Fodrászoknak, kozmetikusoknak és manikűrösöknek tartott volna előadást a nők elleni párkapcsolati erőszak természetéről és az empatikus kommunikációról a NANE Egyesület. A háromórás foglalkozást az egyik budapesti szépségszalon vezetője kezdeményezte, ám az esemény váratlan fordulatot vett: leginkább áldozatok jelentkeztek az esti programra.
Mélyen beletemetkeztem a nyakam köré tekert kockás sálba, mégis kiszúrtam magamnak egy kedves arcú lányt, akivel határozottan egy irányba indultunk el a 34-es buszról leszállva. A zebránál csak sejtettem, hogy azonos lehet a célállomásunk, de a megérzései, mint tudjuk, nem szokták cserbenhagyni az embert. A kapun belépve megszólított:
Te is most jársz itt először?
Bólintottam.
Egy budai szépségszalon lépcsőjen sétáltunk felfelé, hogy odabent hidratálókrémekkel, és arcpakolásokkal telerakott vitrinek között, ajándék csokival jelölt párnázott székeken, lágy zenei aláfestéssel hallgassuk meg, hogy minden ötödik magyar nő megtapasztal élete során legalább egyszer bántalmazó kapcsolatot. Abszurd, mégis olyan logikus helyszín ez, mert bár a szépségszalon könnyed, már-már felszínes színtérnek hat, ahová azért járnak a nők, hogy kozmetikázzák a válságot, a mentálhigiénés szakemberek kibeszélőszobáján kívül nincs még egy olyan szolgáltatói közeg, ami ennyire mély kitárulkozásra adna lehetőséget.
Mindezek együttvéve alapos és közelebbi megfigyelésre adnak lehetőséget, így értelemszerűen előbb megnyílnak a nők egy ilyen bizalmi közegben, mint a sarki bolt pénztárosának.
Nem volt tele a terem, a nők viszonylag távol ültek egymástól, csendben, egy pohár tea és sütemény társaságában várták az előadás kezdetét. Leültem én is, és figyeltem, ahogy szépen lassan megtelnek az üres helyek. Óvatos voltam, a Vintage Beauty Szépészeti Nőintézet tulajdonosától, az előadás ötletgazdájától, Szakonyi Esztertől korábban megtudtam, hogy az esemény időközben másfajta fordulatot vett. Az előzetes regisztrációból úgy festett, a saját szalonjukban dolgozó szakembereken kívül viszonylag kevés kozmetikus, manikűrös és fodrász érdeklődik, a maradék helyekre érintettek jelentkeztek, illetve olyanok, akik előzetes regisztrációjukban nem részletezték az okokat. Az áldozatok védelmében fotót sem készíthettünk az előadásról.
Hoffmann Kriszta, a NANE Egyesület szociális munkás kétféle forgatókönyvvel készült, hiszen másra kell fektetni a hangsúlyt, ha a teremben többségében érintettek, és akkor is, ha potenciális szemtanúk, laikus segítők ülnek. Végül kézfeltartást követően kiderült, hogy kevesebben vannak a szakmai érdeklődők. Előállt tehát a B-terv.
Először a száraz tények, fogalmi tisztázások, számadatok, statisztikák következtek. Az előadó elmondta, hogy mi a különbség az agresszió és az erőszak között, elmondta, hogy míg előbbi evolúciós tulajdonság, ami a túlélésünket segíti, addig az erőszak tudatos döntés arról, hogy az agressziót szabadjára engedjük-e.
Ezután ismertette az Európai Alapjogi Ügynökség 2014-ben publikált reprezentatív kutatási eredményét, miszerint minden ötödik magyar nő megtapasztal élete során fizikailag bántalmazó kapcsolatot. Hozzátette: a kimutatások szerint jelen pillanatban is egy nagyvárosnyi nő, egészen pontosan 223.662, él erőszakos párkapcsolatban.
Mindennek ellenére hazánkban alig van olyan krízisszállás, amit a gyermektelen nők is igénybe tudnak venni.
Rendre ostorozzák a CEDAW egyezmény (az ENSZ Közgyűlése által elfogadott egyezmény, célja a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölése) kapcsán Magyarországot, amiatt, hogy nem tesz eleget az egyezményben vállaltaknak. Az Európa Tanács releváns egyezménye szerint legalább 1000 férőhelyre lenne szükség Magyarországon, ezzel szemben 120-160 olyan krízisszállásról tudunk, ahová azonnali hatállyal lehetne menekülni, ha nem lenne végtelen hosszú várólista. Az anyaotthonok kizárólag gyermekes nők számára jelentenek menekülőútvonalat
Hoffmann kategorizálta az erőszak formáit, és kifejtette: nincsenek éles határok a kategóriák között. A szexuális erőszak egyben lelki, fizikai és szóbeli bántalmazás is, és testi erőszak sincs szóbeli erőszak nélkül.
