Orbán Viktor és az oszkár
Közzétette: Elek Péter – 2018. november 22., csütörtök
Több mint 470 ezren látták az Orbán Viktor oszkározik című videót. Gondoltad volna, hogy ekkora sikere lesz?
Nem. De amikor először megláttam az eredeti videót, amelyiken Orbán vezet és sztorizgat, közben Kontrát Károly meg ott ül mellette feszengve, egyből az jutott eszembe, hogy tök vicces lenne, ha a miniszterelnök unalmas sztorikkal fárasztaná az államtitkárt. Úgyhogy azonnal meg is csináltam a paródiát. Bejött.
Hogy fejlesztetted ki az orbánviktor-hangod?
Elmentem Felcsútra, meditáltam, és megtaláltam magamban Viktort. Igazából már a suliban is a tipikus tanárparodizáló gyerek voltam, imádok hangokat utánozni, de színpadon nem szoktam csinálni, mert szerintem orbánhangja mindenkinek van, mint ahogy régen Kádárt is mindenki tudta utánozni. Néha Mészáros Lőrincet is parodizálom, meg Tasnádit, a legkisebb csávókba kötök bele, biztos, ami biztos. Nagyon ki akarom nyíratni magam.
Na, akkor témánál vagyunk: az orbános videók alatt a kommentek közt láttam olyat is, hogy „Fejbe kellene lőni, aki ilyet csinál”. Hány életveszélyes fenyegetést kaptál azóta?
Kommentben kapok néha ilyeneket. Nagyon csodálkozom, hogy egy humorosnak szánt tartalom hogy válthat ki bárkiből ilyen reakciót. Nem félelmetesnek tartom, inkább csak furcsállom a dolgot, és sajnálom azokat, akiknek ilyen a reakciója. Hogy ilyen gyűlöletet érez, ráadásul irántam? Hát pont ugyanolyan ember vagyok, mint ő!
Reagálsz a kommentekre?
Nem igazán.
Mondjuk egy ilyen agyonlövősre nem is tudom, mit lehetne.
Nem nagyon tudok reagálni, néha egy-egy értelmes hozzászólást lájkolok. Amúgy az agyonlövős mellett a másik kedvenc kommentem, amikor valaki azt írja, hogy szerinte ezt nem is Orbán Viktor mondja.
Láttam. Nem akartam elhinni, hogy van ilyen.
Mondtam is előtte többeknek, hogy szerintem lesz, aki nem fogja érteni, hogy ez paródia, vagy azt fogja hinni, hogy tényleg a miniszterelnök beszél a videókon. Hát tényleg lett. Valaki végignézi a videót, amiben Orbán Viktor hangján ilyen hülyeségek hangzanak el, hogy meghúztam apám kocsiját kiskoromban vagy hogy kimentem éjszaka pisálni – és ezek után van, aki elhiszi, hogy ezt tényleg Orbán mondja. Kicsit szomorú ez és megdöbbentő is.
Néhány kommentelőd írja is, hogy az irónia láthatóan nem honosodott még meg ebben az országban.
Nem, de bízom abban, hogy hátha valaki épp ezeket a videókat és kommenteket látva világosodik meg, és megérti az irónia lényegét. Ha már egy pici lépést tesz valaki afelé, hogy tudja értelmezni a látottakat, hogy mi a hír, mi az álhír, mi a reklám és mi a paródia, akkor már örülök. Persze nem ilyen szándékkal vagy oktató jelleggel készültek ezek a videók, hanem mert élveztem csinálni, csak utólag döbbentem rá, hogy egyesek milyen furcsán értelmezik.
Egyszer készítettem egy vicces gif-összeállítást, amiben Britney Spears „reagált” a magyar közéleti hírekre: linkeltem egy-egy hírt, és alá egy hozzá passzoló gifet. Ne tudd meg, hány olyan komment volt, hogy az az amerikai liba minek ugat bele a magyar politikába.
Nagyon durva. De ha belegondolunk, minél több emberhez jut el egy tartalom, annál több olyan lesz köztük, aki nem érti meg.
Csak nyilvános kommentekben gyalázkodtak vagy esetleg kaptál néhány kedves privát üzenetet is?
Kaptam is. A legijesztőbb az volt, amelyik arról szólt, hogy soha többé nem lesz Magyarországon balliberális kormány, és „nagyon jó látni, hogy belerokkantok ebbe”. RokkanTOK, érted? Mintha én azonnal egy kurzushoz tartoznék, ha merek csinálni egy videót, amiben karikírozok egy furcsa jelenséget. Azonnal a balliberálisok közé sorolt.
