„Elveszek a szemed mélységében”, „Láttalak már valahol… (kis hatásszünet) Megvan, álmomban!” – ilyen és ehhez hasonló szép szavakkal áltatja az egyiptomi férfiak többsége az európai nőket. Tudom, megtapasztaltam, engem sem „kíméltek”. A tanulmányaim miatt két évet kint töltöttem Egyiptomban, jutott nekem is a hízelgő udvarlásokból, házasságkötési ajánlatokból, ajándékokkal kényeztető gáláns udvarlókból. Egyikük amúgy még ma is kitart, pedig azóta 10 év is eltelt; folyamatosan emailezik, sms-sezik, hátha mégis rászánom magam, és hozzámegyek harmadik feleségként.
Szóval volt részem az „áldozat” szerepében. Aztán amikor látták, hogy nem dőlök be és nem esem hasra a szép szavaktól (amelyek pedig melyik európai nő hiúságát ne legyeznék?!), fordult a kocka, és mondhatni „közvetítő” lettem. Kezembe nyomták a magyar „habibik”-től (az arab szó jelentése: „kedvesem”) kapott – magyarul vagy angolul írt – leveleket, hogy „legyek oly’ szíves, és fordítsam le”! Megtettem. Bár vicces volt tolmácsolni mások szerelmes üzenetét, és látni, ahogy az egyiptomi fiatalemberek arcára kiül az elégedettség, miközben hol arabul, hol angolul (mikor éppen mit kértek) adtam vissza a levél tartalmát. Aztán pedig jött a levélírás (erre ugyancsak engem kértek fel), hiszen illik válaszolni, mert akkor nagyobb az esély arra, hogy a „beetetett” turistanő visszatér, az egyiptomi kedves pedig közelebb jut az áhított európai vízumhoz. Ám a szerelmes külföldi arról mit sem tud, hogy nem csak őt fűzi a szép szemű Ali, Mohamed, Amr, Musztafa… – megesik, hogy ő csak sokadik a sorban. Volt például olyan egyiptomi férfi, aki egy egész leporellót villantott előttem, mert meg akarta nekem mutatni valamennyi európai barátnőjének a fotóját. Hát, volt belőlük jó pár!
Foglalkozása: egyiptomi szerető
Hogy mindezt miért hozom most elő? Csupán azért, mert miközben olvastam Durica Katarina: Szökés Egyiptomba című könyvét, megrohantak az egyiptomi emlékek. S akinek nincsenek ilyen jellegű tapasztalatai az egyiptomi turistaparadicsomokból vagy nem hallott ezt-azt az ott járt barátnőktől, azoknak igazi fejbekólintás lesz a kötet. „Több arab országban éltem, ahol a turizmusban dolgoztam. Idegenvezettem, voltam telepített képviselő és salesmenedzser is. Később újságíró lettem, de az interjúkon, riportokon túl mélyebben és részletesebben szerettem volna elmesélni a kinn tapasztalt és megélt történetet. Kinn állandóan jegyzeteltem; ezekből az élményekből, továbbszőtt eseményekből született a regény” – nyilatkozta a Hír24-nek Durica Katarina, aki részletesen kitér regényében a szexturizmus-jelenségre.
Elmondása szerint azért tudják könnyen elcsábítani és kihasználni az Észak-Afrikában vagy a Mediterrán-térségben vakációzó európai nőket, mert a többség agyonhajszolt, lestrapált, középkorú, már a férfiak sem annyira kedvesek velük otthon, a férjük évek óta nem bókolt nekik, a kollégáik inkább a fiatalabb nőket bámulják, azaz vajmi kevés elismerést kapnak az életük bármely területén. Aztán végre elmennek nyaralni, és minden megváltozik! „A szálloda meseszép, van sült krumpli és vízi aerobik is, egyszer csak odaáll eléjük egy egzotikus külsejű, kockás hasú férfi, és azt mondja nekik: „júárbjutiful”. Ebben az érzelemdús állapotban, amikor a nők amúgy is ki vannak éhezve a romantikára, elhiszik, hogy ezek a fiatal szépfiúk őket akarják „megmenteni”, s ha azt mondják „ájlávjú”, azt tényleg komolyan is gondolják. Az igazság az, hogy ezeknek a férfiaknak a szexturizmus komoly bevételi forrást jelent. Hetente váltják egymást a turnusok, jönnek az újabb szerelemre éhes nők, akikből újra pénzt lehet kicsikarni” – hívja fel a figyelmet a szerző.
Megtörtént események
S mindezt a főhősnő, Karolina szemszögéből láthatjuk, aki számára igazi kultúrsokk az egyiptomi kinttartózkodás. Mégis mennyire van jelen Karolinában? – firtatom Durica Katarinát. „A regény főszereplője egy felvidéki fiatal nő, akinek nem alakultak jól az otthoni dolgai, nem találja a helyét, ezért elfogad egy külföldi munkaajánlatot és „elszökik” Egyiptomba. Idáig lehetnék akár én is. Ami a folytatást illeti, a cselekmény egy része megtörtént, a többi akár meg is történhetett volna. A karakterek egy része valós, a másik teljesen fikció. Hogy melyik, melyik – nem árulom el” – válaszolja sejtelmesen az elsőkötetes írónő, aki mindenesetre számos útravalóval látja el azokat a nőket, akik Egyiptomba vagy más arab országba készülnek.
„Kiutazás előtt alaposan ismerkedjünk meg az ország szokásaival, kultúrájával. Legyünk éberek és racionálisak! Ha megismerkedünk egy férfival, és két nap múlva – mindenféle indokkal – pénzt akar kölcsönkérni, mindenképpen gyanakodjunk. Ne legyünk naivak! Ha egy harmincéves, kisportolt testű férfi, aki a szálloda alkalmazottja, a medence melletti törölközőket szedi össze, ne higgyük el, bármennyire is állítja, hogy ő amúgy az egész szállodalánc tulajdonosa és csak hobbiból dolgozik. Ha mégis belebonyolódunk egy kapcsolatba, akkor is próbáljunk racionális lépéseket hozni. Egyhetes nyaralás után még ne forduljunk a nagykövetséghez, és ne kezdjük el szervezni a férfi Magyarországra való beutazását” – hangzanak a jó tanácsok Durica Katarinától, akinek már kész tervei vannak az újabb könyvére vonatkozóan is. „A következő regényemben a kulturális különbségekről, a más társadalmi normákról, egy Európától távoli világ mindennapjairól szeretnék írni. Afrika jelentős szerepet kap benne, az már biztos. Bejártam a férjemmel Tanzániát, egy-egy hátizsákkal végigutaztuk az egész országot; az ottani eseményeket is beleszövöm majd” – osztotta meg lapunkkal.