A szakember ezt követően hosszan beszélt párkapcsolati erőszak ciklikus felépítéséről. Az „erőszak-kitöréseket” gyakran az úgynevezett „mézes hetek” követik, amikor a bántalmazó (társadalmi helyzetétől függően) bocsánatot kér, virágot vesz, előáll egy wellness hétvégével, engesztel és ígérget. Majd jön a „a feszültség felgyülemlése” szakasz, vagy nevezhetjük vihar előtti csendnek is, amit értelemszerűen újabb erőszak kitörés követ. Az egyre gyorsuló ciklusból nagyon nehéz kiszállni — főleg azért, mert a bántalmazó tudatosan építi fel a módszerét. A kapcsolat hajnalán még szó sincs bántásról, sőt, a kezdeti figyelmeztető jelek túlzottan romantikus húrokat pendítenek meg a nőkben.
A másoktól való elszigetelés, kisajátítás, a túlérzékenység, a feltűnően korai elköteleződési szándék mind olyan részletek, amiket eleinte sok nő pozitívan él meg, mert azt tanuljuk, hogy ezek azok a dolgok, amik jelzik, hogy nagyon szeretve vagyunk. Kiugrunk a bőrünkből örömünkben, amikor azt halljuk, hogy mi vagyunk egymás másik felei, azonnal házasodjunk össze és csináljunk gyerekeket, vagy legyünk állandóan kettesben, mert az olyan jó. Pedig később ezek a helyzetek tudnak elképesztően fojtogató, fájdalmas kapcsolatokba torkollni
– emelte ki Hoffmann.
Vannak továbbá pirossal aláhúzott ismertetőjegyek, például a fizikai erőszak a korábbi kapcsolatokban, ha az illető fizikai erőszakkal fenyegetőzik, tárgyakat dobál vagy tör össze a partnere jelenlétében. Mindezek komoly aggodalomra adnak okot, és fontos tudni, hogy nem múló szeszélyekről van szó. Az előadásból kiderült, hogy a NANE szakembereinek az egyik legfontosabb tevékenysége a kockázatelemzés és biztonsági terv készítése, előbbivel nagy eséllyel megjósolható, hogy hová vezethet az erőszak, utóbbi pedig abban segít, hogy az áldozat a lehető legkisebb kockázat mellett tudjon biztonságba kerülni.
Az előadás második felében főként technikai segítséget kapott a hallgatóság, szó volt arról, hogy bár a rendőrök szeretnek elfeledkezni róla, a kapcsolati erőszak 2013 óta önálló tényállás a Btk.-ban, és az előadó elmagyarázta azt is, hogy miért fontos erre felhívni a kiérkező járőrök figyelmét.
Az áldozatok jogainak és lehetőségeinek ismertetése után szépen lassan felfedte magát egy hölgy, aki kamasz fiával érkezett az előadásra. Az édesanya Hoffmann Kriszta segítségét kérte, mert a válása óta nem tudta elérni, hogy az egyébként bántalmazó volt férjét eltiltsák a gyerekek láthatásától. Elmondása szerint az ügyben illetékes hatóság munkatársai azt javasolták neki, hogy „veresse agyon” az exét. A közönség döbbenten hallgatott, a NANE előadója pedig jogi és pszichológiai segítséget javasolt, mind az anyának, mind a gyerekek számára.
És hogy ki volt a kedves arcú lány a kapuban? Az előadás utolsó 10 percében derült csak ki, amikor arra kérte Hoffmann Krisztát, röviden foglalja össze, hogy mit tehet ő kozmetikusként a bántalmazott nőkért, hogyan kellene kommunikálnia, mit kellene mondania. A lány később elmesélte, hogy a vendégei bizalmasként tekintenek rá, és bizony vannak olyan szituációk, amikor úgy érzi, képtelen tanácsot adni.
Az egyik vendégemnek három gyereke van, a legkisebb sajnos Down-szindrómás, a férje alkoholista és rendszeresen nemi erőszakot követ el az édesanyán. A nő nem akar lépni, mert fél, hogy egyedül marad a gyerekekkel, nem tudja majd őket eltartani, és retteg attól is, hogy a férje zaklatni fogja, ha elmenekül. Ez az eset eléggé megrázott.
A budai szépségszalonba szervezett különleges előadás bárki számára hiánypótló lett volna, mégis úgy érzem, aránytalanul háttérbe szorult az eredeti tematika. A NANE munkatársát a jó szándék vezérelte, a többségben lévő érintetteknek szeretett volna segíteni minél több információval, így viszont a jelenlévő szépségipari dolgozók nem tudtak igazán belemerülni az empatikus kommunikáció, az értő figyelem és a hatékony kérdezéstechnika mélységeiben. Persze három órában lehetetlen lett volna mindkét típusú közönség elvárásának megfelelni. Remélem, lesz folytatás.
Kiemelt kép: 24.hu/Karancsi Rudolf
