Az argentin konyháról manapság először a steak vagy a húsos táska jut az ember eszébe, de ez nem mindig volt így. A PLOS One nevű tudományos lapban néhány órával ezelőtt megjelent tanulmány az elmúlt harminc év leletanyagából vont le következtetéseket.
A nyolcvanas évek dereka óta a régészek több ezer állati csontot találtak az előemberek egykori telepei közelében, – így például az egyszerűen csak Arroyo Seco 2-nek nevezett területen, ahol generációk tucatjai éltek.
A csontok azonosítása során a kutatók finoman szólva is meglepődtek, hiszen az elemzések során kiderült, hogy az argentin ősdiéta részének számítottak például az elefántméretű, földön mászó lajhárok, a vadlovak, az autónyi tatuk, vagy épp más, mára már rég kihalt állatfajok, melyek jó részén egyértelműen látszanak az emberi támadás nyomai.
A legidősebb példa egy 14064 éves, mára kihalt lófajtól származó lábcsont, melyet még az élő állatban zúzott szét egy emberi kőszerszám.
A vidék képe ekkor persze még egészen más volt: az ideiglenes és állandó tavakkal gyakran pöttyözött, kevés fával borított tájon jórészt csak nehezebben elejthető, méretes állatok fordultak elő.
