Sokan vannak, akire csak legyintünk: pesszimista típus, pedig lehet, hogy ennél többről van szó.
Anhedónia
A hangulati élet zavarainak számos olyan megnyilvánulása ismert, amelyek nem jellemezhetőek a klinikai súlyosságú tünetekkel, nem lehet őket az unipoláris, illetve a bipoláris depresszió kategóriájába szorítani, mégis, szenvedést okoznak az érintett személynek vagy környezetének. Ezek egyik formája az anhedónia, az öröm érzésének képtelensége. Persze ne egy Wagner-opera iránti közönyre gondoljunk. Az anhedóniás személy nem talál élvezetet azokban a tevékenységekben, amely másnak általában élvezetet okoznak: az evésben, a társasági eseményekben, vagy a szexuális kapcsolatban.
Az anhedónia gyakran lehet bevezetője a major depressziónak. Egyes kutatók feltételezik, hogy ebben az esetben is a központi idegrendszer dopamin-pályáinak érintettségéről lehet szó. Két, 2005-ben elkészített kutatás eredménye szerint, a depressziós személyeknek nagyobb agyi munkába kerül a boldog gondolatok, illetve képek előhívása.
Az anhedónia egy speciális formája a szexuális anhedónia. Ebben az állapotban – amely elsősorban férfiaknál észlelhető – a szexuális aktus végén bekövetkezik a magömlés, ám nem kíséri a szokásos örömérzés. A nőknél szintén előfordul, igaz jóval ritkábban, hogy míg a test átéli az orgazmust, a nő nem érzi a gyönyört.
Disztímia
A disztímia diagnózisát legalább kétéves fennállás után mondják ki. A tünetek nem érik el a depressziós tünetek súlyosságát, de jellemző rá a tartós lehangoltság, az örömtelenség és az érdeklődés beszűkülése. Érdekes kettősség jellemző az elváltozásra. Egyrészt azt mondjuk róla, hogy a tünetek nem annyira súlyosak, másrészt a végkimenetel éppen ezért még komolyabb is lehet. A disztímiások között igen magas az öngyilkossági arány, és gyakori a munkaképtelenséget is elérő lehangoltság, meglassultság, illetve szintén nem ritka a társasági kirekesztődés.
Ha kíváncsi, milyen fokozatok vannak még, kattintson át a Házipatika oldalára.
