Bántalmazó partnerkapcsolat: TÉNYEK ÉS TÉVHITEK

Tényleg az áldozat a hibás? Valóban létezik olyan, hogy valaki kiprovokálja a verést, a kiabálást ?

Járjunk utána annak, hogy mi a valóság és ezzel szemben mik a gyakori tévhitek.

A cikk a nők elleni erőszakkal foglalkozik.

A NANE összegyűjtött listája alapján haladunk végig mik a leggyakoribb tévhitek a bántalmazással kapcsolatban.

• „Vannak nők, akik az állandó hisztijeikkel egyszerűen kiprovokálják a verést.”
• „A nőknek irányításra és erős férfire van szükségük.”
• „Ha normálisan viselkednének, biztosan nem verné őket a férjük.”

Téves felfogás, hogy ha valakinek a viselkedése idegesítő, akkor helyénvaló megütni. Senkinek nincs joga a partnerét megverni még akkor sem, ha a viselkedése zavaró. Mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit kezd az indulataival és hogyan vezeti le azokat. A tettéért azt terheli a felelősség, aki üt.

Senkinek sincs joga egy másik emberrel szemben erőszakkal érvényesíteni az akaratát. Ezt a fajta viselkedést semmilyen családi szereposztás, személyes vérmérséklet, társadalmi szerep vagy külső probléma nem indokolja.

Az, hogy egy nőt irányítani kell, szintén téves gondolat. Egy nő ugyanolyan felnőtt és önálló ember, mint a férfi, aki képes önállóan döntéseket hozni, nincs szüksége állandó ellenőrzésre, külső kontrollra és viselkedési szabályok kialakítására.

• „A nők nem bánják, ha néha elverik őket. Az asszony sorsa az alávetettség.” 

Senki sem érdemli meg, hogy megverjék, még ha olyan dolgokat tesz is, amelyek a másik ember számára idegesítők vagy zavarók. A nőknek nem az a sorsuk, hogy a végtelenségig alkalmazkodjanak és eltűrjék a bántalmazást. A nők szocializációjával korábbi írásomban foglalkoztam. http://24.hu/2015/09/27/milyen-egy-bantalmazo-kapcsolat-es-miert-ilyen-nehez-belole-kilepni/

• „A bántalmazott nő bármikor elmehetne, ha igazán akarna.” 

A bántalmazó párkapcsolat dinamikájáról http://24.hu/2015/09/27/milyen-egy-bantalmazo-kapcsolat-es-miert-ilyen-nehez-belole-kilepni/, amiből kiderül hogyan is lehet, hogy annyira nehéz kilépni egy aszimmetrikus, erőszakos kapcsolatból. A gyilkossággal végződő bántalmazások nagy része abban az időszakban történik, amikor a nő elhagyja a partnerét. Ha egy nő ebben az időszakban halálfélelemről számol be, minden bizonnyal komoly veszélyben van.

• „A bántalmazás a lakosságnak csak elenyésző hányadát érinti.”

A statisztika szerint, minden ötödik nőt bántalmaz a partnere, ez hazánkban mintegy félmillió nőt érint. Fontos tudni, hogy hatalmas a látencia, sok súlyosan bántalmazott nőhöz és családjához képtelenség eljutni.

• „A bántalmazás főleg iskolázatlan, szegény rétegek körében jellemző.”

Nem így van. Minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és elkövetőkkel. A tapasztalatok szerint ugyanakkor a magasabb társadalmi státuszú, műveltebb elkövető nem kevésbé erőszakos, csak több erőforrással bír, és sokszor kifinomultabb bántalmazási technikákkal él, ezért esetleg maga az áldozat is nehezebben ismeri fel problémáinak valós gyökerét. A társadalom is másképp kezel egy magasabb státuszú férfit. Az erőszakos kapcsolatból való kilépésre általában a fehér, magasabb társadalmi rétegbe tartozó nőknek van a legnagyobb esélye.

• „A férfi ideges, azért csap oda. Nem csoda, hiszen óriási rajta a nyomás, minden terhet ő cipel a vállán.”

Nincs, nem létezik olyan indok, feszültség, amely jogossá tehetné az erőszakot. Minden felnőtt ember saját felelőssége, hogy mit kezd a benne felgyülemlő érzelmekkel. Egy érett személyiségű felnőtt képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért, képes kontrollálni az indulatait. 

• „Ami az otthon falai között történik, az magánügy, nem szabad beleavatkozni.”

