Afrikaiként elmentem indiainak egy cigány helyett, aki pakisztáni lett

A Dumaszínház tehetségét rendszeresen nézik külföldinek, de „migránsveszély” miatt még nem hívtak rá rendőrt. Bemutatkozott Fábrynál, közös estre készül Badárral. Interjú Musimbe Dávid Dennis humoristával.
Korábban a témában:

Azt tudjuk, hogy egy comedy centralos tehetségkutatónak köszönhetően léphetett a Dumaszínház színpadára. De hogy került a tehetségkutatóba?

Akkoriban sok stand-upot néztem, és egyszerűen rákerestem a Google-ben, hol vannak olyan alkalmak, ahol kipróbálhatja magát az ember. A Bethlen téri színházat dobta ki, úgyhogy írtam nekik egy e-mailt. Ott volt életem első fellépése. Nem volt anyagom, csak egy vázlat, meg pár gondolat, hogy mit akarok mondani. Elmentem, de még ott a helyszínen le akartam mondani, mert annyira izgultam, hogy ájulás közeli állapotban voltam. Végül lenyomtam, és jól sikerült, úgyhogy ez rengeteg erőt adott a továbbiakhoz.

És ezek után logikus lépés volt, hogy elinduljon a tévés tehetségkutatón.

Sokat agyalok ezen, hogy utólag visszanézve milyen kis apró döntéseken múlik a jövő. Hogy épp mit adott ki a Google, amikor rákerestem, aztán hogy a Bethlen színházas srácokkal elkezdtünk eljárni fröccsért fellépni, így lett annyi rutinom, hogy a tehetségkutatón el merjek indulni. És aztán ott háromszáz jelentkezőből bekerültem a legjobb tízbe, döntős lettem, kaptam Dumaszínház-szerződést, felléphettem, onnan vezetett az út a Showder Klubba és párhuzamosan a Rádiókabaréba is. Azt akarom csak mondani ezzel, hogy ha van egy megérzésed, követni kell, bármennyire is szürreálisnak tűnik elsőre.

Mivel foglalkozott korábban?

Ugyanazzal, amivel most is. Egy ipari tisztítószereket gyártó cégnél dolgozom.

Mit csinál?

Értékesítek. Például WC-papírt, de nem lakossági, hanem ipari mennyiségben. Ha autóval jár, biztos találkozott már a benzinkúton tekercses kéztörlőkkel. Na, ilyeneket gyárt a cég, én pedig értékesítem.

Fotó: Marjai János / 24.hu
Fotó: Marjai János / 24.hu

Azt gondolná az ember, hogy aki a Showder Klubban szerepel, annak a stand-up biztosítja a megélhetést.

Szerintem a mai világban jó, ha több lábon áll az ember.

És ha jól sejtem, a civil munkából jön sok sztori, amit aztán a színpadon ellőhet.

Van bőven.

Kérnénk egyet.

Néha én szállítom ki a cuccokat, és párszor találkoztam egy benzinkúton dolgozó lánnyal, aki flörtölgetett velem. Mindig volt pár kedves szava hozzám, és mivel WC-papírt is vittem ki nekik, egyszer azt mondta, hogy legutóbb már otthon, a vécén ülve is eszébe jutottam. Én pedig azóta agyalok ezen, hogy jobban kellene-e éreznem magam attól, hogy valaki kakilás közben is rám gondol.

Az értékesítés és a stand-up mellett van még több láb is?

Jelenleg nincs, régebben igen, statiszta voltam. De mivel egy forgatás 10-12 óra, ma már ez nem fér bele az életembe. De persze onnan is vannak tök jó sztorik.

Ezt most kiprovokálta: halljunk egyet!

A legszebb az volt, amikor Pesten forgattak egy indiai reklámfilmet, egy árust kellett játszanom. Összesen 16 csajjal szerepeltem, fele az egyik oldalamon, a másik fele a másikon. Az indiai cég reklámját Rákoskeresztúron forgatták, és a benne szereplő „indiaiak” vegyesen nyíregyháziak és pécsiek voltak. De a legviccesebb, hogy eredetileg nem én szerepeltem volna a szpotban, hanem egy cigány srác, akit az utolsó pillanatban elhívtak egy pakisztáni fogorvos reklámba. Tehát összegezve: afrikaiként elmentem indiainak egy cigány helyett, aki pakisztáni lett.

Mivel foglalkozott korábban?

Az eredeti szakmám autókarosszéria-lakatos.

