebbé, a nadrágok egyre szorosabbá váltak. A brit sprinter, Ann Packer (balra) itt már az Adidas ultrakönnyű futócipőjében versenyzett (elég szép eredménnyel, 400 méteren ezüstöt zsebelt be), mely kengurubőrből készült és mindössze 80 gramm volt a súlya.
1968. Mexikó City: Lee Evans annak ellenére, hogy laza, bővebb fazonú nadrágban futott, a 400 métert 43.86 másodperc alatt teljesítette, s ezzel az elkövetkezendő 20 évre felállította a rekordot.
1972. München: Ekkoriban válnak népszerűvé a szintetikus anyagok a futóruházat repertoárjában, s ekkor kezd élesebben szétválni a sprinterek és a hosszútávfutók öltözéke. Míg a sprinterek fókuszában az aerodinamika, s ezáltal a szoros, szűken a testre tapadó öltözékek vannak, addig a maratoni távfutók figyelme a könnyű anyagok felé irányul.
1988. Szöul: Roger Kingdom egyike volt azoknak az első sprintereknek, aki (igaz, a fejre szorosan illeszkedő) kapucnis mezben futott.
1996: A jamaicai Deon Hemmings szoros, mintás, feszülő shortban és rövid mezben vágja át a célszalagot a 400 méteres táv teljesítése után.
2000. Sydney: a csapat (LaTasha Colander, Jearl Miles Clark, Marion Jones és Monique Hennagan (balról jobbra) már gyenge súrlódású lycra szettben futottak (és nyertek) 400 méteren, de ami érdekesebb, az az ultrakönnyű Nike futócipőjük volt, melyek kifejezetten az ő lábaikra terveztek, s amit csak egyszer lehetett viselni.
A 2000-es évek technológiai újításainak eredményeit a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, s ki tudja, hova vezet a rengeteg innováció, melynek fókuszában mára kifejezetten a teljesítménynövelés és a funkcionalitás áll.
Az ún. technikai anyagok folyamatos kutatás+fejlesztés alatt állnak annak érdekében, hogy az akár hobbi, akár verseny szinten űzött sportokat maximális kényelemben és maximális teljesítménykapacitás mellett űzhessük. Ma már alapkövetelmény egy futóruházattól, hogy összetétele révén felszívja és kivezesse a test által generált nedvességet és edzés közben megfelelő szellőzést biztosítson. Apróságnak tűnhet, de az, hogy van-e hagyományos varrás, vagy lapos varrás mondjuk egy futónadrág belső részén vagy nincs, nem elhanyagolható, hiszen kellemetlen, ha irritál, vagy kidörzsöli a belső combokat.
Az izzadás minden sporttal együtt jár, s az izzadás okozta komfortérzet változása erősen kihathat a kedvünkre és a teljesítményünkre is, még ha csak tudat alatt is. Ma már olyan anyagok kaphatók a piacon, melyek membránjainak (pl. RET<6) köszönhetően nagyon jó légáteresztő képességgel bírnak. Minél kisebb a RET (párolgási ellenállás) mérőszám, annál több testmozgás következtében felszabaduló vizet képes elpárologtatni a szövet, vagyis annál jobb a légáteresztő képessége, annál magasabb lesz a komfortérzeted.
A pici sérülések (persze a legrosszabb esetben egészen nagy sérüléseket is beszerezhetünk) szintén elkerülhetetlenek futás közben, főleg akkor, ha a bemelegítés, vagy a felvezetés nem volt tökéletesen kielégítő. Sok futóruházatban található ún. kompressziós anyag, mely csökkenti az izmok futás okozta mikrosérüléseit, segít “tartani” az izmokat sportolás közben.
A fentiek is jól példázzák, hogy a futás részleteiben nagyon összetett sportág, s bár igaz, hogy a futáshoz egy jó futócipő is elég (az elején), hamar rájövünk, hogy a megfelelő technikai ruházat valóban képes megsokszorozni az energiánkat. S bár úgy tűnik, hogy a szakmai tervezők már minden részletre odafigyelnek, biztosak vagyunk abban, hogy neked is van ötleted, mitől lehetne minden még egy kicsivel. jobb. :) Megírod nekünk?
Képek forrása: slate.com
