A terapeuta nem a végső megoldás
Nemcsak akkor érdemes terapeutához fordulni, amikor már minden mindegy, és ez az utolsó lehetőség, hanem akkor is, amikor egyik félben felmerül a változtatás igénye, és a két ember nem tudja ezt érdemben megbeszélni egymással. Ez lehet sokféle, például ha az egyik fél elhanyagoltnak érzi magát, ha a párkapcsolati magány jelen van, ha elbeszélnek egymás mellett, ha nem tudják megbeszélni a gondokat konstruktívan, ha rengeteget veszekednek, ha nem szakítanak kellő időt egymásra, ha a szexuális élet minősége vagy mennyisége negatív irányba változott.
Ha a szexszel gond van, akkor az lehet egyéni vagy közös probléma is, de a megoldás szinte minden esetben közösen történik: ha például a férfinál korai magömlés van, akkor bár egyéni feladatokat kap, de végül együtt tanulják meg szeretkezés közben, hogyan oldják meg ezt a problémát. Így az egyik fél problémája sosem csak az övé, kihatással van a másik félre, a párkapcsolat minőségére, és ugyanez igaz fordítva is. A párkapcsolati problémák is hatással vannak a szexuális életre. Amikor egy pár elhatározza, hogy segítséget kér, akkor nem tudják, mi vár rájuk az első alkalommal, leszegett fejjel, félve érkeznek terápiára, és vannak, akik szó szerint alig szólalnak meg az idegességtől az első találkozásnál.
Mi történik az első találkozáson?
A terapeuta elsősorban azon lesz, hogy kiderítse, ő tud-e érdemben segíteni a hozzá forduló kliens(ek)en, és ha igen, akkor biztos, hogy megtesz mindent azért, hogy bizonyítsa, nem reménytelen a helyzet. Száz százalékot senki nem tud ígérni, hiszen a terápiás üléseken mindkét oldalon sok múlik, ha a kliens úgy dönt, hogy nem csinálja a javasolt feladatokat, változtatásokat, akkor a terápiás folyamatot blokkolja, és garantálja a sikertelenséget. Ilyen kliens is van, de ne szaladjunk ennyire előre.
Az első ülés kicsit olyan, mint egy vakrandi, eldől, hogy elsőre szimpatikusak vagyunk-e egymásnak, és ez a legfontosabb. Nem minden ember egyforma, és a terapeuták közt is lehet válogatni bátran: vannak nők, akik férfi terapeutával jobban tudnak együttműködni, van, aki idősebb, ötvenes-hatvanas terapeuta segítségét tudja elfogadni. A szexterapeuták lelkiismeretesek és törekszenek arra is, hogy meglegyen a humor, az együttérzés és a megértés is az első találkozásnál.
A kliensek megérkeznek, a terapeuta röviden bemutatkozik, és megkérdezi, miben tud segíteni. Körülbelül a tizedik percnél biztos, hogy a szexre és a gondokra terelődik a szó, általában az egyik fél – az, aki elégedetlenebb a szexuális életével – elmondja, mi a helyzet. A terapeuta a problémát meghallgatva a pár hétköznapi életéről kérdez, nem azért, mert vájkálni akar a magánéletükben, hanem mert tudnia kell, hogyan búcsúznak el reggel egymástól, hogyan köszönnek egymásnak este, amikor ismét találkoznak. Hogyan élik meg a hétvégéket, randizgatnak-e, van-e gyerek, van-e segítség a családtagok részéről, stb. Az első terápiás ülés nagy része erről szól, de nem kell semmitől sem félni, a terapeuta kérdezni fog, és kedvesen, megértően áll a helyzethez, ítélkezés, hibáztatások nélkül.
55 perc, ennyi
A nagyon félénk emberek igénylik, hogy a saját otthonuk kényelmében beszélgessenek először a terapeutával cseten vagy telefonon. Akik videocseten vagy emailen szeretnék a terápiát, előzetesen egy kérdőívet kapnak az első beszélgetés előtt, a kérdések nagyjából arra irányulnak, amiket személyesen is megkérdezne a terapeuta. A beszélgetés módja tehát majdhogynem mindegy, általában 55 percig tart az első ülés, aminek a végén körülbelül tíz percen keresztül a terapeuta veszi át a szót.
A szexterápia utolsó tíz percében a terapeuta elmondja, mi fog következni a továbbiakban, mire lehet számítani, és azt is elmondja, hogy aludjon rá egyet a kliens, és jelezzen vissza, ha szeretné a továbbiakat. A terapeuta megnyugtatja a klienst, hogy nincs vele semmi baj, kaphat segítséget, sőt, sokszor arra is megkéri a klienst, hogy orvosi vizsgálat után jöjjön legközelebb: szexterápián a testi okokat is feltárjuk, és ha nincs, akkor a lelki eredetű problémák megoldására fókuszálunk. A kliens megismeri a technikákat is az első ülés végén, sok esetben konkrét célok is megfogalmazódnak, és a terapeuta azt is elmondja, hogy feltárjuk a továbbiakban, mi működött és mi nem. A terápiás ülés következő két alkalmáról is beszél, elmondja, hogy ez még nem a terápiás program, de szükséges mindkét alkalom: ezt anamnézisnek hívják, és segíti a terapeutát abban, hogy jobban megismerje a kliens életét.
Természetesen érthető, hogy sokan kétségekkel érkeznek az első találkozásra, sőt, rendszeresen előfordul, hogy bár párként érkeznek, az egyik fél szinte biztos, hogy csak azért ül a fotelben a terapeuta előtt, mert a másik fél kedvéért teszi, nem pedig saját akaratából. Jellemző, hogy már az első találkozáson elhangzik, hogy próbálkoztak így vagy úgy megoldani a gondokat, de nem sikerült, és ha kell, akkor elválnak, csak most már akkor a terapeuta mondja meg, válás legyen-e vagy sem. A terapeuta nem dönthet a kliens helyett, nem is osztogathat tanácsot, maximálisan arra kell koncentrálnia, ami a pár célja. A kliensnek vannak jogai, azaz, ha olyan feladatot kap, amit nem szeretne megcsinálni, joga van dönteni, azonban ha nem mondja el, miért nem akarja, akkor a terapeuta csak találgathat, mi áll a háttérben.
Például megtörténhet, hogy egy szűz lány, aki vallásos és házas, csak azért jár terapeutához, mert valójában az időt húzza a szüzesség elvesztésének késleltetésével, és válni szeretne. Előfordulhat az is, hogy az ötödik ülésen derül ki, hogy az egyik fél még mindig a volt szeretőjébe szerelmes, de mivel a válással anyagilag rosszul járna, ezért csak tessék-lássék módon járogat a terápiára. Megtörténik, hogy a javasolt terápiás programot, a feladatokat nem hajlandó megcsinálni valaki, és csak azért jár terapeutához, hogy bizonyítsa a partnerének, törekszik arra, hogy megváltozzon, de a munkát nem igazán hajlandó ebbe tenni. Ezek természetesen ritkább esetek, a legtöbbször valóban egymást szerető, és a házasságuk javítására törekvő párok és egyének érkeznek terápiára, akik minden erejükkel azon vannak, hogy jobb életük legyen.
A szexterápia tehát nem ördögtől való, nem történik tapizás, sem más, nem a terapeuta előtt kell a szexuális életet javító technikákat elsajátítani — eleve a terapeuta nem is érhet egy ujjal sem a klienseihez, maximum a kézfogás jöhet szóba.
Kiemelt kép: Thinkstock
