Cserkúthy Balázst legalább tíz éve ismerem, és bár sosem tartottuk napi szinten a kapcsolatot, egyszer csak feltűnt, hogy eltűnt. A napokban, amikor erős földrengés rázta meg a Fülöp-szigeteket, bejelentkezett a Facebookon, hogy minden oké. Felhívtam, beszélgettünk a természeti katasztrófáról, könyvkiadásról meg a módszerről, amellyel szeretné, ha minél többen meggyógyítanák magukat. Interjú.
Néhány órával azután, hogy megírtuk, földrengés volt a Fülöp-szigeteken, a Facebookon megnyugtattad az ismerőseidet, hogy biztonságban vagy. Mennyire lehetett érezni nálatok a földrengést?
Semennyire. Palawan, a sziget, ahol élek, körülbelül 1000 kilométernyire van a rengés epicentrumától. Tehát pont annyira éreztem, mintha Budapesten élnék és Párizsban lett volna a földrengés. Aznap a tengerparton voltam, ahol nincs térerő, se internetezni, se telefonálni nem lehet. Amikor visszaértem a városba, sok helyivel beszéltem, ők sem tudtak semmiről; végül az internetről, egy helyi angol nyelvű újságból tudtam meg, hogy mi történt. De nem lepődtem meg, mert egy hal már előre jelezte, hogy ez fog történni.
Ööö…?
Van egy mélytengeri állat, a szíjhal, úgy néz ki, mint egy régi magnószalag. A helyi hagyományok és megfigyelések szerint ez a hal csak földrengések előtt jön fel a felszínre, ilyenkor lehet csak kifogni. És néhány nappal a földrengés előtt fogtak egy ilyen halat.
Most, hogy a földrengés óta már tudom, hogy a Fülöp-szigeteken élsz, rákérdezek: hogy kerültél oda?
Három okot említhetek. Az első nem tudatos: azt éreztem, hogy Délkelet-Ázsiába kell mennem. Egyszer csak jött egy ilyen érzés, hogy hív a Fülöp-szigetek. Ez volt a legfontosabb ok. A másik, hogy szerettem volna teljesen más életet élni, mint amilyet akkoriban otthon éltem. Jelentős változást nyilván úgy érhettem el, hogy ha más kultúrkörbe megyek; lehetett volna Berlin vagy Prága, ezeket is szeretem, és Párizs is nagyon tetszik, de olyan helyen szerettem volna élni, ahol lehetőség van lazább, kevésbé szabályozott életre. A harmadik ok, hogy itt is szerettem volna terjeszteni azt a tudást, amit A Gyógyító Kódból tudtam meg. Ez egy könyv, a kiadóm jelentette meg, és már a 8. kiadásnál jár, becslésem szerint 30-40 ezren olvashatták Magyarországon, és azt szerettem volna, ha máshol is megismerik. Van itt a városban, ahol élek, egy wellness-gyógyközpont, tudod, ahol jóga van meg meditáció, tai-chi, nyers vegán ételek, na és ott tartok heti rendszerességgel előadásokat A Gyógyító Kódról.
Mit gyógyít a kód?
Maga az eljárás nem gyógyít, mi gyógyítjuk saját magunkat. Ez egy eszköz, egy technika arra, hogy magukat kezeljék az emberek. Az egyik barátomnak pajzsmirigyproblémái voltak – ezek egy héten belül megszűntek. A másiknak a látása javult jelentősen, a harmadik a párkapcsolatában tudta hasznosítani.
A párkapcsolat nem betegség.
Valóban, de a módszer nem csak betegségekre alkalmazható, hanem mindenféle blokk feloldására. Olyanokra, amelyek gátolják, mondjuk, a sikerességet vagy az emberi kapcsolatokat. Ez utóbbiba éppúgy beletartozik a párkapcsolat, mint, mondjuk, a szomszédunkhoz fűződő viszony.
Magadon is kipróbáltad?
Én egy fogalomra összpontosítottam: a bőségre. 2013-ban Magyarországon az árvíz következtében nagyjából az egész biogazdaságom odalett. Adósságaim voltak, milliós nagyságrendűek. Erre próbáltam ki az eljárást, és nem tudom, hogy hogyan, de egyszerre csak elkezdett áramolni a pénz.
A Fülöp-szigeteken belül miért Palawant választottad?