Hallottam egy stand-upját, amiben elmesélte, hogy a vizsgán hozzáhegesztette a munkadarabot az öntvényasztalhoz. Feltételezem, nem a szakmában helyezkedett el.

De, dolgoztam műhelyben, csak nem sokáig, egy év után eltanácsoltak. Nem vagyok egy MacGyver-típus. Utána kerestem munkát, még akkor nem nagyon neteztem, úgyhogy egy Expresszben találtam egy telemarketinges munkát. Nem is értettem nagyon, hogy miről beszél a csávó az állásinterjún, de olyan jól adta elő, hogy még aznap visszatelefonáltam, hogy ez engem érdekelne. Ott dolgoztam hét és fél évet.

Mint telemarketinges?

Igen. Építőipari cégeknek értékesítettünk online reklámfelületeket.

Jó az orgánuma hozzá.

Köszi. Szerettem is csinálni.

A comedys tehetségkutató után egyszerre tíz új ember került be a Dumaszínházba. Mit szóltak a régiek?

Furcsa lehetett nekik, mert eléggé zárt kör ez, és ritkán kerül be új ember. Ennek ellenére mindenki nagyon kedves volt, csak pozitív dolgokat tudnék említeni.

Fotó: Marjai János / 24.hu
Fotó: Marjai János / 24.hu

Vannak kasztok?

Minden munkahelyen vannak, akik jobban rezegnek együtt, ők jobban kijönnek egymással, itt sincs ez másként. De kasztok nincsenek. Mindenki normális a másikkal.

Említette, hogy sok stand-upot nézett, mielőtt kipróbálta magát. Ki inspirált a legjobban?

Sokuk humora közel áll hozzám, említhetnék több embert, de ha egy nevet kellene mondanom, akkor Bödőcs az, aki a legjobban szórakoztat. És nagyon motivál.

Menő ma Magyarországon stand-uposnak lenni? 

Szerintem menő. És egyre inkább azt érzem, hogy az előadói tevékenységek közül a legnehezebb. Amíg nem voltam benne, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz. Azt hittem, a jó stand-upos attól jó, hogy természetes tud lenni, de most már érzem, hogy ez nem elég, mint ahogy az improvizációs készség is kevés.

Itt csak te vagy, egy mikrofon és a közönség. Ahogy te rezegsz, úgy rezegnek ők is, és ha kiesel a flow-ból, akkor őket is elveszítetted. Nyilván vissza lehet hozni, de pokoli nehéz. Itt nincs gitár vagy szinti mögötted, csak rajtad van a fókusz.

Mennyire sikerül együtt rezegnie a közönséggel?

Ez egy személyiségfejlődési folyamat. Eleinte arra összpontosítottam, hogy ne ájuljak el. Nem volt semmi fókusz, csak ledaráltam a mondanivalót. Nevettek már akkor is, de csak később értem el azt a szintet, hogy másra is tudjak koncentrálni, hogy ne lefele nézzek, keressem a szemkontaktust, szükség esetén lelassuljak, szépen artikuláljak, érthetően beszéljek. Most, három év után jutottam el oda, hogy menet közben bele tudom szőni a szövegbe a kis gondolataimat, tudok imprózni, ki tudok pécézni valakit, akinek beszólhatok, persze nem bántóan. Eddig is szerettem ezt az egészet, de most már élvezem is. És hogy a kérdésre is válaszoljak: nyilván mint mindenkivel, velem is volt már, hogy beégtem, de az esetek nagyon nagy részében működik, amit csinálok. A hibáimból pedig igyekszem tanulni.

A magánéletéről mennyi szó esik a színpadon?

Komplett blokkot meséltem a barátnőmről a Showder Klubban. Ha beírja a nevem a Google-be, nem az jön ki, hogy Musimbe Dávid, hanem hogy Musimbe Dávid barátnője. Azóta ezzel kicsit jobban vigyázok.

De még együtt vannak?

Igen.

Hogy közepesen frappánsan átvezessem a témát: azt olvastam, hogy humorszakmailag viszont Badár Sándorral működik a legjobban a kémia. Ez indokolja, hogy közös estjük lesz?

Sokszor volt egymás után fellépésünk Sanyival, és gyakran dicsért, adott tanácsokat. A közös estet ő találta ki, ami azért elég nagy megtiszteltetés nekem.

Együtt lesznek a színpadon? Mi lesz a téma?