A verés, a bántalmazás számos esetben bűncselekmény. Az a tény, hogy otthon történik családtagok között nem adhat felmentést. Ráadásul a hazánkban meggyilkolt nők 60 százaléka házastársa vagy élettársa áldozata.

• „Aki egyszer bántalmazott volt, az is marad. Nincs menekvés.”

A tapasztalatok és a statisztikák ennek ellentmondanak, akinek sikerül kimenekülnie egy bántalmazó kapcsolatból, az idejekorán észreveszi a jeleket és kilép abból a kapcsolatból, ahol ismét bántalmazni akarják. Szakember segítségével lehetséges a bántalmazó kapcsolat okozta szorongásokon és félelmeken túljutni. Egy terápiás kapcsolat segíthet abban is, hogy az áldozat megszabaduljon a tehetetlenség érzésétől és újra képes legyen irányítani az életét.

• „Még mindig jobb egy erőszakos apa, mint a semmilyen.”

Egy erőszakos apa mintát nyújt arra, hogy a férfinek joga van megütni a nőt, ha éppen úgy tartja kedve. Egy bántalmazó családban felnőtt fiúgyermek gyakran maga is bántalmazóvá válik, mert azt tapasztalja meg, hogy aki erőszakos, annak hatalma van.

Tóth Olga kutatásai szerint a női partnerbántalmazási esetek harmadában a gyerekeket is bántalmazza az apa.

Arról nem is beszélve, hogy az a gyerek, aki közvetlenül nem kap pofont, verést vagy kiabálást, szintén sérül, pusztán a bántalmazás látványától. Könnyű elképzelni, mennyire károsító egy gyermek számára, ha látja, hogy az apja megveri az anyját.

Az ilyen családban felnövő gyerek kényszerhelyzetbe kerül: semlegességét nem őrizheti meg, hiszen mindenképpen választania kell az általa szeretett személyek között: vagy anya vagy apa. Ez a helyzet már eleve károsító hatású, ha a gyermeknek valamelyik féllel „lojálisnak” kell lennie. Ez az a helyzet, ahol nincs jó választás, ő maga csak veszíthet. A lelki sérülés sajnos garantált. A bántalmazott gyerekek gyakran élik meg, hogy miattuk történik a verés, mert rosszak voltak. Jellemző tünetük az állandósult bűntudat. Aki a témában mélyebben szeretne elmerülni, jó szívvel ajánlom a Lehet-e jó apa a bántalmazó című könyvet.

• „ A rendőrök letartóztathatják a bántalmazót.”

A rendőrség köteles kiszállni a helyszínre és ott a lehetőségeihez képest intézkedik is, de ez nem feltétlenül jelenti a bántalmazó letartóztatását.

• „A családon belüli erőszakot az alkohol okozza.”

Az alkohol önmagában senkit nem tesz erőszakossá, viszont feloldja azokat a gátlásokat, amelyek máskor kordában tartják az erőszakra való hajlamot. Az ivás és a bántalmazás két különböző probléma. Ha az egyiket megszüntetik, attól a másik még nem múlik el.

• „Minek szül egy nő gyereket, annak aki veri? magának csinálja a bajt. ”

Ha egy nő teherbe esik nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezt ő is akarta. Egy bántalmazó kapcsolatban bőven belefér a szexuális erőszak is. Gyakran a férfi megtiltja partnerének, hogy fogamzásgátlót szedjen, a közös gyermek eszköz lesz arra, hogy hatalmát még inkább megerősítse. Az anyai szerepben való megingatása a nőnek pedig egy újabb manipulációs eszköz.

A társadalom sajnos azt az értéket közvetíti, hogy egy gyermek születése képes megoldani minden problémát, összetartani egy kapcsolatot. Pszichológusként azt tapasztalom, hogy egy gyermek érkezése amellett, hogy rendkívül örömteli esemény, sok új feladatot és súrlódási felületet ad, minden kapcsolatnak. Egy jól működő párkapcsolat is sok új kihívás elé néz, a nőből, anya a férfiből apa lesz és családdá alakulnak.

Fontos tudnunk, hogy az erőszakért az elkövető a felelős, a túlélőnek viszont joga van az erőszakmentes életet és a gyógyulást választani az elszenvedett borzalmak ellenére. A változtatás nem könnyű, de a megfelelő segítséggel a túlélők teljes életet élhetnek.

Ha úgy érzi bajban van érdemes a NANE-t (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület)  és a PATENT Egyesületet keresni.

Amennyiben kérdése merült fel vagy tanácsra van szüksége, írjon nekünk bátran és mi válaszolunk!