Amikor volt ez az említett megérzésem 2015 szeptemberében, ránéztem a Fülöp-szigetek térképére, és Palawanon állt meg a szemem. De az is közrejátszott, hogy voltak itt korábban ismerőseim, és imádták. Igaz, azóta már Angliában laknak, mert itt nem tudtak megélni.
És te meg tudsz?
Igen, mert az otthoni tevékenységemet folytatom: innen irányítom a könyvkiadómat. De idővel szeretnék abból is élni, hogy magyar turistákat fogadok itt, akik számára ez a környék eddig szinte teljesen ismeretlen volt.
Milyen hely Palawan?
Vannak az országban turisztikailag sokkal menőbb, mainstream helyek, például Cebu vagy Boracay, de azok olyanok, mint Siófok július közepén: emberek egymás hegyén-hátán. Palawan viszont a természet kedvelőinek a szigete. Elég nagy terület, van hely bőven. A többi szigeten sajnos előfordulnak természeti katasztrófák, itt viszont nincs se földrengés, se tájfun. És szuper a közbiztonság. Egy nagyjából Debrecen méretű városban lakom, Puerto Princesa a neve, ez Palawan székhelye. Még annyit a helyről, hogy több ismert sajtóorgánum szerint ez a világ legszebb szigete.
Milyen a lakásod?
Egy biogazdaság területén levő házban lakom. Az amerikai tulajdonos azt is felajánlotta, hogy a földjén biozöldségeket és gyümölcsöket termesszek, ami óriási öröm, mert Magyarországon is folytattam biogazdálkodást. Ki szeretnék itt próbálni magyar nemesítésű zöldségeket.
Most már kimondhatjuk, hogy érdemes volt hallgatni a megérzésedre. De biztos volt a környezetedben, aki őrültnek nézett, amiért egy sugallat hatására egyik pillanatról a másikra elköltöztél több ezer kilométernyire.
Azért ezt elő kellett készítenem, céges szinten legalábbis, hiszen meg kellett oldanom, hogy úgy is működjön a kiadó, hogy innen irányítom. Fel kellett vennem egy asszisztenst, betanítottam, majdnem egy évet szántam erre. És nem égettem fel minden hidat magam mögött, megtartottam a surányi házikómat, megvan a földem. De hogy a másik kérdésre is válaszoljak: kétféle reakciója volt az embereknek, az egyik a „hát, te hülye vagy, Balázs” – hamar rájöttem, hogy ők a saját félelmeiket próbálták rámtolni, velük szerencsére nem foglalkoztam. A barátaim másik fele azt mondta, jól döntöttem, és ahogy engem ismernek, ez nekem való, és be fog nekem jönni. Nekik lett igazuk.
Nem érzed magad egyedül ott a messzeségben?
Olyan értelemben egyedül vagyok, hogy eddig összesen három magyar ismerősöm jött ki látogatóba. Viszont van egy csomó itteni barátom, filippínók, nagyon bírom őket, folyton a viccelődésen jár az eszük, és vannak itt élő külföldiek, franciák, kanadaiak, amerikaiak, németek. Hozzám hasonló, spirituális gondolkodású emberek. Van, aki már 35 éve itt él, megkérdeztem, hogy nem unja-e még ezt a földi paradicsomot. Rám mosolygott, rámutatott a hegyekre, és azt mondta: „dehogy unom”. Ugyanezt mondta egy amerikai srác, aki öt éve él itt. Mivel az aktív turizmus híve vagyok, nekem volt egy ilyen félelmem, hogy unalmas lesz. Nem szeretnék állandóan a tengerparton feküdni, az nekem nem program. Most már én is érzem, hogy nem lehet megunni az itteni életet.
Hogy telik egy napod?
Reggel hatkor kelek, körülbelül délig dolgozom, a kiadó ügyeit intézem. Azért dolgozom ilyenkor, mert 6 és 9 között még jobb a mobilinternet, mert még kevesebben használják. Utána már csak este jó a hálózat, a kettő között, ha szükséges, internetkávézókban kapcsolódom a netre, mint például most is. Visszatérve a napirendre: dél körül ebédelek; nem főzök magamra, mert 3-400 forintnyi összegért meg lehet kajálni, délután találkozom a helyi barátaimmal, este, vacsora után meg újra nekiállok dolgozni.
Láttam a Facebookon, hogy a tengerparton ülve szerkeszted a könyveket. Nem gyenge munkahely.
Igen, elég inspiráló környezet. Mondtam is a minap, hogy ha lenne mondjuk 15 milliárd forintom, akkor is legszívesebben a tengerparton ülve könyveket szerkesztenék.
