Volt, aki feladta az idei olimpiát, más hajszál híján csúszott le az aranyról, de olyan is akadt, akit az otthoni elvárások borítottak ki. Szakértőktől érdeklődtünk, kihez fordulhatnak a sportolók, hogy enyhítsék a rájuk nehezedő nyomást.
Hevesi Kriszta egészségfejlesztő- és sportszakpszichológus szerint mindenki esetében más az oka a kiborulásnak, ám az általános hangulat is szerepet játszhatott:
Kihatott a versenyzőkre a Zika-vírus miatti aggodalom épp úgy, mint az olimpiai szállások állapota, a rablások, a súlyos balesetek. Mindez már az elején negatív érzelmekre hangolta a sportolókat. Kívülállóként talán nehezebb átérezni, de az események közvetlen közelében nem csoda, ha könnyebben szakad el a cérna. Különösen indokolt a kiborulás az olyan versenyzők esetében, mint Imre Géza, akit csupán egy hajszál választott el az aranyéremtől.
“Mi, magyarok nagyon megtanultunk trollkodni”
– mondja Hevesi.
Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy egy tízmilliós országban körülbelül száz ember kommentál negatívan a sportolók teljesítményére. Ha ők is a hangosabbak, a magyarok többsége inkább büszke rájuk.
Ezzel dr. Kárpáti Róbert pszichiáter – 2012-ben, és az idei olimpián is Szilágyi Áron kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar kardvívó mentális felkészítője – is egyetért.
Felháborító volt, amit a sporthoz nem értő szurkolók megengedtek maguknak a sportolókkal szemben, beleértve pár internetes médiumot is. Fogalmuk sincs az embereknek arról, mi munka fekszik egy olimpiai kvalifikáció mögött. Ráadásul, a fröcsögés nem a sportolóról szól, hanem a fröcsögőről és az ő frusztrációiról. Nagy nyomás az olimpia, hiszen négyévente van, emiatt nem könnyen ismételhető. Nem hiszem, hogy bármelyik olimpikonunk szándékosan “betlizett” Rióban.
Bármilyen váratlan, szorongást előidéző helyzet semmivé tehet 4 évnyi munkát. Nem beszélnék konkrétumokról, de azt ne felejtsük el – és a közvélemény hajlamos erre – hogy ezek a sportolók már azzal is sikert értek el, hogy kijutottak és hihetetlen mennyiségű munkát végeztek eddig is.
Az olimpia más világ
Előfordul, hogy a sportoló nem is gondolja végig, mi vár rá, különösen, ha még nem járt olimpián – mondja Hevesi. Pedig ezt fejben előre le kell játszani és felkészülni minden lehetséges forgatókönyvre. A másik eshetőség, hogy valaki járt már olimpián, ezért már rutinosnak tekinti magát. Helyben jön rá azonban, hogy még sincs felkészülve: újra rá kell hangolódnia, épp úgy, ahogy minden verseny előtt bemelegít az ember.
Kárpáti hasonlóképp gondolja, hozzátéve, hogy az olimpia közege teljesen máshogy hathat a sportolókra, mint az eddig megszokott versenyhelyzet.
Az olimpia egy showműsor is. Egy úszóverseny, vívóverseny vagy birkózás nem vonz igazából érdeklődőket, legfeljebb a család és a barátok vannak jelen. Az olimpián ezzel szemben 7-8000 ember is a helyszínen van, míg a versenyzők egy 10×10 m-es kivetítőn látják magukat. Aki erről nem tud, azt “megüti” ez a légkör. Mire hozzászokna, nagyjából ki is esett… Fel kell őket világosítani, hogy ez most nagyon más lesz, mint egy országos bajnokság vagy akár egy világkupa.
Habár sok sportegyesület foglalkoztat pszichológust, egyéni döntés, él-e segítséggel a versenyző, ráadásul sok helyen saját zsebből kell finanszírozni az ezzel járó költségeket.
Jelenleg – többek közt – Lénárt Ágota és Fischer Miklós sportpszichológusok vannak kinn a Magyar Olimpiai Bizottságtól, sőt, Csernus Imre is kinn tartózkodik Rióban – utóbbi a női vízilabda-válogatottal foglalkozik, akikkel állítólag nem a hírhedt kiabálós módszert alkalmazza, inkább a csapatkohézió erősítésére helyezi a hangsúlyt.
Tiniként szokták feladni
A sportpszichológus már gyerekkoruktól kezdve foglalkozik a versenyzőkkel. Különösen a tinédzserkor a kritikus: itt sokan fordítanak hátat a sportnak, akik – akárcsak Michael Phelps – besokallnak attól, hogy nincs szabadidejük.
Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor indulnak be a hormonok és az érdeklődés a másik nem iránt. Ilyenkor a pszichológus munkáján is múlhat, hogy megmarad-e a sport mellett a serdülő.
A sportolók kisebb hányada van ellenérzéssel a munkánk iránt. Problémásabbak az edzők, akik azt hiszik, hogy az edző egyben a pszichológus is
Ők azonban inkább kivételek, olyan kivételes személyiségek, akiknél az egymásba vetett bizalom és a szerelem a hajtőerő a kiemelkedő teljesítményekhez.
Kudarcra senkit nem készítenek fel
A sportolókat elsősorban relaxálni tanítják, ami a testi és a lelki ráhangolódást is segíti. A visszajelzések alapján eredményesebbnek is érzik magukat azok, akik az úgynevezett autogén tréninget elsajátították. Ennek során a versenyző előre elképzeli, fejben többször végigjátssza a versenyt és a lehető legjobb mozdulatokat. Éles helyzetben meg kell tanulniuk kizárni a környezetet, ami sokaknak úgy sikerül, hogy arra gondolnak: edzésen vannak olimpia helyett.
Látjuk: arról szól az olimpia, hogy négy év, vagy akár egy élet munkája ezredmásodperceken múlhat, egy apró bakin elcsúszhat. Maximálisan csak a versenyre szabad koncentrálni, hogy semmi ne terelje el a versenyző figyelmét, ne blokkoljon le
– teszi hozzá Hevesi.
A szorongásnak két formáját tudjuk megkülönböztetni:
- a debilitáló, ami rontja a teljesítményt, ledermed tőle az ember, megbénítja;
- a facilitáló, ami ösztönzőleg hat, sokszor csúcsteljesítményt is képes kihozni magából a versenyző nyomás hatására.
A kudarcra való felkészítés helyett inkább azt tanítják meg, hogyan tud a sportoló váltani, akár hirtelen kijönni a gödörből, ha valami nem sikerül. Ez a rugalmasság különösen fontos, ha napokon belül egy új megmérettetésen kell helytállni. Ha komoly vereséget szenved az illető, annak megvan a maga gyászideje, amíg önmagában is helyreteszi a történteket. Eddig a pszichológus sem bolygatja, magányra van szüksége. Később abban adhat segítséget, hogy továbbléphessen, képes legyen letenni és maga mögött hagyni a rossz emlékeket.
A kudarcterápia legfőbb feladata az okok feltárása, ezáltal a következő kudarc esélyének minimálissá tétele. Azt mondani egy élsportolónak egy vereség után, hogy “nem baj, majd legközelebb”, olyan, mintha még facsarnánk egyet a lelkén, hiszen győzni jött, eredményt akart és nem jött be