Fekete, Fehér, Igen, Nem lesz az est címe, és arról szól, hogy nem érdemes első látásra ítélni. Ez leginkább onnan jött, hogy mindkettőnket gyakran kevernek össze másokkal, illetve néztek már külföldinek.

Hogyan reagál ilyenkor?

Mondok egy példát. Van ez a piros városnéző busz, tudja, amire bárhol felszállhatsz. A Deák térnél, ahol lakom, mindig más értékesíti a jegyeket, és volt, hogy egy héten háromszor leszólítottak angolul azzal, hogy megmutatják a várost. És én ilyenkor elmondom magyarul, hogy köszönöm, de gyanítom, hogy jobban ismerem a várost, mint te.

Ha jól értem, ezek leginkább vicces esetek. Volt olyan, ami inkább zavaró vagy sértő?

Kiskoromban nem csúfoltak többet, mint egy szeplős vagy egy szemüveges gyereket. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor ért emiatt sértés. Jó, ez nem igaz, de túl sok durva nem volt hálistennek. A humorral azért ezt ki lehet küszöbölni.

Fotó: Marjai János / 24.hu
Fotó: Marjai János / 24.hu

Tudná humorral kezelni?

Ha mondjuk körbeállnának tizenöten, hogy meg akarnak verni, akkor nyilván nem az lenne, hogy nyomnék egy ötperces stand-up blokkot, aztán taps és egymás nyakába borulás, de szerintem tudom kezelni az ilyesmit. A Szigeten betalálta az egyik haveromat egy részeg srác, hőzöngött, balhézott. Én meg megöleltem. A csávó ezzel nem tudott mit kezdeni, de annyira, hogy végül együtt ittunk. A békesség híve vagyok.

Migránsveszély miatt nem hívta még rendőrt önre? Befolyásolja az életét, hogy az elmúlt években az állami propaganda leegyszerűsítve azt sugallja, hogy aki nem fehér bőrű, az veszélyes?

Nem. De a stand-upokba igyekszem belecsempészni ezt a témát, szoktam az elfogadásról beszélni. Ha úgy vesszük, ez a misszióm. Próbálom azt közvetíteni, hogy ne elsőre ítéljenek meg embereket, ne gyűlölettel forduljanak mások felé. Attól még, hogy ilyen a bőrszínem, és úgy nézek ki, mint egy robbantós, higgyék el, hogy pozitív értékeket képviselek.

Egy olyan országban, ahol az emberek óriási többséggel választanak meg elfogadást ellenző erőket, lehet foganatja ezeknek a gondolatoknak?

Örök optimista vagyok, szerintem meg kell próbálni. Ha száz emberből csak tízet elgondolkoztat, amit mondok, már megérte. Előfordul, hogy a fellépések elején azt látom valakin, hogy nem vagyok neki szimpatikus. Ezt megérzi az ember. Aztán az előadás végén meg feltűnik, hogy ő tapsol a legjobban. Akkor úgy érzem, győztem. Úgyhogy talán érdemes komoly gondolatokkal is megpróbálkozni.

Hátha mostantól kevesebbszer nézik majd külföldinek, egyszer és mindenkorra tisztázzuk: hol született, hol nőtt fel, mit lehet tudni a családjáról?

Zimbabwei az édesapám, a Közgázra járt, ott ismerkedett meg anyuval. Pesten születtem, az ötödik kerületben nőttem fel. A szüleim tizenhárom éves koromban elváltak, anyukám nevelt fel. A Belvárosban jártam iskolába.

És aztán jött a karosszéria-lakatoskodás és a többi állomás, amiket már említett, körbeértünk. Úgyhogy már csak az a kérdés maradt, ami a beszélgetésünk apropója volt: hogy került Fábry műsorába?

Több alkalommal is felléptem a Rádiókabaréban, ami ugye szintén Fábry-érdekeltség, és egy jól sikerült stand-upom után a kollégái beajánlottak neki. Látta már személyesen néhány fellépésemet, úgyhogy azt mondta, jó ötlet, menjek.

És tényleg jó ötlet volt? Bevált? Szerette? Szerették?

Nagyon. Fábry egy úttörő, óriási figura, szerintem amerikai szintű showman. Beszélgettünk, aztán stand-upoltam. Nagyon kedvesek voltak, és igen, szerettek.

Bödőcs Tibor: A kormány ellopta a Goebbels Horror Picture Show-t
Miért utál interjút adni, és mi a baja a Facebookkal? Segítene-e a Jobbiknak? És kik azok a Fidesz-tálibok? Nagyinterjú.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.