Valószínűleg van egy embertípus, aki nem tudja elképzelni, hogy lehet függetlenül, nem megrendelésre is dolgozni. Nekünk se hiszik el sokan, hogy nem Soros diktálja a cikkeinket.
Én nem sorolom magam sehová. Van olyan kérdés, amiben ezzel értek egyet, van, amiben meg azzal. Nem tűzöm a mellemre egyik oldal jelvényét sem.
Gondolom, az ellenzék balfékségei mellett sem mész el szó nélkül. Egy propagandalapban volt is egy felháborodott cikk, hogy amikor Kunhalmi nekiszaladt az ajtónak, akkor hol volt Bödőcs és a többiek? Te hol voltál?
Hadházyék tévészékház-ostromában is van humorpotenciál, maradjunk annyiban. Fellépésen is szóba hoztam, hogy utoljára az Egri csillagokon izgultam ennyire, ezen a bejutnak-nem jutnak, felmásznak-nem másznak fel dolgon.
Mennyire reális veszély, hogy mondjuk ezért nem fognak falunapra hívni, mert viccelni mertél a főnökkel?
Nyilván reális, de amúgy én nem ragaszkodom ahhoz, hogy politikáról beszéljek. Volt már fellépésem olyan helyen is, ahol megkértek, hogy ne kerüljön szóba a politika, úgyhogy ott beszéltem másról. De amúgy azt gondolom, hogy ha már az agyunkat és a tudatalattinkat úgyis telefossák ezekkel a negatív üzenetekkel, plakátokkal, reklámokkal, akkor a humor legalább egy mód arra, hogy ezeket fel tudjuk dolgozni. Lehet rajtuk idegeskedni is, de röhögni jobb szerintem. A másik, hogy ezek a poénok nem öncélúak, és inkább a humorról szólnak, mint politikai állásfoglalásról. Lehet, hogy még Viktor is kuncogna rajtuk.
Élőben tapasztaltál olyat, hogy felszisszennek egy-egy poénnál?
Igen, például a hitleres blokkomnál. Nagyon szeretem a történelmet, és próbálom beleágyazni az előadásaimba. Hitlert gyakran emlegetem, azért benn van bőven anyag. És örömmel tapasztaltam, hogy nagyon röhögnek rajta. De mivel erős poénok, volt már, hogy felszisszentek.
Azt nyilatkoztad valahol, hogy például a veronai buszbalesettel nem viccelnél. Mik még a tabutémáid?
Igen, a buszbaleset tipikus példa, nem hiszem, hogy lenne ezzel kapcsolatban akár egyetlen olyan poén is, amin bárki röhögni tudna. Annyira súlyos, annyira fájó és időben olyan közeli, hogy ez nem lehet humor tárgya. A többi témáról meg általánosságban azt gondolom, hogy ha viccesebb, mint amennyire durva, akkor miért ne lehetne vele viccelni.
Városodban, a konzervatív Debrecenben, Kósa Lajos fellegvárában hogy fogadják a Fidesz-témájú poénokat?
Felléptem tavaly otthon, és mondtam is kósás poénokat, nevettek.
Lehet, hogy ott is a humor szelepfunkciója működik, nem? Hogy így kiengedhetik a felgyülemlett feszültséget.
Abszolút. Ha úgysincs más beleszólásunk az ország dolgaiba azon túl, hogy négyévente szavazunk, vagy néha kimegyünk kiabálni középületek elé, akkor legalább röhögjünk rajta együtt.
A rokonok nem inzultálnak egy-egy családi összejövetelen?
Hát a családi pártszakadásokról tudnék mesélni. De inkább nem szeretnék.
Azt már tudjuk, miről nem ejtesz szót színpadon. Van, amiről viszont kifejezetten szeretsz beszélni?
Kedvenc témám a történelmi tények és a közéleti trash vegyítése. Mondjuk, hogy Hitler hogyan viselkedett volna partidrogok hatása alatt. Imádom párhuzamba állítani a fontos, emelkedett ügyeket és az aljas tróger dolgokat.
Mint a thug life videódban, ahol a honvéd a füves cigivel pózol?
Imádom a Hadtörténeti Múzeumot, ott vettem észre a katonát, aki 1917-ben úgy pózolt, olyan stricibe’ állt a bajsza, akkora csibész volt, mondom, erre rávágom a Thug life-ot. De ez sem tiszteletlenség, egyszerű humorforrás.
Egy stand-upodban kikeltél a liftben köszönés ellen. Mi a baj ezzel?
Volt már, hogy nem köszöntem liftben, és hallottam, ahogy összesúgtak mögöttem. Annyi kínos gesztus van. Például a munkahelyi kézfogás: megérkezel, és mindenkinek végigfogdosod a kezét, csá, cső! És érted, látom az arcokon, hogy ez mindenkinek nyűg, egymás szemébe sem néznek sokszor. Plusz előtte lehet, hogy megnyaltad a kezed vagy turkáltad az orrod. Küzdök az olyan társadalmi konvenciók ellen, amik szinte mindenkinek kellemetlenek.
