Három évvel ezelőtt Sándor Anikó csapot-papot itthagyva elindult a Szent Jakab úton, a híres El Caminón. Útközben olyan különleges élményekben volt része, amelyek gyökerestől felforgatták az életét. „Nem kaptam vallásos nevelést, soha nem foglalkoztam ezotériával sem, mindig is két lábbal a földön éltem, ám az út során átélt élmények alapvetően megkérdőjelezték azt a materialista világszemléletet, amelyben felnőttem” – hangsúlyozta az írónő, aki számára a „tanulási folyamat” Buenos Aires-ben folytatódott, legutóbb pedig Indiában járt.
Kemény volt a tanítás
Elmondása szerint még nem tisztultak le benne az utazásai során kapott felismerések, egyelőre fogalma sincs, hogy kinél van a bölcsek köve. „Úgy érzem, hogy a Jóisten a hónom alá nyúlt, mert rendszeresen olyan helyekre tesz engem a sors, ahol különös dolgokat tapasztalhatok meg” – mondta a Hír24-nek a korábban újságíróként dolgozó szerző, aki legutóbbi utazása élményeit a Zuhanó repülés – Összetörve Indiában című könyvében osztja meg velünk.
Fotó: Sándor Anikó szerzői oldala/Facebook
„Ezúttal éppen Indiában találtam magam, ami nagyon különleges élmény volt, a maga furcsaságaival együtt. Sokat kaptam tőle, de nagyon kemény tanítás volt. Az El Caminón, illetve Argentínában egészen másfajta tapasztalásokban volt részem. Talán éppen azért kell ilyen egymástól nagyon különböző helyzetekbe kerülnöm, hogy végül kikristályosodjon majd bennem, mi is az a bizonyos nagy igazság, amit mindannyian keresünk” – vélekedik.
S mit takar számára a legújabb tanítás? Mint mondja, mindezidáig folyamatosan azon dolgozott, hogy ami nem jó, azon változtasson. Az Indiában töltött egy hónap alatt viszont megtanulta, hogy bizonyos helyzetekben elég csak elfogadni a dolgokat és hagyni megtörténni. „Nem kell mindig mindenen változtatni, meg kell tanulni kívülállóként szemlélni a dolgokat, és arra figyelni, vajon miért történik az, ami éppen történik – valami ilyesmi tapasztalást kaptam ott, ami nagyon szokatlan hozzáállás volt számomra” – magyarázza Sándor Anikó.
Mint mondja, Indiában sok olyan dolog történt vele, amit akkor úgy élt meg, hogy rossz, de nem tud rajta változtatni. „Ott voltam a világ túlsó felén, és lépten-nyomon azt éreztem, hogy szörnyűségeken megyek keresztül. De semmit sem tudtam tenni ellenük, az egyetlen menekülés az lehetett volna, ha felülök a repülőgépre és hazajövök. Én azonban nem szoktam elmenekülni a nehéz helyzetek elől. Éreztem, mindezt azért kapom, hogy megtapasztaljak egy újfajta nézőpontot. Hogy legyen lehetőségem többféléből választani, s talán ebből a sokféle igazságból kialakuljon végül a én végső igazságom” – véli.
Csak utópia a mintaváros
Indiában Auroville-ben töltött egy hónapot, amelyet az 1960-as évek végén alapítottak és saját kezükkel építettek fel – egy spirituális vezető, a Mother irányításával – a Föld különböző pontjairól odaérkező hippik, mert a guru szerint ott a földnek különleges kisugárzása van. Jelenleg több mint 2 ezren lakják; az ott élők biogazdálkodásból tartják el magukat, az idejük nagy részét pedig szellemi fejlődésükre fordítják (meditálnak, jógáznak, énekelnek). A zárt közösségbe való bejutást azonban szigorúan szabályozzák. Ugyan Auroville azt hirdeti, hogy minden ember egyenlő, nincsenek se vezetők, se szolgák, ám a „jövő városa” helyett inkább a fehér urak–indiai szolgák alkotta világnak tűnik, távolról sem úgy, ahogy annak idején a Mother megálmodta.
„Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy Auroville-nek hamarosan vége, nem fizikai, hanem spirituális értelemben. Véleményem szerint sem áll még készen arra az ember, hogy megvalósítson egy ilyen jellegű közösséget. Auroville példája jól bizonyítja, hogy a “minden ember egyforma” elképzelés utópisztikus” – jegyzi meg az írónő, akit az egységtudat regionális központja, ahogy magukat nevezik, egyáltalán nem győzött meg. Pedig ő is azt gondolja, hogy nem hétköznapi helyről van szó.
Most a Csillagkapu jön
A további úti terveiről kérdezve Sándor Anikó elárulta lapunknak, hogy legközelebb Peruba készül, egy nagyon különleges helyre: a Csillagkapuhoz. „A legenda szerint a Csillagkapu az, amelyen egykor az istenek átmentek egy másik dimenzióba. Úgy tartják, aki a közelébe megy, különleges dolgokat tapasztalhat meg, épp úgy, ahogy az El Caminón” – meséli az immár négykötetes írónő. „Már tudom, hogy tényleg vannak csodák. Ha az ember kellőképpen elcsöndesül, hogy meghallja a saját hangját, azonnal tudni fogja, merre induljon, hogy megtalálja a magáét” – teszi hozzá.
Fotó: Hrotkó Bálint