A legnépszerűbbek mégis az orbános videók lettek. Sok like-ot hoztak? Megdobták az ismertséged?
Pár ezerrel többen követnek, de ennél sokkal fontosabb, hogy láttam, ahogy mutogatják egymásnak a videót az emberek. Nehéz feldolgozni, hogy otthon ülök az ágyban, alsógatyában, a laptoppal az ölemben és magamban jól elröhögök a videón, amit épp csinálok, aztán kiteszem, és fél óra múlva már ezen röhögnek Kaposváron, és kommentben idézgetik egymásnak a legjobb részeket. Elég jó érzés.
Embereket megnevettetni jó érzés, de gondolom ennek is van köze ahhoz, hogy stand-upos lettél.
Mindig akartam humorral foglalkozni, mert mindig is lenyűgözött: néztem a L’art pour l’art Társulatot meg a régi Gálvölgyi show-t és röhögtem, néztem a Szomszédokat és a Kisvárost és nem nevettem, érdekelt, hogy ez hogy működik: meg akartam fejteni ezt a csodát, hogy mi az, amin nevetnek az emberek és miért. Aztán jött a Showder Klub, és rájöttem, hogy ez az, ami nekem való. Megnéztem egy-egy részt százszor, kielemeztem minden egyes poént, számoltam a nevetéseket. Azt szerettem volna, hogy egyszer az én előadásaimat élvezzék majd annyira, mint amennyire én bírtam Kiss Ádámot, Bödőcsöt, Kőhalmit és másokat.
És hol jársz most ezen az úton?
Ismertségben nyilván nem tartok ott, ahol ők három év után, de azt érzem, hogy szépen ível a dolog. A távolság még kérdéses, de konvergálok. Igyekszem.
Egyes kutatók szerint a humor sokaknál szorongást leplező eszköz vagy védekező mechanizmus. Mit gondolsz erről?
Igen, ezt a pszichológusom is mondta már. Én viszont a humorra úgy gondolok, mint az evésre. Egy jó vicc olyan, mint az agyamnak egy csoki. Egy hosszabb humorest olyan, mint egy többfogásos vacsora. És én szeretem élvezni vacsoravendégként és szakácsként is. És miközben elkészítem a saját főztömet, én is belekóstolok.
A magánéleted téma a színpadon?
Eléggé. Most éppen a szakításomról, a barátnőmről beszéltem. Színész volt.
Már nem a barátnőd vagy már nem színész?
Már nem a barátnőm. Színésznek színész, annyira, hogy néha látom őt, amikor kapcsolgatom a tévét.
Ez vele is előfordulhat, mármint, hogy tévézés közben meglát téged.
Lehet. Ha igen, nem tudom, hogy vette a szakítós poénjaimat.
Esetleg majd kommentel az interjúhoz. Vagy valamelyik közösségi felületedre. Ahogy látom, a Facebookon a videók mellett főként influenszerparodiákkal jelentkezel. Hogy kezdődött ez?
Először csapvíz-influenszer lettem, kicsit rá akartam világítani, mennyire idétlen, hogy valakinek az a munkája, hogy felvesz egy bugyit, és pucsít benne az Instagramon. Ezt szeretem azzal párhuzamba állítani, hogy régen a nagyanyám hogy ganajozott az udvaron. Amúgy a nagymamám révén bejgli-influenszer is lettem, és vágyam volt az is, hogy falevél-influenszer legyek. De az is érdekes, hogy Lakatos Levente minden második Instagram-posztjában egy bizonyos üdítőitalos logóval ellátott napernyő alatt fekszik. Na most, ő ugye egy író. Képzeljük már el, hogy Ady Endre minden kötetén ott lenne a Bambi üdítő, és a költő a nyilvános fotókon Bambival pózolna.
https://www.facebook.com/1elekpeter/photos/a.1881968455402137/2106179196314394/?type=3&theater
A fiatal stand-uposokat bemutató sorozatunkban korábban Ráskó Eszter elmondta, hogy a humorista pálya mellett HR-eskedik, Lakatos László taxizik, Musimbe Dávid Dennis meg a vécépapír-bizniszben tevékenykedik. Te már csak a stand-uppal foglalkozol?
A telekommunikációs szektorban dolgoztam, multinál, de felmondtam, és miután színpadon már sokszor elmondtam, hogy egész nap a fa…, szóval egész nap unatkoztam, nem hiszem, hogy bárhová visszavennének.
